Korai fejlesztés? Fejlesztő játék? Egyszerű törődés? Üzlet? A fejlesztő pedagógiából egyre több részlet kerül át mindennapjaink gyermekgondozási rutinjába.

Csecsemőkre, kisgyermekekre specializálódott eszközgyártók, csodapedagógiai módszerek szórólapjai árasztják el a szülők postaládáit, a gyermekorvosi rendelők, védőnői tanácsadók faliújságait, játékboltok „szakembereket” alkalmaznak a gyermeket fejlesztő eszközök reklámozására. A hozzáfűzött magyarázatok felszínesek, sokszor talán nem is helytállók. Azt hangsúlyozzák, a képességek fejlesztését nem lehet elég korán kezdeni, és a jó szülő nem hagyja, hogy kisbabája már élete legelején „hátrányt szenvedjen”. De vajon egészséges-e ez, segít-e a gyermeknek, netán káros is lehet? Egyáltalán kinek a dolga, feladata a korai fejlesztés?

„Jól felismert piaci igényt fed le ez a dömping” – mondja Surányi Kornél pszichopedagógus, a Dr. Vass Miklós Alapítvány ( Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges , Tel: 06-70-378-5218) által működtetett Biatorbágyi Korai Fejlesztő Központ munkatársa. „A korai fejlesztés jelenleg Magyarországon kaotikus helyzetben van, törvényileg is. Közigazgatásilag megyei szintű feladat, tehát a korai fejlesztés ellátása a megyék és megyei jogú városok számára kötelező. A statisztikák szerint a gyermekek mintegy 10 százalékánál jelentkezik 7 éves korig valamilyen zavar a fejlődésmenetben, például az írás, olvasás, számolás (diszgráfia, diszlexia, diszkalkulia), illetve a magatartás, koncentráció terén, és intézményes keretek között jelenleg a felmerülő igényeknek alig 10 százalékát képesek kielégíteni. Amennyiben a közeljövőben átírják a feladatellátási kötelezettséget a kistérségekre, akkor tíz-egynéhány településre jutna egy kötelezően életre hívandó fejlesztőközpont. Elvileg a fejlesztésekre létrehozott térségi normatíva és a 2005-ös nemzeti gyermek-egészségügyi programban foglalt regionális fejlődésneurológiai szűrés szorgalmazása erre utal. Derűlátásra azonban ez sem ad okot, hiszen az így létrejövő új kapacitás is töredéke a szükségesnek” – mondja a pszichopedagógus szakember, aki konduktor, gyógypedagógus-logopédus és részképesség-terapeuta munkatársaival közösen végez állapotfelmérést és komplex fejlesztő munkát Biatorbágyon, a Baross Gábor utca 19. alatt. Biatorbágyról és a környező településekről napi 8-10 gyerek érkezik hozzájuk kezelésre, a csoportos foglalkozásokon, kézműves és mondókás foglakozásokon és szombatonként a lovas játszóházon összesen évi két-háromszáz gyermek fordul meg náluk, a teljesen egészségesektől a fogyatékkal élőkig.

De vajon a házilag kivitelezett, internetes, baráti, vagy médiainformációk alapján történő, „ártani biztos nem árt” fejlesztések hoznak-e megoldást? Vagy elég-e valami csodaeszközt vásárolni, és nem lesz diszlexiás
a gyermekünk, ha abban hintázik? Egész biztos nem árt a babánknak, ha olykor kifejezetten fájdalmas, a szülő és a gyermek számára igencsak frusztráló terápiának vetik alá? Nem üt-e vissza később a csecsemőinkre is kiterjedő teljesítménykényszer? Ki az, akihez valóban fordulhatunk segítségért, aki nem csak a pénztárcánkon szeretne könnyíteni? Hogyan juthatnának a szülők egységes, korrekt válaszokhoz?
„Az intézményrendszerben működő korai fejlesztés az oktatási minisztérium által támogatott formában, a területileg illetékes Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs bizottságok felügyelete alatt ingyenes ellátást biztosít” – mondja Surányi Kornél. „A fejlődési eltérések gyanújával a gyermekeket ezekhez a bizottságokhoz kellene küldeni vizsgálatra, ahol diagnózist állítanak fel, és kijelölik a megfelelő intézményt a gyermek számára. Itt előírják a fejlesztési területeket, az óraszámot, és lehetőséget biztosítanak az utazási kedvezmény, a megemelt családi pótlék, esetleg a meghosz-
szabbított gyes igénybevételére. Bár sokan akár hónapokon, éveken át „fejlesztésre” hordják gyermeküket, erről nem szereznek tudomást. Az üzleti alapon működő „fejlesztőknek” ugyanis nem érdekük a felvilágosítás, és általában nem is rendelkeznek a korrekt információkkal. Sokan járnak nem az oktatásügyhöz tartozó intézményekbe is neurológiára, gyógytornára, ők sem jelennek meg az oktatásügy regisztrációjában. Ez a kompetenciák tisztázatlanságából, valamint az alapellátás és a speciális ellátás között tátongó szakadékból adódik. A valamilyen fejlesztésen részt vevő, és valóban rászoruló gyermekek mintegy kétharmada(!) elkerüli azt a fajta figyelmet, amely alapján az állami intézmények számának növelése igazolhatóan szükséges lenne.”
Sok gyermeket fejlesztenek valós ok nélkül, és szülőként nem lehetünk biztosak abban, hogy a saját sikerességüket hangsúlyozó „fejlesztők” nem tesznek-e csodát teljesen egészséges csemeténkkel, miközben a valóban súlyos problémákkal küszködő gyermekek számára talán elérhető közelségben nincs is megfelelő intézmény. Akik nem tartoznak senkinek beszámolni az egyes gyermekekkel végzett munkáról, akár kárt is okozhatnak, de azt is közölhetik, hogy a gyermekünk képességei szerények, és nem ők végeznek kontár munkát. A szakértői bizottságok felügyelete nélkül nem lehetünk biztosak abban, hogy gyermekünkből valóban megkísérlik kihozni a maximumot.
Megoldás lehetne a Dr. Vass Miklós Alapítvány által a budaörsi régióban elkezdett modellprogram, amely a védőnőkkel, gyermekorvosokkal együttműködésben, a szülők széles körű és egyszerű tájékoztatását, a korai rizikófaktorok feltárását, ezáltal a fejlesztésre szorulók számának csökkentését célozta meg. E program segítségével elérhető, hogy a szülők korrekt információk birtokába jussanak. A rizikófaktorok tudatában sokszor néhány gondozásbeli tanáccsal a jól ismert, és a család számára elfogadott „jó barát”, a védőnő, vagy a gyermekorvos is segítheti a fejlődési zavarok elkerülését, a speciálisan képzett szakemberek állandó felügyelete mellett. E program keretében az egész országban régiónként 1-2 intézménnyel a szükséges lefedettség elérhető volna, és az esetlegesen kialakuló fejlődési eltérések mintegy 80 százaléka megelőzhető lenne.

 

Bálint Orsolya 

Forrás: http://vasarnapihirek.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=2921&Itemid=41

 

 

 


Dokumentumok

dokumentumokDokumentumaink segítséget nyújtanak, ha szükséged van rá a munkád során. Vedd figyelembe, te is segíthetsz másoknak, ha publikálsz itt cikkeket!

Témakörök

temakorokA honlap megpróbálja összegyűjteni a fejlesztéshez, gyógypedagógiai és logopédiai munkához szükséges anyagokat. Tegyél te is azért, hogy minél több anyagot találjanak itt az érdeklődők.

Segítségnyújtás

segitsegHa kérdése van, a fórumban megkérdezheti és a megfelelő szakember megpróbál segíteni Önnek!

Fórum

forumfórum az a hely, ahol meg lehet beszélni a problémákat. Mindenkit várunk oda, akinek kérdése van vagy segítséget szeretne nyújtani másoknak.