Unalmas a vonaton egyedül üldögélni. Az olvasás álmosító, írni nem lehet, mert  a zötykölődés miatt később nem biztos, hogy olvasható lesz. Más nincs, jön a nézelődés. Az ablak eléggé koszos, kis részét papírzsebkendővel letörlöm, hogy kilássak. A táj rohan mellettünk, nem túl szép látvány, szürke, ködös a levegő. Egy kisfiú nyafogva kérdezi:
- Anyuuuu! Mikor érünk már odaaa a nagypapihoz? Nagyon unatkozom!
- Még egy ideig eltart. Ne türelmetlenkedj!
- Jó, akkor felállok, és kicsit sétálok!
- Dani! Ne rohangálj! Látod, az a kislány is tud rendesen viselkedni, nem olyan buta, mint te!
- Könnyű neki, még kisbaba! - ül vissza a helyére Dani. Nehezen viseli ezt az utat úgy látom.  Álmosan szemlélődöm, majd behunyom a szemem, jó lenne egy kicsit szundítani. Megáll a vonat, újabb utasok keresik az ülőhelyeket. Micsoda illatok terjengenek! Valaki jól magára borította a kölnis üveget, egyik férfi kezében cigaretta, szerencsére a mellettem ülő szól neki, hogy ez nem dohányzó szakasz, így tovább megy.
- Erzsike! De rég láttalak! Leülhetek ide melléd? - fejkendős néni örül így ismerősének, aki szintén jókedvű lesz a véletlen találkozástól.
- Irénke! Hát te? Jól vagytok? Ülj csak le, csinálok helyet, várj csak! - nagy pakkot tesz fel a csomagtartóra.
- Ne is kérdezd! Orvoshoz megyek most is. A reumám kínoz, már kaptam kezeléseket is, de nem jobb.
- Ne mond!
- A térdeim fájnak nagyon. Nem tudnak vele mit kezdeni.
- Te! A szomszédunkban lakik egy ember, annak is a térdével volt baja, műtötték is, protézist vagy mit kapott. De az jól van azóta! Az urad?
- Tavaly volt szívműtéte, hát azóta kíméli magát, már a szőlőt is eladtuk, pedig tudod mennyire szeretett kijárni! Hát a Jenő hogy van?
- Jenő otthon van, olyan, mint volt. Asztmája van, sokat fullad, főleg, ha köd van.
- Hát az pedig van, most is. Nem tudom mi lesz a kertekkel. Ez a tavasz nem igazi, mintha ősz lenne.
- A gyümölcsfáink is elfagytak! Pedig milyen jó körte termett tavaly! Bőven volt, meg a paprika is jól sikerült, tudtam elrakni sok savanyút.
- Én már nehezen művelem a kertet, amióta így fáj a lábam. De azért nevelek palántát, már szépen kikelt a paradicsom is. Majd a lányom jön és segít. A te gyerekeid?
- Géza külföldön van, Ilonkám meg a városban lakik, most is hozzájuk megyek, viszek egy kis hazai ezt-azt, meg az unoka is beteg, meglátogatom.
- Csak egy unokád van?
- Gézámnál is van kettő, de itt csak egy. Neked?
- Négy, két lány, két fiú. Te! Hallottad, hogy meghalt, az Ica?
- Melyik Ica?
- Hát a Veres Sanyi felesége.
- Az nem is Ica, hanem Mari.
- Dehogy! Ica volt az, Kelemen lány, volt egy huga a Panni. Akiről te beszélsz az a Kutasi Sanyi felesége.
- Ja! Igazad van! Hát még fiatal volt! Beteg volt talán?
- Nagyon. Rákos volt, kihullott a haja is. Szegény!
Megint megállunk. Jön a kalauz is.
- Új felszállók jegyeit kérem!
Az enyémet már látta, régi felszálló vagyok. Hamar végighalad a kocsin. Egy bácsi ül velem szemben kosarában almát visz. Dani megint talpon, végigméri kíváncsian az összes utast, unalmát szeretné valahogy elűzni. Anyukája bóbiskol a fejét oldalra billentve, talán észre sem vette, hogy fiacskája útra kelt. Úgy öt év körülire saccolom, barna szeme tele huncutsággal.
- Kérsz egy almát?- kérdezi a kosaras bácsi.
A kisfiú csak néz, nem tudja eldönteni kérhet-e. Lassan leül a bácsi mellé, aki szeretettel néz ifjú padtársára.
- Tudod ez madárlátta alma ám!
- Télleg?- tágranyílik a barna szempár.
- Bizony ám! Megmutattam a verebeknek. Sőt még egy kis egérkével is találkoztam. Hagytam ott a pincében még pár szemet, hogy ő is tudjon falatozni. Finom édes alma. Megkóstolhatod, szívesen adom. - nyújta a kisfiúnak a legpirosabbat, aki gyorsan megköszöni, és szalad is vissza anyukája mellé.
- Hát te gyerek! Mit eszel? Honnan van?
- A bácsitól. - ropogtatja a gyümölcsöt.
- Megköszönted,
- Ühüm.
- Akkor jó!
Már nem vagyok álmos. Megszólal valakinek a telefonja, a Micimackó dallamát hallgatjuk, amíg megtalálja a tulajdonos egy nagyon szőke, nagyon trendi nő. Majd a beszélgetés egy részét.
- Szia kedves! De jó,pont rád gondoltam!
.................
- Igen. Kb. 10 perc és megérkezek. Nagyon vársz?
.................
- Nagyon rossz volt nélküled! Macikám, nagyon hiányoztál! Nagyon, nagyon szeretlek!
A többit hallkabban mondja, szinte suttogja. Nem is bánom. Készülődök, mindjárt megérkezünk. Szép sorban leszállunk és mindenki megy a dolgára. Még látom, hogy a telefonos nőt egy nagy csokor rózsa várja, Dani repül a nagypapája karjába, Irén és Erzsi néni még mindig beszélgetnek, kiderül, hogy ugyanazzal a busszal utaznak tovább, az almás öregúr egyedül cipeli a kosarát. A köd felszállt, a napocska igyekszik kárpótolni simogató sugaraival.