Űlök az ablak előtt, figyelem a kinti világot. A Nap ébredezik, sárga-vörös fényével játszik a fűszálakon pihenő harmatcseppekkel. Bogáncs kutyánk is előkerül Mirci cica társaságában. Érdekesnek tűnhet, de nagyon jó barátok. Hideg éjszakákon, tél beálltával, egymáshoz bújva szunyókálnak a kutyaházban. Kakasunk is vezényli a tyúkanyókat, kotlósmama terelgeti kiscsibéit. Édesanya most szórta eléjük a finom magocskákat. Minden nagyon nyugodt, békés. Nem sokára elkezdődik a szokásos reggeli szertartás.  Egész pontosan mosakodás, öltözködés, reggelizés. Szeretem hidegvízzel lemosni arcomról a még itt időző éjszaka nyomait. Bizsergető frissesség pirospozsgát varázsol halvány bőrömre. Szépnek látom ilyenkor magam a tükörben. No, nem vagyok hiú, de a fésülködéshez kell a tükör. Ma a piros szoknyámat veszem fel fehér blúzzal. Édesanyának mindig gondja van rá, hogy minden rendben legyen körülöttem. A reggeli finom kalács és kakaó.
- Ma elmegyünk sétálni egy kicsit. Mit szólsz hozzá Vicuska?
- Ó édesanya, de jó lesz! - ennél nagyobb öröm ma nem is érhet úgy érzem. Édesanyával nagyon jó útra kelni. Bebarangoljuk a környéket, közben mesél. Mesél a fákról, madarakról, felhőket bámulunk, és próbáljuk kitalálni milyen alakban úsznak el felettünk. Sajnos ritkán tudunk elmenni, mert sok a dolog a ház körül, Édesapám is elmegy minden reggel dolgozni, így Édesanyára jut a sok feladat, ráadásul varrást is vállal, hogy több pénzünk legyen. De ma kimozdulunk! Kicsi szívem hevesen ver, majd kiugrik, olyan izgatott vagyok.
- Elmegyünk a faluba is. Jó? Kell vennem a boltban cérnát, mert fogyóban van, meg még egy-két apróságot.
- Jó. Mehetünk.
Bár kicsit félek. Nem szeretem, ha megbámulnak, és sajnálnak. Meg az irigység is néha mardossa a lelkemet, szomorú leszek ettől az érzéstől.
A langyos szél megsímogatja az arcomat, nagyon jó érzés. Finom virágillatú levegőből nagyott szippantok, alig akarom kifújni, magamba zárnám ezt az édes illatot. Madárkák csicseregnek, mintha köszönnének.
- Bogáncs, figyelj rám! Mi most Édesanyával elmegyünk. Kérlek vigyázz kicsi házunkra! - ezt muszáj megbeszélnem kutyánkkal, aki nagyon komolyan figyel rám, és ígéretképpen vakkant hármat. Megnyugodva indulunk el, tudjuk minden rendbe lesz, Bogáncsban megbízhatunk. Útközben Édesanyával vidám dalokat dúdolunk. A felhőkre most nincs idő, mert sietni kell, bezár a bolt.
A falu kicsiny házai szépen sorakoznak. Sok-sok virág nyílik az ablakok alatt. Oda szeretnék menni, megszagolni valamennyit. De nem lehet. Amíg Édesanya vásárol én a bolt előtt várok rá. Bemenni nem tudok, nagy kerekes székem nem fér be az ajtón. Szünidő lévén a gyerekek a szemben lévő üres telken játszanak. Nini az ott Gergő! Hogy szalad a labda után! Sári és Panni ugróköteleznek, Józska Petivel kerékpárversenyezik, Petinel szurkolok, van aki ugróiskolázik, vagy csak futkorászik. Ilyenkor facsarodik bele a szívem. Én is ott akarok velük lenni, vidáman szökdécselni, versenyt futni, felmászni arra a nagy fára, amelyik a telek végében van, és még soha senkinek nem sikerült meghódítani a koronáját. Pedig sokan próbálták! Még annak idején Édesapa is be akarta bizonyítani, neki sikerülni fog. Le is pottyan, szerencsére csak a lába tört el, de hamar meggyógyult.
Álmomban, mindig tudok járni. Egyik lábam a másik után teszem, ügyesen. Sőt szaladni is tudok, mintha a szél röpítene. Amikor felébredek kicsit fáj, hogy ez nem így van.  Sok minden mást tudok. Tudok szép meséket, tudok énekelni, tiszta ötös tanuló vagyok az iskolában. Már kérdeztem Édesanyától, Édesapától, sőt Nagyanyótól is, hogy nekem miért kell ez a szék!? Miért nem lehetek olyan, mint a többiek, mint ők? Nem tudták igazából a választ. Azt mondták én így születtem. Nincs is testvérem, mert Édesanya nehezen hordott ki engem. Az orvosok azt is tanácsolták, hogy ne tartson meg, mert nem leszek egészséges. Hát kis részben igazuk lett, de nagyobb részben nincs semmi baj, mert még náthás sem voltam. Legalábbis nem nagyon emlékszem rá. Még annyi minden történhet velem. Én is lehetek az, aki lenni akarok, csak máshogy jutok majd el oda, ahova el kell jutnom. Ezt Nagyanyótól tanultam. Sokáig nem értettem mit jelent, mostanában egyre jobban érzem a jelentését.
- Kész vagyok Vicus! Vettem neked csokoládét, tessék! Nem unatkoztál amíg bent voltam?
- Nem, egyáltalán nem!
- Akkor indulunk. Hazafelé szedünk egy nagy csokor mezei virágot, a szobádba teheted. Jó?
- Jó, és ha hazaérünk, akkor rajzolok neked Édesanya egy képet, amin te leszel, meg Édesapa, Nagyanyó, meg én, és a szeretet.