Kincseim közt kutatva keresek egy képet.
Megtalálom? Az öreg komódhoz lépek,
fiókjait kihúznom nem egyszerű feladat,
nehezen mozdul, nyikorog, félúton beragad.
Pedig fontos! Nekem fontos megtalálnom,
ki kell derítenem valóság vagy csak álom,
mert elhinni sem nagyon merem,
hogy Te itt vagy. Itt. Mindig. Velem.
Ezért kutatok olyan nagyon,
az egész szobát felforgatom,
hogy végre megleljem a képet,
melyen mi ketten, és az ígéret .
Meg is van a fotó. De mégsem!
Nem, ez nem elég, nem ezt kerestem.
Most merre induljak? Mit tegyek?
Bizonyosságot hogy szerezzek?
Te éppen belépsz, az ajtó nyikorog,
átölelsz, érzem, ahogy szíved dobog.
Megkönnyebbültem mosolygok, most már mindent értek!
Kincseim közt kutatva, megtaláltalak Téged!