A semmi - az semmi!

Csak ülök és nézek a semmibe.
- Azt meg hogy lehet? - kérdi kiscsibe.
- Hát így...- mondom. Meresztem a szemem,
közben nem gondolok semmire, sohasem.
- Fura vagy! - szólal meg megint ő, -
és ez a viselkedésed felettébb meglepő!
- Miért lenne az? - nézek rá értetlen.
- Mert nem gondolni semmire, sohasem,
azt nem lehet. A semmi - az semmi,
s ha nem gondolsz rá, az akkor már valami.
Áááá, te ezt úgysem értheted,
túl nagyra nőttél, nem vagy már gyerek!
- mondja, majd sarkon fordul és ellibeg.
Egyedül maradtam, mit is tehetek?
Ülök tovább, és nézek a semmibe,
s közben igyekszem nem gondolni semmire.