Rég jártam itt, kíméltelek Téged,
hisz úgysem érted,
mert én sem értem, mi kopogtat legbelül,
mi az, ami olykor szívemre ül, s nem mozdít szájat szóra.
Ki értheti ezt?
Van aki érteni akarja?
Vagy kell- e kutatni az okokat, muszáj,
hogy mindent pontosan tudjon az agy?
Vannak dolgok, mik titkok maradnak örökre, csak azt nem értem
Te miért hallgattál, nem szóltál erről sose.
Te sem tudsz mindent ezek szerint.
Leülök melléd csendben, figyelem az arcod,
komoly vagy, távolságtartó mosolyod,
halk, s mégis erőteljes minden mondatod.
Most sem vagyok képes elmondani,
valami igyekszik elnémítani
görcsösen burokba zárni a gondolatot.
Pedig lehet, hogy most értenéd.
Vagy mégsem!?
Ez az az erő, mi visszatart, s megálljt parancsol
fecsegő ajkamnak, nehogy már komolykodni akarjon.
Mennem kell, viszlát, búcsúzom,
majd legközelebb,
talán......