Tegnapelőtt megszülettél, világom legdrágább kincse lettél.
Tudtam, hogy most már soha nem mondhatom:
elég mindenből, nem érdekel hogyan tovább, feladom.
Értelemmel telt meg napunk minden perce,
éjszaka meg has fájósan sírtál persze.:)
Tegnap még ölembe kéredzkedtél,
anyanyanyanya hívtál ha bajt éreztél.
Sütöttünk homokból tortát,
csinosra öltöztettük Fanni babát.
Nevetve, néha sírva múltak a napok,
egyszer csak ott álltál, s mondtad: Látod, milyen nagy vagyok?
Ma már kész hölgyként mosolyogsz a világra,
s vársz megannyi új csodára.
Megbízok benned, tudom helyes úton jársz,
s el kell engedjem kezed, így majd magadra találsz.
Féltésemnek megpróbálok határt szabni,
életedet figyelni, de nem beleszólni.
Nehéz lesz ez nekem, hisz mindentől óvnálak,
bocsásd ezt meg, aggódó édesanyádnak!
Kérlek, tudd, én mindig visszavárlak,
akár, ha nagyon göröngyös az utad,
vagy  kell pár szó, gondolat,
ha  egy jó filmet néznél meg együtt velem,
itt leszek akkor is, ha úgy érzed, fognád kezem.

Kívánom, hogy mosolyod mindig ragyogjon,
simogató napsütés, ami Neked jusson,
kívánok Neked teljesült álmokat,
meg nem számolható boldog pillanatokat!