Ma 2014. október 01., szerda, Malvin napja van.

Állások

Új szolgáltatásunkat elérheti a http://jobs.fejlesztok.hu oldalon!

Állás keresési lehetőséggel, ajánlatfigyelés, munkaadók kínálatának böngészése, stb. új oldalunkon.

Versek

 

(A kékkel szedett verseket gyerekek írták)

Anyák napja 2009.
Gergő

 

Nem az a leghatalmasabb,
aki ország-világ ura.
Nem az a leghatalmasabb,
aki szelek, tengerek fölött
uralkodik.
Nem az a leghatalmasabb,
akinek a legtöbb öldöklő
fegyvere van,
az sem, akinek legnagyobb
a kincse, gazdagsága,
hanem az a leghatalmasabb,
aki embert szül a világra.

  


Zene: Néked csendül…
 
Kire ütött ez a gyerek?
 
Gyerek: Amikor megszülettem, mindenki örült. Amíg kicsi voltam, és okos, és kedves és szép, mindig tudták, kire hasonlítok.
Mama: Istenem, akárcsak az anyja!
Papa: Az ördögbe, szakasztott az apja.
Rokon: A megszólalásig szegény Jolán!
Apa: Mintha csak magamat látnám.
Anya: Azért talán rám is hasonlít egy kicsit.
Gyerek: Amíg kicsi voltam és aranyos, mindenki így beszélt hozzám:
Mama: Nagymama szeme fénye.
Papa: Drága csillagom, kicsi bogaram.
Rokon: Mit hoztam az én madaramnak!
Apa: Apuka egyetlen boldogsága!
Anya: Eszem azt az arany kezecskéjét, hadd pusziljam meg a talpacskáját!
Gyerek: Amíg kicsi voltam, mindenki megcsodálta, hogy megint mennyit nőttem, megint mit mondtam, és nahát, milyen okos vagyok. Amíg kicsi voltam, és kedves és okos és szép, aki csak látott, ezt mondta:
Mind: Micsoda jól sikerült gyerek! Igazán büszkék lehettek rá!
Gyerek: Amióta megnőttem, és butaságokat beszélek, és elviselhetetlen vagyok, és rossz rám nézni, aki csak meglát, ezt mondja:
Mind: Ez volna a ti fiatok? Szinte hihetetlen! Nem lehet ráismerni!
Gyerek: Amióta nagy vagyok, nyegle, ütődött és idétlen, csak állnak és sóhajtoznak, hogy:
Mind: Kire ütött ez a gyerek?
Mama: Én nem tudom, de az anyjára biztos nem.
Papa: Én nem tudom, de az apjára biztos nem.
Rokon: Szerencse, hogy szegény Jolán ezt már nem érte meg.
Apa: Most láthatja az anyja, hogy nem kellett volna mindent ráhagyni!
Anya: Te vagy az apja, hát miért nem pofozod meg?
Mind: Nevelni kellene ezt a gyereket! Szigorúbban kellene fogni!
Rokon: Meg kellene válogatni, kikkel barátkozik!
Mind: Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók!
Mama: Többet kellene aludnia ennek a gyereknek!
Gyerek: Amióta nagy vagyok, és ütődött, és nyegle, és idétlen, azóta nem lehet hozzám szólni. De azért szólnak.
               - Apukám sokszor mondja nekem, hogy vigyázzak, mert kihozom a sodrából.
               - De mindig későn szól, mert olyankor már mindig kint van.
Apa: Mondd, édes fiam, mire használod te a fejedet?
Gyerek: Én csak magamtól azt válaszolnám, hogy azzal szoktam fejelni
-          azon növesztem a hajamat
-          és azon van a fülem, amit mozgatni is tudok.
Apa: Csak azt tudnám, milyen gyerek vagy te!
Anya: Csak azt tudnám, kitől tanulod ezt a tempót!
Apa: Csak azt tudnám, mit csináltál egész nap, hogy késő este fogsz a leckéhez!
Gyerek: Meg ne próbáld, mondja apa, és nagyon szigorúan néz rám. És az egész testem reszket, és már úgy érzem, gyáva vagyok, ha meg nem próbálom.
Apa: Te, Tamás, nincs valami mondanivalód?
Gyerek (magában): Ilyet csak kivételes esetben szokott kérdezni apa. Csak nem hallott valamit? Villámgyorsan megfogalmazom a védőbeszédet:
               - „A Szabó Ági maga mondta, hogy vágjuk le a fél copfját, mert az olyan érdekes. Aztán jött Fehér Bea, hogy neki is. Tehetek én róla, hogy mind a hat lány sorban állt a copfért? Egy ideig nagyon jól érezték magukat. (hangosan): Miért? Mi mondanivalóm lenne?
Apa: Fiam, én örülök, hogy vannak barátaid, de látni szeretném, kik azok!
Gyerek: Amikor meg eljönnek, látni se bírja őket.
Apa: Micsoda társaság ez?
         - egyik sem törli meg a lábát
         - de mindegyik zsebre dugja a kezét
         - egyik sem tud tisztességesen köszönni
         - de nyugodtan leveti a cipőjét
         - és egyiknek sincs egy normális szava,
         - mert vagy nyerítenek, mint a lovak,
         - vagy hallgatnak, mint a kukák.
Gyerek: Mert anyukámnak és apukámnak az én koromban nem volt se magnója, se lemezjátszója, se táskarádiója,
         - de megvolt a maga jó társasága, akikkel kirándulni jártak
         - társasjátékot játszottak,
         - és értelmes emberek módjára beszélgettek,
         - és egytől egyig mind nagy ember lett, kivéve azt,
Mind: Aki sajnos elkallódott.
 
Mesi
 
Anya, én magam sem tudom, mi történt velem,
Hirtelen nagy lett a szám és hosszú a kezem,
Még a hangom is megváltozott,
Pofákat vágok és ugrándozok
Még akkor is, amikor tudom,
Nem volna szabad,
S néha az elfojtott nevetéstől
Rázkódik velem a pad...
Anya én sem tudom, mi lett énvelem,
De már nem tudok megülni csendesen,
Mindenről eszembe jut valami más,
Nehezebben megy a tanulás,
Időnként csak úgy ábrándozom a könyv fölött,
Máskor meg mindenkit fellökök,
Idétlenkedem, mondják, akik látnak,
És én is inkább látom magam valaki másnak
Mint kedves, jó gyereknek,
Aki régen annyira örült minden apróságnak,
Cukornak, perecnek...
Most mindig valami más kell…
 
Anya én sem tudom, meddig tart ez, mi lesz,
De azt éreznem kell, hogy szeretsz,
Szeretsz, szeretsz, nagyon, nagyon,
Még jobban talán, mint egykoron,
S éreznem kell, hogy türelmed végtelen...
Anya, köszönöm, hogy segítesz nekem

 


Zene: zongora

 

Csabi
 
Ugyebár barátom, nem kell ahhoz számtan,
hogy megszámlálhassam, hány édesanyám van.
Tudhatom, láthatom ugyebár, hogy hány van,
egyetlen-egyetlen-egyetlen anyám van.
Ó, jóságos Isten, hogy kell rá vigyáznom!
Másikat nem kapok sehol e világon!
 
 
Enikő
 
Bokrétát kötöttem
Jó anyám napjára,
Örül a bokrétám
Minden egyes szála.
S azt mondatja velem
Illatos virágom:
Legyen áldás az én
Édes jó anyámon.

 

 

 

Brigi
 
Kicsi az én szívem kicsike darabka,
Édesanyáméból úgy van kiszakadva.
Azért siet oda azért szeret ottan
Ahol az a két szív újból össze dobban.
Fejem édesanyám ölébe lehajtom,
Forró imádságom az égbe sóhajtom,
Akit két karommal átölelek itten,
Azt az édesanyát áldja meg az Isten.
 
B. Levente
 
Mennyei jó Atyám, őriző pásztorom,
Kelő nap fényénél hozzád fohászkodom.
Fejet hajt előtted a fűszál, virágszál,
Hálát adok néked, hogy reám vigyáztál.
Ne hagyj el engemet édes jó Istenem.
Oh, ha te vagy velem, kicsoda ellenem?
Függeszd őrző szemed édes jó anyámra,
Hints áldást fejére, a lába nyomára.

 

 
Laura
 

 

Nincsen a gyermeknek, olyan erős vára,
 Mint mikor az anyja, őt karjaiba zárja.
Nincsen őrzőbb angyal az édesanyánál,
éberebb csillag sincs szeme sugaránál.
Nincs is annyi áldás amennyi sok lenne,
amennyit az anya meg ne érdemelne.
 
Vivien
 
Most simogat a kezed,
A dolgos, drága kéz,
Szemed, a szigorú most
Újra jóságosan néz.
Szádból hullanak halkan
A gyengéd szavak,
Melegek, lágyak, kedvesek,
Mint nyári napsugarak.
Most érzem, itt vagy közel,
Bár eltakar a messzeség,
Szelíd arcod kirajzolja
Mégis nekem a fényes ég.
Most csak azt érzem,
Itt vagy, és szeretsz nagyon,
Érzem, hogy itt maradtak
Áldott csókjaid arcomon.
Érzem, hogy adósod vagyok,
Adósod mindig csak neked,
Érzem, hogy letörlöd most is
Szememről a könnyeket.
 
Martina
 
Mire felébredek, anyukám előkészíti a ruháim és a reggelim. Mindig finom tízórait csomagol. De ezek előtt már útnak indította a testvéremet, és dolgozott a műhelyben. Vajon mennyit aludt? Mikor kelt? Hogyhogy nem látom soha fáradtnak? Az iskolába mosolyogva, szerencsekívánásokkal indít. Mire hazaérek, az asztalon gőzölög az ízletes ebéd. Aztán megbeszéljük, mi történt a nap folyamán. De a legjobban az estéket szeretem. Amikor megpuszil, boldogan alszom el, és büszke vagyok, hogy ő az én anyukám.
 
Tomi
 
Anyukám! Amikor megszülettem, a te arcod láttam meg először, azóta is a te mosolyod nyugtat, vigasztal meg engem. Velem voltál, mikor kimondtam első szavaimat, velem, amikor megtettem első lépéseimet, és most is tárt karokkal fogadsz, ha örömömben vagy bánatomban hozzád fordulok. Virrasztasz betegágyam mellett, tanítasz a szépre és a jóra. Bocsásd meg, ha néha feleselek. Tudom, akkor is szeretsz, ha engedetlen vagyok, és ezt köszönöm neked. Azért szeretlek, mert te vagy a legjobb anya, és én örülök, hogy te vagy az én anyukám.
 
Martina
 
A nagymamámhoz bármikor mehetek, mindig szeretettel és meglepetésekkel vár. Ezért gyakran meglátogatom. Sokat játszunk együtt. Ő készíti a legjobb mákos gubát, de nála minden nagyon finom. Szeretem, ha megpuszil, megsimogat. Mindentől félt. Jókat szoktunk beszélgetni, jó barátok vagyunk. Örömmel tölt el, hogy a világ két legcsodálatosabb asszonya, az anyukám és a nagymamám szeretetét élvezhetem.
 
Zene: Szép csillagos…
 
Kitti – Ági
 
Kinek szeme ragyogott fönn
Bölcsőm felett égi fényben?
Kinek hangja védett, kísért
Át a félős sötétségen?
Csókjával ki ébresztette
Szívemet, mint tavaszi fán
A rügyet a nap melegje,-
Édesanyám, édesanyám.
 
Ki vezette első léptem?
Ki csókolta első könnyem?
Kinek szeme kísért messze
Iskolába télidőben?
Kezemet ki melengette?
Ingecskémet ki varrta rám?
Ki csent cukrot kis zsebembe?
Édesanyám, édesanyám!
 
Betegágyam őrizője
Ki volt lázas éjszakákon?
Ki hajolt rám mosolyogva,
Hogy szíve csak titkon fájjon?
Két kezemet összefogva
S puha karját fonva alám,
Ki tanított "Isten" szóra?
Édesanyám, édesanyám!
 
S most, hogy járok idegenben,
Kinek szíve jár itt velem,
Rám könnyez az esőcseppben,
Rám sóhajt a falevelen,
Megcsókol a fáradt éjben,
Melegít a hideg tanyán,
 
Megbocsát, ha rosszul éltem...
Édesanyám, édesanyám!
 
Kinek neve legyen egykor
Legutolsó szó a számon?
Kinek képe boruljon rám
Lecsukódó szempillámon?
Isten elé majd ki visz el
Síron túl is vigyázva rám
Hétfájdalmú Mária-szívvel?
Édesanyám, édesanyám!
 
Adri
 
A tündérek keze nem öregszik,
Minden anyáé velük vetekszik.
Hogyha fázunk, óv és melegít,
Átölel és beborít.
Hogyha félünk, nyugtat, ringat,
Bársonyossá szövi álmainkat.
Hűsítenek, mikor felszökik a lázunk,
S megvetik puha és kényelmes ágyunk.
 
Kibogoznak minden kusza gubancot,
Szemedbe néznek, és simogatják arcod.
Főznek, vasalnak, súrolnak, sikálnak,
Elmondhatatlan, mi mindent csinálnak.
Hímeznek virágot ingekre, ruhákra,
Ráhímzik lelkük az egész világra.
Az édesanyák lelke tündérek varázsa,
Ott bújnak minden bimbózó virágba.
 
Dorina
 
Ahányszor a tavasz száll a mezőre
S virágokkal telik meg a világ,
Üdvözletet írok a legelsőre,
S reád szeretném fonni mind, reád.
Gondos kertésznőm, éltem tavaszán
Boldogságomnak anyja, jó anyám.
Mivel te voltál, aki gyermekszívem
Legelső ibolyáit ültetéd,
S ne szállna most hálásan, hévvel, híven
A nyílt virágok illata feléd?
Ők szólnának, ha én nem mondanám,
Boldogságomnak anyja, jó anyám.

 

 
Erik
 
Csillogó dér haja, Őszülően szőke,
Ezüstté a gondok Millió pókja szőtte.
 
Mély redőket írtak arcára az évek
de nagy életkedvét sohasem törték meg.
 
Mindig talál munkát, nem ül le egy percre
Ha bent nem talál már, indul is a kertbe.
 
Hányszor megcsodáljuk, hogy bírja, hogy győzi,
na meg ahogy Ő főz, nem tud főzni senki.
 
Csendben tűrte sorsát, fel sohasem lázadt,
Szeressétek nagyon, ó a nagymamákat!
 
Homlokát csókolnám, de csak kezét érem,
Mellette magamat kicsikének érzem.
 
Drága kis nagymamám, élj még sok szép évet,
Meleg-kék szemedben nevessen az élet!
 
Vagy:
Napraforgó fényre fordul,
én tehozzád szólhatok:
 
jó nagyanyám! Hozok néked
messzi-égről csillagot.
Ám, ha őket el nem érem,
a szemedet keresem,
belenézek és megértem:
mily nagy kincs vagy énnekem.
Fénylőbb, szebb a csillagoknál,
minden égi ragyogásnál,
az, amit én tőled kaptam:
e szépséges nagy titok,
HOGY Az unokád VAGYOK!

 


Zsolti

 

 Csókja olyan, mint lágy virágszirom,
Végigcirógat könnyes arcomon.
 
Hangja olyan, mint hárfa-pengetés,
Átzengi lelkem, s csendesül a vész.
 
Szeme olyan, mint hegyi, zöld tavak,
Mélységesek, - sohasem zajlanak.
 
Arca - mint az õszibarack színe,
Átzeng rajt' a Lélek ihlete.
 
Az egész lénye esti fuvalom,
Amely felüdít életharcomon.
 
Vera


Anyák napja reggelén
Szobám rendbe tettem én,
Majd a kertbe mentem,
Friss virágot szedtem,
Azt, amit én, édesanyám,
Neked nevelgettem.
 
Én mindent megteszek,
Hogy te boldog lehess,
Cserébe csak annyit kérek,
Hogy örökké szeress!

 

L. Niki


Drága édesanyám, ahogy én szeretlek,
Szavakba önteni nehéz egy gyereknek.
Hogyha problémám van, te mindig megértesz
Büszke is vagyok, hogy mindentől megvédesz.
 
Nem fáradsz el soha, rám mindig nevetsz,
Ebből már tudom, hogy mennyire szeretsz.
Összesen sincs annyi kincse a világnak
Ami kifejezné, mennyire imádlak.

 

Cs. Niki


Az én kedves jó anyámnak
Szedtem ezt a virágszálat.
Áldom a nevedet, s az ég is áldja.
Anyák napján szálljon feléd a hála.
Te vagy az életben a legdrágább nékem.
Hisz te vagy nekem a legcsodálatosabb kincs,
Nálad szebb s bölcsebb a Föld kerekén nincs.
 
Velem vagy, ha egyedül vagyok,
Velem vagy, ha a sírás szélén állok.
Te megvigasztalsz, s erősen megölelsz.
Te vagy a biztonság s az igaz szeretet,
Hadd köszönjem meg hát e napon teneked!

 


Zene: Ingó-bingó…

Ricsi
 
Ismerek egy hatalmas szívet,
Melyben benne lakik a szeretet.
S ez a szeretet odanyújtja
a karját neked.
Ez a kar az anyai szeretet.
Jól vigyáz rád, ha baj vagy veszély fenyeget.
Akinek az édesanyja szívében benne lakik a szeretet,
az jól tudja, milyen érzés az, ha valakit szeretnek
 
Szabin
 
Ha hálám elvárnád anyaságodért:
az életemért, a virrasztásokért,
a gondoskodásért, simogatásért,
a milliónyi mindig jó tanácsért,
az édes tejért, a foszlós kalácsért…
biztos, hogy rövid volna rá az élet.
 
Zoli
 
Álmatlan, hosszú éjeken
Jó Anyám lelke van velem.
Szelíd keze homlokomon,
Nem töprengek a gondokon.
Felmelegít áldott szeme,
Átölel a szeretete.
A léleknek nincsen határ,
Hová akar, õ odaszáll.
A léleknek minden lehet,
Anyám, te igaz Szeretet.
Ma én nagyon boldog vagyok,
Itt vagy, boldogan alhatok.

 


Andi
 
Nincs szebb a boldog asszony-arcnál,
Míg nézi gyermekét;
S ha ráragyog a tiszta szempár,
Nem adná kincsekért...
Nincs jobb a hű édesanyánál!
Ha csöndes, halk fohásza felszáll,
Kitárul akkor fönn az Ég,
S a Menny a Földdel összeér,
Az égi üdv a Földre ér.
 
Ma néktek szól a boldog ének,
Ti, drága, jó anyák!
Mind zengjük áldó Istenünknek
a hála himnuszát!
Szent béke, boldogság kísérjen
Titeket itt e földi létben!
Megáldom lábatok nyomát...
Ma néktek nyílik a virág,
Ma rátok gondol a világ.
 
Gina
 
Ezen a napon annyi mindent kell megköszönnöm neked:
azt, hogy életet adtál, azt hogy felneveltél,
 megköszönöm azt a sok jót amit értem tettél.
Megköszönöm, hogy megszidtál,
Hisz csak azért tetted, mert aggódtál értem,
s tudtad, ha most fáj is, később majd megértem,
s eltöprengek a miérten.
Neveltél a jóra, s féltettél a rossztól,
Mindig tiszta szívvel ótál a gonosztól,
s ha mégis baj ért te mellettem álltál,
Hogyha bánat ért mindig vigasztaltál.
Ápoltál, ha beteg voltam, s ha szomorú ború borult rám,
te voltál az, ki megnevettettél ANYU.

 


Pityu

 

Dicsértessél ma te is itt a földön,
Mert esküszöm, hogy nagyon nagy a Lelked
s a földi szívek földig borulását
Te mindenkinél inkább megérdemled.
Nézem, látom a teltzsákú sok évet
és érzem: nekem már semmit se hagy,
de büszke leszek mindéltemig arra,
hogy Te vagy nekem az, aki Te vagy.
Te vagy az, aki mindenkinek ad,
a szenvedőknek virrasztást, vizet,
Te vagy, akinek mindenki adósa,
s akinek jóval senki sem fizet.
…Hadd legyek én hát az igazi zengő,
kis, régi gyermek romba dőlt tanyán
és harsogjam el hozsannás hitemmel,
Dicsértessél, dicsértessél, Anyám!


Zene: zongora
 
Máté

 

Van egy szó, van egy név ezen a világon,
Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.
Csupa virágból van, merő napsugárból..
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.
Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
Örömében sir az, aki e szót hallja.
Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,
Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.
A amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.
Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanít igaz szeretetre.
Bánatban, örömben - ver az Isten vagy áld,
Hogyha elrebeged, már ez is imádság.
És ha elébed jön könnyes szemű árva,
E szóra felpattan szíved titkos zárja.
Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,
Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.
Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,
Ha keblére borulsz, és el kinek mondod?
S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,
Virágos sírdombon a könnyed megered.
Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,
Nekem a legdrágább ezen a világon.
Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,
Amikor kimondom: anyám, édesanyám.

 


Klára – Niki

 

A legáldottabb kéz a földön,
a te kezed, jó Anyám,
Rettentő semmi mélyén álltam
közelgő létem hajnalán;
A te két kezed volt a mentőm
s a fényes földre helyezett...
Add ide - csak egy pillanatra,
Hadd csókolom meg kezedet!

Ez a kéz áldja, szenteli meg
a napnak étkét, italát.
Ez a kéz vállalt életére
Gyilkos robotban rabigát,
Ez tette éltünk nappalokká
A nyugodalmi perceket.
Add ide - csak egy pillanatra,
Hadd csókolom meg kezedet!

Hányszor ügyelt rám ágyam mellett,
Ha éjsötétbe dőlt a föld,
Hányszor csordult a bánat könnye,
Amit szememről letörölt,
Hányszor ölelt a szent kebelre,
Mely csupa, csupa szeretet!
Add ide - csak egy pillanatra,
Hadd csókolom meg kezedet!

Soma
 
Van egy nő: Akar! A szeretet gyümölcsét hordja
Szíve alatt, gyermekét, áldott…
Van egy nő: Nevel! Simogat, melegséget, oltalmat
Áraszt, éltető fény, sohasem fáradt…
Van egy nő: Nevet! Nem szól, nem beszél,
Nem magyaráz, megy-jön, körülötte mosoly árad…
Van egy nő: Beszél! Hallom, tudom, értem érzem
A jó, az okító szól belőle, s mégis sokszor falra hányt
Borsó fülemnek, kérlek, ne haragudj meg érte!
Van egy nő: Félt! Gyermeke, a huncut eltűnik
Hébe-hóba, egyszer-másszor, hellyel-közzel
Eltűnik-feltűnik, mint a kámfor…
Van egy nő: Segít! Elestem, fázom, fájdalmam nagy,
Éhes a testem, lelkem fáradt. Ő a menedék,
Oltalmam: nagyon jó nálad…
Van egy nő: Szeret! A múlttal küszködik jelesül,
Az egyén s a család sorsával, múltjával. Akarta,
Megérte a gyermek, ki éltette…
Van egy nő: Anya! Nekem édes; sohasem bántott,
Mindig szeret, félt, hív … köszönöm!
Isten óvja az édesanyámat!
 
Levente
Nem tud úgy szeretni a világon senki,
Mint az édesanyám tud engem szeretni.
Akármit kívántam megtette egy szóra,
Még a csillagot is reám rakta volna.
Mikor a faluban iskolába jártam,
Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.
El nem tűrte volna ő azt semmi áron,
Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.
Éjjel – nappal őrzött mikor beteg voltam,
Magát nem kímélte, csak értem aggódott.
Mikor felgyógyultam, drága két szemében
Örömkönnynek égtek, s csókolva becézett.
Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,
Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.
Lássak a szemében boldog örömkönnyet,
Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.

 

Vagy:
 
Beszélj, anyám! Szavad a szív zenéje,
Szivedből szeretet s élet szakad;
Nappalodik a szenvedélyek éje,
Meleg sugárként ömlik szét szavad.
Buzdíts a jóra, ójj a küzdelemben,
Szeretni, hinni ó, taníts meg engem!
Szivedbe Isten lelke költözött...
Áldott vagy te az asszonyok között!

Ragyogjon arcod és ne sírj miattam!
Bár most levert és bús vagyok,
Lesz még idő - ne félj! - midőn dicsőség
Övedzi majd e büszke homlokot!
Te csak szeress, ne legyen semmi gondod,
Vigasz legyen szavad, bár feddve mondod
És drága könnyeiddel öntözöd!...
Áldott vagy te az asszonyok között!
Tenszíved az, mi téged fölmagasztal,
Virágok nyílnak lábaid nyomán,
Termő rügyet bocsát a sziklapadmaly,
Amerre jársz mint égi látomány:
S hol szebb világok tiszta üdve támad,
Te oda szállsz. Kivívtad koronádat,
Körötted minden fénybe öltözött...
Áldott vagy te az asszonyok között!

Üdvöz légy, jó anyám! Malaszttal teljes
Szivedhez járul boldogan fiad.
Szivem remeg, mert üdvössége teljes,
Szivem zokog, de az öröm miatt.
Ó, mert áldás nő az áldás helyén:
Áldott vagyok, méhed gyümölcse, én!
Várnak reánk nem ismert gyönyörök...
Áldott vagy te az asszonyok között!

 

 Zene: zongora
 
Betti
Szavam kevés! Mit mondhatnék?
Méltó módon hogy szólhatnék?
Anyák napja: csoda-ünnep
hiszen kedves a szívünknek.
 
Lágy szellővel simogatlak,
a szememmel cirógatlak,
köszöntelek madárdallal,
együtt a felkelő nappal.
 
Bár az égre nincsen út:
fonok fényből koszorút!
Arany hajad megcsodálom,
nincs szebb nálad a világon!
 
Más jut most az eszembe:
kimegyek a kertembe!
Minden virág integet.
„Jó anyádhoz én megyek!”

 

Fruzsi

 

Az én kezem még fehér,
mint a kenyér béle,
mind a kettő belefér,
Anyám tenyerébe.
Barna az ő tenyere,
mint a kenyér héja,
puhán simogat vele,
arcom simogatja.
Este, ha a lámpa ég,
s mégsem látja senki,
barna, jóságos kezét,
kötényébe ejti.
Szeme nagyon messze néz
és a lámpa fénye,
mint az édes, sárga méz,
csorog szép kezére.


Gábor
 
Az én anyám csendes nyugodt, szelíden szerető jó anya,
Amelyből - tudom - sok százezernyi él és szeret,
félt, dédelget, s aggódva felnevel
Egy - egy lányt, fiút, úgy ahogy
Anyám teszi, ahogy ő nevel
Szelíd mosollyal, kedvesen.
 
Az én anyám lelke erős, de nem nyel le büszke könnyeket,
- mit az öröm hív elő - ha magához szorít
úgy mint más anya teszi ezt
egy - egy boldog ünnepen
ő is pont olyan büszkén könnyezik
- lágy szívvel boldogan - ő is így teszi!
 
Az én anyám karja erős, törékeny válla nem remeg
temérdek súly alatt,
melytől összeroppanna a büszke férfi test
és jajgatva futna el,
de ő mint sok - sok más anya,
csak nevet és úgy tesz, mintha éppen játszana.
 
Az én anyám aggódva figyel
ha úgy látja más vagyok, ha valami bánt
vagy csak úgy, elmerengve éppen hallgatok.
Félt, mint minden más anya,
de bölcs mosollyal hagyja csak
megérni bennem minden titkomat.
 
Az én anyám mégis más, mint a többi százezer!
Az enyém szebb talán, vagy éppen kedvesebb?
Az enyém jobban rám figyel, többet elvisel
szemében csillogóbb a fény, ha rám nevet
és úgy ahogy az én anyám szeret, úgy senki, senki nem szeret

Dávid
 
Sebesen suhanó sólyom, szárnya alatt a széllel
suhan úgy tova a tájon, mint ahogy múlnak az évek.
Emlékek, tétova percek, tűnnek el nyomtalanul,
Visszaidézni a szépet, próbálom hasztalanul.
 
Egyetlen kép, ami tiszta, mióta emlékezem,
anyu, hogy fölém hajolva megfogja a két kezem.
Szemében szeretet csillog, az arcán büszke öröm,
hogy ő lett az anyám - a sorsnak - ezerszer megköszönöm!

 

Sanci
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat.
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.
 
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
 
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban 
itt e földön senki sem szerethet jobban! – 
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem köszönöm az édesanyámat! 
 
Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
 
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
 
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!

 

Dóri
 

 

Köszönöm, hogy teremtettél
Az anyaméhben is ismertél,
Csillagok fényénél formáltál
Szerető Atyámmá igazultál.

Köszönöm, hogy gondviseltél
Éveimhez jót reméltél
Szívembe ültettél rendet
Örökzöld hömpölygő csendet.
Köszönöm, hogy hozzám szóltál
Igéden át rám találtál,
Szememben tornyot emeltél
Tűz-lángú ostorral szerettél.

S köszönöm, hogy éjt is adtál
Sebeimre felhőt raktál,
S míg vánszorogtam kebleden át
Rám lehelted a hold bánatát.

 

 
Zene: Rejtelmek…
 
H. Zoli
 

 

Édesanyák, ti áldva áldottak, édesanyák, ti életadók!
Ha nem lennétek, lánca szakadna az emberi létnek,
Hírmondónak se maradna ember a Földön.
A ti méhetek gyümölcse az emberiség, édesanyák, ti áldva áldottak, közöttünk élők és régen holtak, sírban nyugvók.
Tiétek e nap és véle a többi, hogy a hála jegyében gondolunk reátok, és összeforrhassunk tiveletek,
Mert együtt – szülő és gyermek –
Vagyunk az Élet, a folytonosság, a múlt, jelen s
Jövendő ma is, s mindenkor, minden korban s mindörökké.
Áldjon meg benneteket a Föld és a Menny! Ámen!
 
Zene: Melinda + virágátadás
 

Dalok anyák napjára
 
1.

 

Szép csillagos az ég elcsendesült a rét
Ezüstös fényét hinti rád a holdsugár
Már fújdogál a szél egy tücsök hangja kél
Lágy puha fészkén elszunnyad a kismadár.
Bérceken túl a völgyben lenn a
Fényes napkorong is elpihen.
Szép csillagos az ég elcsendesült a rét
Ezüstös fényét hinti rád a holdsugár
 
Hát aludj gyermekem álmodj csak csendesen
A tó tükrén az erdő mélyén csend honol
Csak hunyd le kis szemed hisz ágyacskád felett
Virraszt anyácskád s dúdolgatva így dalol
Reggelre új nap virrad rád
Majd játszol kergetősdit bújócskát…
Hát aludj gyermekem álmodj csak csendesen
A tó tükrén az erdő mélyén csend honol

 

 

 

2.
Lalala…
Nézd itt az ingóbingó bimbó
rózsabimbó rózsabimbó
nézd itt az ingóbingó bimbó rózsabimbó
rózsaszál.
Száz rózsát nyit a kert
mind szélben ringó
táncot jár ragyogó száz rózsaszál…
lalalala…
3..
Rejtelmek ha zengenek őrt állok, mint mesékben
Bebújtattál engemet talpig nehéz hűségbe…
 
Szól a szellő szól a víz elpirulsz ha megérted
Szól a szem és szól a szív folyamodnak teérted…
 
Én is írom énekem, ha már szeretlek téged
Tedd könnyűvé énnekem ezt a nehéz hűséget…
 
4.
 
Néked csendül az ének
Dallal köszöntlek téged
Anyácskám boldogan éljél
Csókkal várlak én
 
Bánat kerülje lelked
Fényben viruljon kerted
Örömtől derüljön kedved
Ezt kívánom én
 
Néked peng a gitárom
Szívem érted kitárom
Csókodat örömmel várom
Úgy szeretlek én.

 

Dokumentumok

dokumentumokDokumentumaink segítséget nyújtanak, ha szükséged van rá a munkád során. Vedd figyelembe, te is segíthetsz másoknak, ha publikálsz itt cikkeket!

Témakörök

temakorokA honlap megpróbálja összegyűjteni a fejlesztéshez, gyógypedagógiai és logopédiai munkához szükséges anyagokat. Tegyél te is azért, hogy minél több anyagot találjanak itt az érdeklődők.

Segítségnyújtás

segitsegHa kérdése van, a fórumban megkérdezheti és a megfelelő szakember megpróbál segíteni Önnek!

Fórum

forumfórum az a hely, ahol meg lehet beszélni a problémákat. Mindenkit várunk oda, akinek kérdése van vagy segítséget szeretne nyújtani másoknak.

Bejelentkezés tagoknak