A projektmódszert John Dewey amerikai pedagógus a századfordulón alkalmazta először. Később tanítványa, Kilpatrick írta le a módszer lényegét, a gyakorlati alkalmazás módjait. Elterjedése a század első felére tehető.

A projekt közösen végzett tevékenységek sorozata. Középpontjában egy gyakorlati jellegű probléma áll, melyet a  diákok és  tanárok közösen, több szempont szerint elemezve, komplex  módon dolgoznak fel. A projektmódszer legfontosabb értéke maga a munkafolyamat. Az egyéni munka mellett megjelenik a csoportos tevékenység, az együttműködés (kooperativitás).
Mindenki saját képességei, egyéni tapasztalatai alapján járul hozzá a csoport munkájához.
A munkafolyamat eredménye a produktum, amely lehet:

tárgy, játék, társasjáték,
modell (minta a valóság tanulmányozásához, terv, pl. szabásminta stb.),
makett (gép, eszköz, kicsinyített alkotás),
előadás, színdarab, magnófelvétel, videofelvétel, fénykép,
írásmű, művészeti alkotás, kiállítás, összetett alkotások,
bemutató, tabló, diagram, elméleti megoldás,
rendezvény, ünnepély,
egyéb

 

A módszer a tanulók érdeklődésére, szükségleteire és a közös tevékenységre épít. Egyik fő jellegzetessége a résztvevők nagyfokú szabadsága, önállósága.
A projektmódszer alkalmazásával kilépünk a hagyományos időbeosztásból és a tantárgyi keretekből. Az ismeretszerzés a különböző tevékenységek során alkotó módon történik. Nem a pedagógus adja át az ismereteket, hanem a tanulók szerzik meg azokat a tevékenységek során. Tanítás, ismeretátadás, ismeretfelhalmozás helyett a tanulás, az ismeretszerzés, és a képességfejlesztés kerül előtérbe.
A projekt megvalósítása során a hangsúly az együttes munkálkodáson, egymás segítésén, elfogadásán, a kommunikációs készségek, technikák elsajátításán van. Ha ez valóban sikerül, akkor érvényesülhet a projekt didaktikai hármas alapelve: átélés – ismeretszerzés – megértés.

„A projektoktatás olyan oktatási stratégia, mely egyrészt a sajátos célok elérését,
a valós életet integráló és reprezentáló tanulási tartalommal, a komplex szemléletmódot segítő,
tevékenységközpontú, feladatorientált tanulói tevékenységet biztosító szervezési formákkal, módszerekkel, technikákkal, eszközökkel, az iskolai keretet kitágítva természetes tanulási környezetben valósítja.” (Kováts, 2008.)

a tanulói önértékelésnél a középpontban a projekt készítésének folyamata,

a csoportok értékelésének középpontjában a bemutatás áll.

Ha a tantestület egyet ért abban, hogy a  hagyományos módszerek mellett szükség van kooperatív, együttműködésre nevelő módszerek alkalmazására, megpróbálkozhatunk az új technikák bevezetésével.
El kell fogadni, hogy

A projektmódszer, nagyfokú szervezőkészséget, lényeglátást és folyamatos szakmai fejlődést kíván meg a tanároktól: meg kell teremteni az egyes műveltségi területek közötti  összhangot, biztosítani kell a zavartalan körülményeket, a jó hangulatot stb. Fő feladata  az együttműködés elősegítése, a munka összehangolása és a differenciált segítségnyújtás.