Az autizmus pervaziv fejlődési zavar.

BNO:F 84
SNI A
Gyógypedagógusi kompetencia
Jelenleg autista specifikus képzés Budapesten a Delej utcában az Autista Kutató csoportnál van, és a Bárczi Gusztáv Főiskolán 1,5 éves főiskolai képzés.
 
Görög szó jelentése „önmagára irányultság”
Legközismertebb jelentése gyermek pszichiátriai: szociális, kommunikációs és fantáziával összefüggő kognitív készségek zavara.
Az autizmus fejlődési zavar, amely jellemzően veleszületett, és egész életen áttart – vitathatatlan, hogy e fejlődési zavar organikus eredetű – agyi díszfunkciók következménye.
A több – még pontosan nem ismert legalább 6 gén- „autizmus gén” zavart okoz az agy bizonyos területeinek fejlődésében működésében. Az átlagtól eltérő agyműködés, átlagostól eltérő viselkedéshez vezet.
Az oki háttereket illetően kisseb arányban játszanak szerepet a környezeti faktorok,
 pl. infrauterin virusfekciók
A szülői magatartásnak semmiféle szerepe nincs a fejlődési zavar kialakulásában.
Az autizmus jelenség mindenféle besorolás előtt létezett már, Itard francia orvos a 18. Század végén adott diagnózis felállítására is alkalmas leírás aweryroni Viktor, a talált fiú neveléséről, az állapotot azonban nem különítette el, és nem nevezte meg.
A szót eredetileg pszichopatológiai tartalommal Blenler alkotta 1911-ben.
Az „autista visszahúzódást” kontaktust-elhárítást, realitásérték zavarát írta le.
Az autizmus mint gyermekpszichiátriai fogalom Leo Kanner (1943) amerikai gyermekpszichiáter és Hans Asperger (1944) bécsi gyermekorvos, aki nem látta Kanner írását, és egymástól függetlenül az autisztikus sprektum (a „gyermekkori autizmus” főtípusát és a hasonló állapotok) két altípusát írták le.
Michael Rutter és kollégái a hatvanas években szintén megkezdték a típusos autizmussal kapcsolatos tanulmányaik sorozatát. Leírták a klinikai jellemzőket, vizsgálták a gyermekek intelligenciáját, és a serdülőkoron át a felnőtt korig követték őket. Más kutatók a szülőket vizsgálták, és semmilyen bizonyítékot sem találtak arra, hogy helytelen nevelési módszereikkel ők okoznák gyermekük autizmusát. A legtöbb tanulmányi eredmény szerint a szülő foglalkozása sem meghatározó.
A legtöbb autista gyermek szülei a második életévben észlelnek valamilyen abnormális vagy megkésett fejlődést, de sok szülő már jóval korában problémákra gyanakszik. A kezdet ideje eredetileg azért fontos, mert ez különbözteti meg az autizmust a skizofréniától. Az autizmus tüneteit mutató gyermek a 31. és 36. Hónap körül kezdenek abnormitást mutatni, szemben a skizofrénia jellegű zavarokkal, amely általában a tizenéves kor elején vagy vége felé alakul ki.
Azok az abnormitások, amelyek az autista gyermekek szülei kisdedkorban felismernek, gyakran nem jellegzetesen autista tünetek, úgyhogy nem meglepő, hogy a szülők nem ismerik fel korábban őket. Az autista gyermekek szüleinek mintegy egynegyede, egyharmada számol be a beszédkészség elvesztéséről az első évben, amit gyakran szociális magatartás-változás kísér. Ezek a regressziók többnyire abból álnak, hogy a gyermek felhagy néhány vagy valamennyi kommunikatív, értelmes szó használatával. Néhány longitudinális vizsgálatnál a szülők beszámolója szerint a tizenéves kor elérésekor sok autista gyermek flexibilisebbé és szociálisan érdeklődőbbé válik, az autizmus korlátian belül. Ezzel szemben autista fiatalok egy kisebb része határozott regressziót mutat viselkedésében és néha kognitív képességeiben is és még többen válnak agresszívabb és mutatnak viselkedési problémákat.
 
Az autizmus gyanújával vizsgálatra kerülő gyermekek vagy felnőttek felmérése többtényezős, multidiszciplináris folyamat. Szükséges hozzá a gyermek anamnézisének, jelenlegi viselkedésének és kognitív képességeinek ismerete, mely információk leginkább a szülők és pedagógusok beszámolóinak összesítéséből, megfigyeléséből és standardizált felmérés alapján szerezhetők meg. A diagnózis felállításának lényege a gyermek viselkedésére vonatkozó alternatív magyarázatok kizárása, a gyermek alapvető kognitív funkcióinak és viselkedésének felmérése, a lehetséges diagnózisok közötti differenciálás. Mivel az autizmus fejlődési zavar, gyakran segít, ha a részletes beszélgetést kronológiai rend szerint folytatjuk, de nem a terhességgel kezdjük el, hanem megkérjük a szülőket, hogy mondják el, mikor és miért támad először olyan érzésük, hogy valami nincs rendben gyermekük fejlődésével. Ha ezeknek a nehézségeknek az idejét és természetét már meg állapítottuk, könnyebb visszatérni a terhesség, a szülés és az újszülöttkor szakaszához, ahonnan előrehaladhatunk. Ilyenkor az autizmusban leginkább érintett területekről – kommunikáció, szocializáció, játék és specifikus viselkedési formák – kell információt kapnunk. Mivel az autizmus legegyértelműbben az iskoláskor közvetlenül megelőző években (4-5 éves korban) diagnosztizálható, idősebb gyermek esetében feltétlenül tájékozódni kell erről az időszakról. Ugyancsak szükséges a viselkedés és az érzelmi fejlődés egyéb aspektusai felöl érdeklődni.
 
A célok kijelölésénél négy alapvető szempontot kell figyelembe vennünk.
  1. Szociális és kommunikáció fejlődés elősegítése,
  2. Tanulás és problémamegoldó képesség fejlesztése,
  3. A tanulást akadályozó, normális élmény-szerzés lehetőségét korlátozó viselkedési elemek csökkentése
  4. A családok segítése, hogy helyzetükkel megbirkózzanak
Ezek átfogó célok, így feltétlenül le kell őket bontani specifikus, közvetlen és hosszú távú szükségletekre és megoldására. Az összes célhoz sajátos terv és stratégia válhat szükségessé. A megoldások sokszor nem csak a gyermek viselkedésének megváltoztatására irányulnak, hanem a külső fizikai környezet és mások viselkedésének megváltoztatására. A gyermekkel szembeni
Az autista gyermeknél a fejlődés egyetlen pontján sem jelentkezik az összes tipizált tünet. Minden gyermek egyedi adottságai határozzák meg a probléma korrigálásának súlypontját. Éppen ezért egy bizonyos gyermeknél egy bizonyos módszerrel lehet eredményeket elérni. Minden egyes gyermeknél meg kell találni a számára legmegfelelőbb módszert, mely fejlődését biztosítja.
Az autista gyermekek többsége olyan általános tanulási nehézségekkel küszködik, amelyek nagy része igen súlyos. Tovább bonyolítja a helyzetet az autizmus súlyosságának más-más mértéke, és a pedagógusok hozzá állása.
Gyakran előfordul, hogy az autista gyermek kivételesen „jó” emlékezőtehetséggel rendelkezik. Pl. menetrend megtanulása, gomba meghatározás,
 Ha olyasvalakivel találkozik, akit évek óta nem látott, nem csupán az illető neve ugrik be az emlékezetébe, hanem a gépkocsijának márkája is. Gondot az események elraktározása és felidézése okozza. Bámulatos memória mutatványokra képesek. A tanításban általános vezérfonalunk lehet, hogy az autista gyermek inkább a vizuális, mint a verbális emlékezet az erőssége. Tehát inkább képi formában adjunk utasítást, ne szavakban. Ahhoz, hogy az autista gyermek ne szervetlen részletek halmazaként emlékezzen vissza dolgokra, ezt szolgáló stratégiákra kell megtanítani.
A jó verbalitású gyermeket úgy kell irányítanunk, hogy történetek vagy események felidézésekor ne összefüggéstelen részleteket soroljon fel. Az autista gyermek segítségre szorulhat, hogy megértse, hogy fontos emlékezni a dolgokra, és, hogy a múltbeli tapasztalatai alapján következtethet a jövő jövőbeli eseményekre. Kép vagy szimbólumsorokat kell a gyermek rendelkezésére bocsátani: találja, ki próbálja meg jósolni a következő kártyát. Ez a gyermek számára kezelhető, emlékezetgyakorló feladatokat jelent, melyet szívesen végez.
A problémamegoldás sikeres teljesítéséhez nem elég, ha az egyén megtanulja az egyedül a „helyes” választ az ingerre, hanem tudnia kell azt is, hogy melyik tanult szituációnak felel meg.
Az autista gyermek állandó helyzetekre vonatkozó állandó reakciókat próbál meg tanulni. Nagyon fontos, ha új módszert közvetlenül a „régi módszerrel” való megoldás után vezessük be. A régi és az új módszer egymás mellé helyezésével a gyermek megtapasztalhatja a sikeres megoldást.
Ha az autista gyermeknek nem áll rendelkezésére a megfelelő nyelvezet a „kódoláshoz” emlékei nem állhatnak össze a világról szerzett ismeretegységekké. A hatékony emlékezés érdekében a gyermeket a képi – vizuális- információkódolás használatára kell késztetni. Feltételezet, hogy sok autista gyermek vizuális egységekben gondolkodik, tehát építeni kell ilyen irányú készségeikre.
 
Ha a neveléshez nem tudunk pozitív légkört teremteni, akkor jobb, ha belesem kezdünk.
Lehet tiltakozni a pedagógusok részéről, hogy sokan vannak, de ez nem azt jelenti, hogy nem lehet megvalósítani. Amennyiben nem akarja a pedagógus meg valósítani nem is fogja.
 
Példa, csoport létszám 25 fő vegyes csoport, ami azt jelenti kis-közép- nagycsoport. Köztük volt egy mozgássérült és egyben enyhe értelmi fogyatékos gyermek, egy tanulásban akadályozott, és 6 különböző részképesség zavarral küzdő és hátrányos helyzetű gyermek.
És ebbe a csoportba került az autista gyermek, és a pedagógusok hozzá állása meg felelő volt, és 90% meglehetett oldani mindent. Másik évben ugyan ennek a csoportnak a csoport összetétele, 2 autista ami azt jelenti, hogy 2 fix napirendi kártya, mindegyiknek jelölni a helyét mindegyikre külön oda figyelni, a 2 tábla ne kerüljön egymás mellé de, mindegyik jól látható legyen, hogy a vizuális támogatás meg legyen, a csoporton belül még egy kevert specifikus zavarral diagnosztizált gyermek, és 5 különböző részképesség zavarral küzdő és hátrányos helyzetű gyermek. Az óvó néni délelőtt 10 óráig egyedül van a csoportban majd 10 óra után, csatlakozik a másik óvó néni, és a csoportnak a dajka néni van de, az nincs bent a csoportban pláne a reggeli időben. Nem könnyű feladat oda figyelni mindenre de az óvó nénik vállalták reggel, azzal kezdeni, ki legyen téve a napirend mindegyik gyermeknek, végig gondolni mi is lesz a nap folyamán, mert azt úgy kell kirakni, de, igenis meg lehet csinálni amennyiben olyan az óvó néni hozzá állása.
A gyermekeknek az összes kártya az óvó néni segítségével készült el a csoport szobában a többi gyermek előtt. Vannak kártyák, amik egységesek de vannak, amit a gyermek egyéni dolgához kell elkészíteni, majd laminálni, tépőzárazni, nem kis munka, nem 10 perces munka. Kezdve onnan, hogy van, amiből sokk, kellet mivel ebben az óvodában konkrétan 3 autista volt a 3. autista másik csoportban. Megrajzolni, fénymásolni, színezni, laminálni, tépőzárral ellátni mind ezt úgy, hogy minél hamarabb kész legyen és minél hamarabb lehessen alkalmazni. Köszönet érte az óvó néniknek nem mondom, hogy zökkenő mentesen zajlott le minden, de meg érte, és csinálták, csinálják.
 
A fejlesztés tekintetében az egyik legfontosabb és leghatékonyabb szerepe az úgynevezett vizuális támogatásnak van. Autizmussal élő gyermekek számára  sokkal többet jelent a tárgyakban, képekben, vagy feliratokban nyújtott információ, mint a verbális közlések, nyújtotta lehetőségek.
      
 A környezetet térben és időben strukturálni kell, így a tanulók információt kapnak arról, hogy mit, hol, mikor, milyen sorrendben tegyenek. A tevékenységek szimbolizálására a gyermekek szimbólumszintjének megfelelő vizuális eszközöket, információhordozókat használunk (valódi tárgyat, kicsinyített tárgyat, fotót, képet, piktogramot). A szimbólumpár egyikét az adott tevékenység helyszínén helyezzük el, megmutatva annak helyszínét, a másikat a tanulók napirendjén. A munkarend és a munkavégzés megmutatja, hogy mennyi ideig tart a tevékenység és hogyan, milyen sorrendben kell elvégezni a feladatokat.  A struktúra a  gyermekek számára is átláthatóbb, nyugodt hátteret biztosít.        
                                                                                                        
A fix képes napirendet az ajtó mellé tenni amennyiben van rá lehetőség.. A napirendet közösen kezdeni felrakni. Közben értelmezni a képek jelentését: pl. kimegyünk kezet mosni és meg is nézni, hogy a csapnál van hívókép. Az étkezésnél, az asztalnál, állandó helye legyen, ezért a székre ragaszuk a tízórait, ebédet, uzsonnát, jelző hívóképet és mindig arra az egy helyre tegyük a széket. Amennyiben ott alvós lehetőleg oda is kitenni a hívóképet és az ágyat minden esetben oda rakni neki.
A fejlesztésben és viselkedés problémák kezelésében alapvető a kognitív viselkedésterápiák módszerek alkalmazása. Alapvetően fontos a kívánt viselkedések szisztematikus megerősítése. Minél rövidebb időn belül bevezetni az árnyékolást: a gyermek mögé állva, folyamatos fizikai segítséget nyújtva, vele együtt végezni a tevékenységet, lehetőség szerint nem adni szóbeli instrukciókat. A szóbeli instrukciót, kérést, utasítást a gyermekkel szemben lévő személy adja meg, lehetőleg vizuálisan támogatva. A promtokat (fizikai késztetések) pedig fokozatosan vonjuk vissza. Ezt abban az esetben lehet alkalmazni, amennyiben a gyermeket nem zavarta a fizikai közelség. Ilyen módon meg tudjuk tanítani, színezni, festeni, ragasztani.
 
Példa: szeretném, ha a gyermek meg értené, hogy le kell ülni az asztalhoz tízóraizni, a fix napirendi kártyán ki van téve tízórai. A gyermek nem érti, még tiltakozik sajnos itt „drasztikus” módszert is alkalmazni kell a széken jelölve, van, de az első alkalmakkor a tízórai kártyát az asztalra is leteszem, és leültetem a gyermeket, nem beszélek, nem könyörgöm csendben hang nélkül, leültetem nincs megjegyzés semmi részemről. Amennyiben azt veszem észre, hogy fel akar állni, hátulról le fogom, nem engedem, hogy fel álljon de, nem szólalok meg. Ha 10-15 percig kell viaskodni, akkor viaskodom sajnos de, nem szólalok, meg annyi segítséget lehet adni, hogy egy harmadik személy mutatja a kártyát, és jelzi tízóraizás, van. A gyermek el fogja magát engedni, lehet érezni, mikor lazul el és ellehet engedni, még egy darabig mögötte maradni, és utána ott hagyni. Meg lehet, sőt valószínű 1-2 napig ez így működik de, a 3. napon le fog ülni elég lesz, ha csak oda állni. A 4. napon már annyi jelzésre, hogy a kártya mutatásával meg fogja érteni, hogy le kell ülni. Jelezni a fix napirendi táblán és a székén, hogy mit kérünk tőle. Tisztában vagyok vele, hogy ez nagyon nehéz feladat végig csináltam egy párszor remegtem én is szörnyen, éreztem magamat, utána viszont sokkal könnyebb volt, mert már tudta mit kérek. Nem kellet viaskodni, harcolni 
Azt a rövid időt kibírják a csoportban lévő gyerekek semmi bajuk nem lesz. Ami nagyon fontos nem szólalni meg olyankor nem babusgatni nem könyörögni csak hátulról támogató segítséget adni.
Bármit szeretnék meg tanítani, lehetőleg hátulról támogatom, és nem beszélek ez is nehéz feladat, mert ösztönösen jön a könyörgés a babusgatás.
 
Nagyon nehéz a pedagógus azon gondolatán változtatni, hogy a gyermek megtanulta, tudja alkalmazni a napirendi folyamatot. A pedagógus figyelmét többször fel kell hívni arra, hogy igen tudja, ha látja a kártyát, hogy mi következik, nem elhagyni folyamatosan használni. Tisztában vagyok vele, hogy ez plusz munka de, hogy az autista gyermeknek a körülötte lévő gyermeknek, a pedagógusnak is jó legyen, erőltessük meg magunkat és használjuk a kártyákat rendszeresen. A hatása nagyon jó lesz.
 
Nem szabad elfelejteni, hogy az autista gyermeknek a tanulási folyamatnak az elején ugyanúgy fizikai segítségre van szükségük, mint annyi más tanulási folyamatnál is. Segítünk neki a tányért az asztalhoz a játékot a helyére vinni, az összefüggést csak később fogják meg érteni, de meg érti. Az óvodákban is beigazolódni látszik. „Az autista gyermekektől elvárjuk, hogy alkalmazkodjanak…” a nem nekik készült óvodai programhoz. Valójában ez egy lehetetlen feladat. Az autista gyermek valóban képes haladni a tanulással, ha a nevelés alkalmazkodik az ő fogyatékosságához. Az autista gyermekkel vizuálisan tudtunk leghatékonyabban kommunikálni. Azok a pedagógusok, akiknek nincsen elég ismeretük az autizmusról, összekeverik a kiinduló pontot a végső céllal. Nem veszik tudomásul, hogy a vizuális támogatás és „augmentatív oktatás” egy segítő eszköz, amit állandóan használni kell. Az autizmus eljárásnak ez az alapja. Erre lehet építeni, ezzel tudjuk megérteni, hogy, Hol? és Mikor? mit kell csinálni, Mennyi? ideig tart ez a tevékenység. Valójában ez egy nehéz feladat, vizuálisan megmagyarázni valamit olyan gyermekeknek, akik számára nehezen értelmezhető Mi? Hol? Mennyi? és Hogyan? szó jelentése. Ezért nem szabad összekeverni a kiinduló pontot a végső céllal. Nem szabad egy elkezdett folyamatot félbehagyni és azzal magyarázni, hogy nem kell már kártya, mert ezt már tudja. Majd csodálkozni azon, hogy vajon mi a baj, miért tiltakozik?
 
Példa: Foglakozás kezdetén az asztal bal oldalán elhelyezni az aznapi tevékenységeket, jelölő kártyákat. Az egyéni foglalkozásoknál szüksége van tojásfőző órára is. Amint elvégzett egy feladatott a képet megfordíthatja. A foglalkozásnak akkor van vége, amikor a feladatokat jelző képek meg vannak fordítva. Az órák segítségével tudjuk jelezni, hogy pl. a történetolvasás meddig tart, ugyan így tudjuk a számítógép mellet töltött időt meghatározni. Motivációként önjutalmazási rendszert kell biztosítani a gyermek számára elérhető tevékenységek világosan megszabott hierarchiájával. Foglalkozás végén a személyes naplóban rögzíteni a foglalkozáson történteket, ebben az aznapi foglalkozás képekkel való illusztrálása építeni a fő feladatott, és ezt a gyermekkel meg is beszélni.
Azokat is jelölni, amit szívesen tesz, és amit nem szívesen csinál. Remélhetőleg a szülők otthon meg is hallgatják gyermeküket. Fontos feladatnak tartom még, hogy a szülők partnerek legyenek, ehhez az én-könyv elkészítése, jó lehetőségnek tűnik. Ebben a szülő tud segíteni, ő ismeri a gyermekét, mi érdekli, merre jártak a család tagjai mindezekhez a szülő tudja az információt és a képeket biztosítani. Ezzel lehetőséget adni, hogy közösen tevékenykedjenek.
 
Néhány kép a foglalkozás alatt használtakból:
                                                                                                           
 
 
 
Itt nem csak azok az eszközök vannak használva amelyik a képen látható, hanem más eszközök is amelyekkel ugyan azok a feladatok megoldhatók.
A 80 -as évek végén hazánkban is vetítették az „Esőember” című filmet az egy gyönyörű film csak sajnos sokan úgy képzelik el, hogy olyan az autista, és valójában nincs igazuk. Mindenki nézze, meg ha van rá módja de, vegye tudomásul, hogy a valóság nem olyan amilyen a filmbe látjuk, sokkal keményebb.
 Ezt az idézetett minden pedagógusnak, oda tenném, és utána mondja el, mit gondol róla. Miután többször elolvastam ezt a gondolatot, megkérdeztem magamtól, hogy valóban tiszteletben tartjuk-e, ismerjük-e az autistákat? Valóban azon vagyunk, hogy megkeressük a közös utat az együttéléshez? Én örülnék annak, ha engem meg akarnának változtatni?
 
„Ha valaki autista, az nem azt jelenti, hogy nem ember. Azt azonban jelenti, hogy idegen. Azt jelenti, hogy ami mások számára normális, az az én számomra nem normális, és ami az én számomra normális, az mások számára nem normális. Bizonyos szempontból borzasztó hiányosan vagyok felszerelkezve a világban való túléléshez, úgy, mint egy földönkívüli, aki tájékozódási útmutató nélkül ittrekedt. Személyiségem azonban érintetlen. Énem sértetlen. Értékesnek és értelmesnek tartom az életet, és nem szeretném, ha kigyógyítanának abból, hogy önmagam legyek.... Tiszteljenek meg azzal, hogy a saját feltételeimnek megfelelően érintkeznek velem – ismerjék fel, hogy mi egyformán idegenek vagyunk egymásnak, hogy az én létezési módjaim nem csupán az Önök létezési módjainak hibás változatai. Kérdőjelezzék meg a feltevéseiket. Határozzák meg saját feltételeiket. Dolgozzanak velem együtt azon, hogy hidat tudjunk építeni egymás között.” (Jim Sinclair)

 


Jelenleg Online

Oldalainkat 46 vendég és 0 tag böngészi

Utolsó fórum hozzászólások

Dokumentumok

dokumentumokDokumentumaink segítséget nyújtanak, ha szükséged van rá a munkád során. Vedd figyelembe, te is segíthetsz másoknak, ha publikálsz itt cikkeket!

Témakörök

temakorokA honlap megpróbálja összegyűjteni a fejlesztéshez, gyógypedagógiai és logopédiai munkához szükséges anyagokat. Tegyél te is azért, hogy minél több anyagot találjanak itt az érdeklődők.

Segítségnyújtás

segitsegHa kérdése van, a fórumban megkérdezheti és a megfelelő szakember megpróbál segíteni Önnek!

Fórum

forumfórum az a hely, ahol meg lehet beszélni a problémákat. Mindenkit várunk oda, akinek kérdése van vagy segítséget szeretne nyújtani másoknak.