Csecsemőkre, kisgyermekekre specializálódott eszközgyártók, csodapedagógiai módszerek szórólapjai árasztják el a szülők postaládáit, a gyermekorvosi rendelők, védőnői tanácsadók faliújságait, játékboltok „szakembereket” alkalmaznak a gyermeket fejlesztő eszközök reklámozására. A hozzáfűzött magyarázatok felszínesek, sokszor talán nem is helytállók. Azt hangsúlyozzák, a képességek fejlesztését nem lehet elég korán kezdeni, és a jó szülő nem hagyja, hogy kisbabája már élete legelején „hátrányt szenvedjen”. De vajon egészséges-e ez, segít-e a gyermeknek, netán káros is lehet? Egyáltalán kinek a dolga, feladata a korai fejlesztés?
„Jól felismert piaci igényt fed le ez a dömping” – mondja Surányi Kornél pszichopedagógus, a Dr. Vass Miklós Alapítvány (
De vajon a házilag kivitelezett, internetes, baráti, vagy médiainformációk alapján történő, „ártani biztos nem árt” fejlesztések hoznak-e megoldást? Vagy elég-e valami csodaeszközt vásárolni, és nem lesz diszlexiás
a gyermekünk, ha abban hintázik? Egész biztos nem árt a babánknak, ha olykor kifejezetten fájdalmas, a szülő és a gyermek számára igencsak frusztráló terápiának vetik alá? Nem üt-e vissza később a csecsemőinkre is kiterjedő teljesítménykényszer? Ki az, akihez valóban fordulhatunk segítségért, aki nem csak a pénztárcánkon szeretne könnyíteni? Hogyan juthatnának a szülők egységes, korrekt válaszokhoz?
„Az intézményrendszerben működő korai fejlesztés az oktatási minisztérium által támogatott formában, a területileg illetékes Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs bizottságok felügyelete alatt ingyenes ellátást biztosít” – mondja Surányi Kornél. „A fejlődési eltérések gyanújával a gyermekeket ezekhez a bizottságokhoz kellene küldeni vizsgálatra, ahol diagnózist állítanak fel, és kijelölik a megfelelő intézményt a gyermek számára. Itt előírják a fejlesztési területeket, az óraszámot, és lehetőséget biztosítanak az utazási kedvezmény, a megemelt családi pótlék, esetleg a meghosz-
szabbított gyes igénybevételére. Bár sokan akár hónapokon, éveken át „fejlesztésre” hordják gyermeküket, erről nem szereznek tudomást. Az üzleti alapon működő „fejlesztőknek” ugyanis nem érdekük a felvilágosítás, és általában nem is rendelkeznek a korrekt információkkal. Sokan járnak nem az oktatásügyhöz tartozó intézményekbe is neurológiára, gyógytornára, ők sem jelennek meg az oktatásügy regisztrációjában. Ez a kompetenciák tisztázatlanságából, valamint az alapellátás és a speciális ellátás között tátongó szakadékból adódik. A valamilyen fejlesztésen részt vevő, és valóban rászoruló gyermekek mintegy kétharmada(!) elkerüli azt a fajta figyelmet, amely alapján az állami intézmények számának növelése igazolhatóan szükséges lenne.”
Sok gyermeket fejlesztenek valós ok nélkül, és szülőként nem lehetünk biztosak abban, hogy a saját sikerességüket hangsúlyozó „fejlesztők” nem tesznek-e csodát teljesen egészséges csemeténkkel, miközben a valóban súlyos problémákkal küszködő gyermekek számára talán elérhető közelségben nincs is megfelelő intézmény. Akik nem tartoznak senkinek beszámolni az egyes gyermekekkel végzett munkáról, akár kárt is okozhatnak, de azt is közölhetik, hogy a gyermekünk képességei szerények, és nem ők végeznek kontár munkát. A szakértői bizottságok felügyelete nélkül nem lehetünk biztosak abban, hogy gyermekünkből valóban megkísérlik kihozni a maximumot.
Megoldás lehetne a Dr. Vass Miklós Alapítvány által a budaörsi régióban elkezdett modellprogram, amely a védőnőkkel, gyermekorvosokkal együttműködésben, a szülők széles körű és egyszerű tájékoztatását, a korai rizikófaktorok feltárását, ezáltal a fejlesztésre szorulók számának csökkentését célozta meg. E program segítségével elérhető, hogy a szülők korrekt információk birtokába jussanak. A rizikófaktorok tudatában sokszor néhány gondozásbeli tanáccsal a jól ismert, és a család számára elfogadott „jó barát”, a védőnő, vagy a gyermekorvos is segítheti a fejlődési zavarok elkerülését, a speciálisan képzett szakemberek állandó felügyelete mellett. E program keretében az egész országban régiónként 1-2 intézménnyel a szükséges lefedettség elérhető volna, és az esetlegesen kialakuló fejlődési eltérések mintegy 80 százaléka megelőzhető lenne.
Bálint Orsolya
Forrás: http://vasarnapihirek.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=2921&Itemid=41