Az Asperger-szindróma

Az Asperger-féle zavar az autizmus enyhébb formája. Olyan rendellenesség, amely - amúgy intelligens és tanulékony - embereket meggátol abban, hogy jól működő szociális kapcsolatokat alakítsanak ki.
A rendellenességet dr.Hans Asperger osztrák pszichiáter és gyermekorvos (1906–1980) írta le először 1944-ben; ő az autisztikus pszichopátia nevet adta neki.

Az Asperger-szindróma a Mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyve (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders) 4. kiadásába (DSM-IV) került be 1994-ben.

Az Asperger-szindróma (AS) nem befolyásolja az értelmi képességeket vagy a tanulási folyamatot, sok AS-ban szenvedő kivételes tehetséggel, képességekkel lehetnek megáldva.

A klasszikus autizmustól (Kanner-szindróma) az különbözteti meg, hogy míg az autistáknál „már hároméves kor előtt késés figyelhető meg a szociális interakcióban, a nyelvi képességekben, a szimbolikus és a játékban, addig az Asperger-szindrómánál ez nem jelentkezik a  nyelvi fejlődés normális ütemű.

A kritériumok, aminek alapján az  Asperger-szindróma diagnosztizálható:

A. Minőségi károsodás a szociális interakcióban, ami az alábbiakból legalább két tünet megjelenésében nyilvánul meg:

(1) a számos nem-verbális viselkedés-elem, mint pl. szemkontaktus, arckifejezés, testtartás, gesztusok szociális interakciók szabályozására való használatának egyértelmű károsodása

(2) a fejlődési szintnek megfelelő kortárs-kapcsolatok kialakításának kudarca

(3) a spontán törekvés hiánya az öröm, érdeklődés, sikerélmény másokkal való megosztására (pl. érdeklődésének tárgyát nem mutatja meg, nem viszi oda másoknak, illetve nem mutat rá arra)

(4) a szociális vagy érzelmi kölcsönösség hiánya

B. Korlátozott, repetitív és sztereotip jellegű viselkedés, érdeklődés és tevékenységek, melyek az alábbiakból legalább egy tünet megjelenésében nyilvánulnak meg:

(1) intenzitásában vagy tárgyában abnormális, egy vagy több sztereotip, korlátozott érdeklődési kör, amely az egyént kizáró jelleggel foglalkoztatja

(2) nyilvánvalóan rugalmatlan ragaszkodás bizonyos nem-funkcionális rutinokhoz vagy rituálékhoz

(3) sztereotip és repetitív motoros manírok (pl. a kéz vagy az ujjak repkedő, csavaró mozgása vagy komplex testmozgások)

(4) tartós belefeledkezés tárgyak részleteibe

C. A zavar klinikailag jelentős károsodást okoz a szociális, munka vagy egyéb fontos funkciók terén.

D. Nincs klinikailag jelentős általános elmaradás a beszédben (pl. kétéves korra egyszerű szavak használata, hároméves korra kommunikatív kifejezések használata).

E. Nincs klinikailag jelentős késés a kognitív fejlődésben vagy a kornak megfelelő önkiszolgálási készségek, a szociális interakción kívüli adaptív viselkedés, illetve a környezet iránti érdeklődés gyermekkori fejlődésében.

F. A Pervazív Fejlődési Zavarok valamely másik, meghatározott alcsoportja, vagy a Skizofrénia kritériumainak nem felel meg.

Az Asperger szindróma enyhe formája nehezen felismerhető, egyes becslések szerint az esetek 30-50%-át nem diagnosztizálják.

Az Asperger-szindrómával születettek közül sokan olvasás- és írástanulási problémákkal küzdenek gyermekkorukban, rosszul teljesítenek az iskolában.

Nehezen vagy egyáltalán nem tudnak beilleszkedni a közösségbe.
(A tudósok mai álláspontja szerint  ebben a betegségben szenvedett számos  történelmi személyiség vagy híresség, köztük W. B. Yeats költő, Lewis Carroll író, valamint Albert Einstein és Newton is.)

Amit a külvilág először észrevesz:

irtózás a változásokkal szemben
problémák a szociális interakcióban
szűk vagy speciális érdeklődés
bizonyos dolgokkal rendkívül intenzíven foglalkoznak
környezetük dolgait és folyamatait sajátos aspektusból szemlélik
átlagosnál rosszabb motorikus koordinációk
iskolai nehézségek
túlzott érzékenység, érzelmi kiszolgáltatottság
a könnyed beszélgetés hiánya (nem tudnak apróságokról  beszélgetni)
szokatlan viselkedés
mániás szokások (p.l vásárlási kényszer, bizonyos szokások kényszeres betartása stb.)

Számos Asperger-szindrómás magától is képes felismerni azokat a dolgokat, amiben eltér a többi embertől, megtanulja leküzdeni hátrányait és képes beilleszkedni a társadalomba akár anélkül is, hogy tudná magáról, hogy Asperger-szindrómás.

Összeállította: Juhászné Gáspár Dorottya