Mi az autizmus

Az autizmus idegi-fejlődési rendellenesség, a szociális, kommunikációs, kognitív készségek minőségi fejlődési zavara, amely gész életen át tartó fogyatékos állapotot eredményezhet. Csökkent mértékű társadalmi kapcsolatokban és kommunikációs képességekben, abnormális viselkedési és érdeklődési mintázatokban nyilvánul meg.

Az autizmussal élő gyermekek csoportjába soroljuk mindazokat, akikről közös szükségleteik alapján, az ellátás szempontjából, így pedagógiai szempontból is egységesen kell gondolkoznunk, mert általános értelmi képességeiktől függetlenül speciális szükségleteiket kielégítő, sajátos nevelési megközelítésre van szükségük.

A hagyományos felfogással szemben az autizmust nem betegségnek, nem elmebetegségnek (pszichózis) tartjuk, hanem a fejlődés olyan zavarának, amely minőségében és mennyiségében is eltér a normál fejlődéstől, és az esetek többségében típusosan fogyatékos állapothoz vezet. Ennek megfelelően orvosi értelemben nem gyógyítható.

Az autizmus tehát a viselkedés jellegzetes tüneteivel leírható állapot, amely különböző, agyi fejlődési és működészavart okozó tényezők hatására jöhet létre.
Okai között, amelyek nem teljesen tisztázottak, elsősorban genetikai és az idegrendszert károsító hatásokat, esetleg azok interakcióit feltételezik. A genetikus meghatározottság igen erős. Ezt jól mutatja például az a tény, hogy az autizmussal élő gyermekek testvérei között az átlagosnál ötvenszer gyakoribb, 2,7% az autizmus megjelenése.

Az autizmus skálája a mély fogyatékosságtól az ép intellektusú ember enyhe szociális készségzavaráig terjed. A diagnosztizált személyek száma ismereteink, diagnosztikus módszereink javulásával növekszik.
Az autizmus gyakran jár együtt értelmi, vagy egyéb fogyatékossággal.
Előfordulásuk fiúknál 4-5-ször gyakoribb, mint a lányoknál.
Magyarországon a szakirodalmi források a szűken értelmezett autizmus gyakoriságát 0,05-0,15%-ra (5-15000 fő), tágabban értelmezett gyakoriságát 0,25%-ra (25000 fő) becsülik.

Megfelelő speciális módszerekkel igen jó eredmények érhetők el a nehézségek kompenzálásában és a szociális beilleszkedésben. Az eredmény jobb a korábban elkezdett kezeléseknél.

Két típusa van: az erős Kanner-szindróma és a gyengébb Asperger-szindróma.

Az Asperger-szindróma az autizmus egy enyhébb formája. A klasszikus autizmustól (Kanner-szindróma) az különbözteti meg, hogy míg az autistáknál már hároméves kor előtt késés figyelhető meg a szociális interakcióban, a nyelvi képességekben, a szimbolikus és imaginatív játékban” (DSM-IV definíció), addig az Asperger-szindrómánál ez nem jelentkezik; ezenkívül az Asperger-szindrómára jellemző a normális ütemű nyelvi fejlődés, valamint az átlagos vagy annál magasabb intelligenciaszint.
Mindezek miatt felismerése is nehezebb, egyes becslések szerint az esetek 30-50%-át nem diagnosztizálták.

A klasszikus autizmus tünetei 3-5 éves korban, tehát az óvodáskorban a legtípusosabbak, illetve legsúlyosabbak.

A tünetek megmutatkoznak:

a társas kapcsolatokban: pl. társaktól való elkülönülés vagy szokatlan közeledés, nem teremt vagy kezdeményez kapcsolatot, a szülőkkel is csak szükségletei kielégítésére, a társakat figyelmen kívül hagyhatja, átgázol rajtuk, fél tőlük, agresszív, idegenekkel gátlástalanul elfogadó vagy kedves, a veszélyeket nem ismeri fel, gyakori a magány szeretete, félelem a zajtól, hangoskodástól.

a kommunikációban (beszéd, gesztus, mimika): pl. a beszéd hiánya, olykor visszafejlődése a beszéd szintjéhez képest gyenge beszédhasználat, a nyelv szó szerinti értelmezése, furcsa tartalma, szokatlan hanghordozása, nem beszélő gyermeknél kompenzációra való törekvés más eszközökkel.

Jellemző a szemkontaktus gyenge, a szociális funkció szempontjából fogyatékos használata, pl. bámulás. Súlyosabb esetben a szemkontaktus teljesen hiányozhat.

A kommunikáció lehetetlenségét is okozhatja a jellegzetes ragaszkodás az azonossághoz, a kóros fokú leválaszthatatlanság az anyáról, a frusztráció és félelem kapcsán jelentkező düh- és szorongási rohamokat, pl. nyilvános helyen, vásárlás közben, közlekedés során, várakozáskor.

a megismerés, észlelés zavarában: pl. csökkent fájdalomérzés, emiatt a nő a balesetveszély lehetősége, szagolgatás, vizuális ingerek keresése, ragaszkodás bizonyos színekhez.

az érdeklődés, aktivitás és játék területén: szűk körű érdeklődés, amely kisgyermekkorban főleg a tárgyak fizikai jellegzetességeire vagy azonos aktivitásra irányul, a szimbolikus játék hiánya, szokatlan, sztereotip, repetitív tevékenységek, hobbik, tartós belefeledkezés tárgyak részleteibe

Jobb képességű, idősebb gyermekeknél, felnőtteknél a szűk körű, sztereotip érdeklődés már nem szenzoros ingerekre irányul, hanem szociális tartalommal nem bíró, vagy funkcionális értelmétől elvonatkoztatott témákra, érdeklődési körökre: pl. térképek, közlekedés, járművek, országok és fővárosok, lakcímek, telefonszámok stb. Gyakori a zene szeretete.

a gondolkodásban, a tanulásban és a mindennapi alkalmazkodásban pl. ragaszkodás az állandósághoz, a megszokotthoz, új helyzetek, ismeretek, módszerek elutasítása, alkalmazkodási képtelenség

sztereotip mozgásos tünetekben: pl. kezek röpködő mozdulata, bizarr tartások, grimaszok, lábujjhegyen járás.

Egy-egy gyermeknél nem találjuk meg az összes tünetet, és súlyosságuk is igen változó lehet.

A gyakorlatban a diagnózis általában másfél éves kornál később születik meg. Ennek oka az ellátó rendszer és a szakemberképzés hiányosságai.
Az iskoláskorig vagy még tovább kezeletlenül maradtak fejlesztése, a deviancia kezelése a kor növekedésével egyre nehezebb, bár a nevelhetőség, taníthatóság időszaka az autizmussal élő fiatalok esetében benyúlik a felnőttkorba, így sohasem túl késő a fejlesztést elkezdeni.

A várható élettartamot az autizmus nem befolyásolja.

Az esetleg jelentős mértékű fejlődés mellett az alapvető probléma egész életen át fennáll, és döntő hatással van a szociális beilleszkedésre, életminőségre, a képességeknek megfelelő színvonalú életvezetés elérésére. Ez utóbbi az önellátás, pl. a szobatisztaság kialakításától a megszerzett egyetemi diploma (ritkán) sikeres gyakorlati felhasználásáig terjedhet.

A változatos kép alapján a prognózisban várható jelentős különbségekre nem lehet egyénenként következtetni. Támpontot adhatnak az intelligencia tesztekkel mért eredmények (nem az esetleges kiemelkedő képességek mérése!) és a beszédfejlődés tempója.

Minden 100 típusosan autizmussal élő gyermekből kb. 5 válik önálló felnőtté, 25-30 jelentős fejlődést mutat, de támaszt, ellenőrzést igényel, a többiek súlyosan fogyatékosak és életük végéig ellátásra szorulnak.

Az autizmus felismerése, leírása és a szakszerű ellátási rendszer kialakítása igen későn indult meg. Az autizmussal kapcsolatos pszichológiai, gyógypedagógiai, orvosi és alapkutatások ma is nagy intenzitással folynak, de az állapot ismertsége még mindig alacsony szintű a szakmai és laikus körökben egyaránt.

Magyaroszágon az állami ellátás kötelezettségei törvényileg is egyre jobban megfogalmazód-nak, de megvalósításuk a feltételek (például szakemberképzés) hiányában szinte lehetetlen.
 

Összeállította: Juhászné Gáspár Dorottya