• A gondolkodása gyorsabb, mint a cselekedetei.
• Feltűnően nagy különbség van a jó és rossz napjai között.
• Vagy kimaradt, vagy nagyon rövid ideig tartott a kúszó-mászó időszaka a járni tudás előtt.
• Másokhoz képest késve indult el, és mozgása bizonytalan, koordinálatlan.
• Nehezen köti meg a cipőfűzőjét, és sokszor van problémája a gombolással.
• Bizonytalanul mozog a lépcsőn.
• Gyakran olyan dolgokban is elesik, amelyek nincsenek is ott.
• A fent és a lent, a jobbot és a balt nem tudja megbízhatóan megkülönböztetni.
• Nehezen bánik a késsel, villával, ollóval.
• Ha fest, gyakran túlmegy a papír szélén, nehezére esik az ecsetkezelés.
• Nehezen tanul meg kerékpározni, síelni, vagy úszni.
• Saját szavakat kreál, több létező szó összevonásából,
• Másokhoz képest késve tanul meg beszélni, és beszédhibái vannak,
• Nem szívesen tanul mondókákat, gyerek dalokat, de egyébként könnyen megjegyzi az őt érdeklő dolgokat.
• Felszólításra sem tudja a bemutatott egyszerű ritmust lekopogni.
• Nem szereti a memória, illetve puzzle játékokat, vagy saját "szabályokat" állít fel.
• Gyakran kapkod, máskor pedig feltűnően lassú.

.
Iskolakezdés utáni tünetek:

• Nem tanulási szituációkban feltűnően éber, figyelmes és érdeklődő.
• Játék közben teljes figyelmével arra koncentrál.
• Könnyen eltéríthető a figyelme, mindent meghall, meglát, a nem fontosat a fontostól nehezen tudja megkülönböztetni, elválasztani.
• Álmodozó, gyakran csak testben van jelen.
• Görcsös, görnyedt, vagy más módon rossz a tartása 
• Feltűnően nehezen jegyzi meg a betűket és/vagy szavakat számokat.
• Gyakran dörzsöli a szemét, pislog, és arra panaszkodik, hogy nem lát jól.
• Elmosódottnak látja a betűket vagy számokat.
• Nehezen tanul verseket, és más szó szerint megtanulandó szöveget
• Problémái vannak az 1x1 megtanulásával. 
• Nehezen ért meg hallott dolgokat, mintha baj lenne a hallásával. 
• A térben rosszul tájékozódik, bizonytalan az időérzéke.
• A feladatokat gyakran félbe hagyja, azok befejezését a végtelenségig halogatja. 
• Kerüli a kihívásokat.
• Gyakran zaklatott a beszéde, szószátyár, locsogó, időnként túlmozgásos és mozgás kényszert mutat. 
• Nehezen érthető, elmosódó a beszéde, mintha keresné a szavakat, szókincse szegény.
• Gyakran agresszíven reagál, dühkitörések gyakran előfordulnak
• Alacsony az önértékelése, kisebbrendűségi érzései vannak.
• Visszahúzódó, bátortalan.

Diszkalkuliára utaló jelek:

• A gyereknek feltűnően sok időre van szüksége a számolási feladatokhoz, és nagyon hamar kimerül ezek megoldása közben.
• A mennyiségeket, számokat, nagyságokat, formákat és a távolságokat hibásan, rosszul ítéli meg.
• A számfogalom és a fizikai mennyiség közötti összefüggést nem érti meg
• A számolási szimbólumokat - plusz, mínusz, szorzás stb. - nem mindig ismeri föl, illetve fölcseréli ezeket egymással.
• Az intenzív gyakorlás ellenére sincs érdemi haladás, amit megtanul, azt nagyon gyorsan elfelejti. 
• Számjegyeket kihagy.
• Nehézségei vannak a tízes számkörből a százasba, ezresbe és így tovább való átlépésnél.
• Nehézségei vannak a számsorok folytatásával.
• Bizonyos számoknak a számjegyeit felcseréli, például a 67-et és a 76-ot. 
• A nagyon hasonlóan csengő számokat - pl. a 19-es és a 90-et felcseréli.
• Fejszámoláskor nem tudja megjegyezni a közbülső eredményeket.
• Az egyszeregy megtanulásával komoly nehézségei vannak.
• Ha 6-ot, illetve 9-et kell írni, olvasni, vagy a számolásnál használni, gyakran felcseréli őket. 
• A hasonló külsejű számokat - pl. a 6-ot és az 5-öt felcseréli egymással.
• A másoláskor sokszor hibázik a számok leírásánál. 
• Ha térben, vagy időben lezajló folyamatokat kell visszaadni, akkor ezek érzékelésével és megfogalmazásával problémái vannak.
• Ha szöveges feladatot kap, vagy a számtanpéldához kiegészítő szöveg is van, akkor sokkal nehezebben tudja megoldani ezeket a példákat.
• Ha ellentmondó eredményekre jut számolás közben, ezt nem veszi észre.

Csecsemőkre, kisgyermekekre specializálódott eszközgyártók, csodapedagógiai módszerek szórólapjai árasztják el a szülők postaládáit, a gyermekorvosi rendelők, védőnői tanácsadók faliújságait, játékboltok „szakembereket” alkalmaznak a gyermeket fejlesztő eszközök reklámozására. A hozzáfűzött magyarázatok felszínesek, sokszor talán nem is helytállók. Azt hangsúlyozzák, a képességek fejlesztését nem lehet elég korán kezdeni, és a jó szülő nem hagyja, hogy kisbabája már élete legelején „hátrányt szenvedjen”. De vajon egészséges-e ez, segít-e a gyermeknek, netán káros is lehet? Egyáltalán kinek a dolga, feladata a korai fejlesztés?

„Jól felismert piaci igényt fed le ez a dömping” – mondja Surányi Kornél pszichopedagógus, a Dr. Vass Miklós Alapítvány ( Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges , Tel: 06-70-378-5218) által működtetett Biatorbágyi Korai Fejlesztő Központ munkatársa. „A korai fejlesztés jelenleg Magyarországon kaotikus helyzetben van, törvényileg is. Közigazgatásilag megyei szintű feladat, tehát a korai fejlesztés ellátása a megyék és megyei jogú városok számára kötelező. A statisztikák szerint a gyermekek mintegy 10 százalékánál jelentkezik 7 éves korig valamilyen zavar a fejlődésmenetben, például az írás, olvasás, számolás (diszgráfia, diszlexia, diszkalkulia), illetve a magatartás, koncentráció terén, és intézményes keretek között jelenleg a felmerülő igényeknek alig 10 százalékát képesek kielégíteni. Amennyiben a közeljövőben átírják a feladatellátási kötelezettséget a kistérségekre, akkor tíz-egynéhány településre jutna egy kötelezően életre hívandó fejlesztőközpont. Elvileg a fejlesztésekre létrehozott térségi normatíva és a 2005-ös nemzeti gyermek-egészségügyi programban foglalt regionális fejlődésneurológiai szűrés szorgalmazása erre utal. Derűlátásra azonban ez sem ad okot, hiszen az így létrejövő új kapacitás is töredéke a szükségesnek” – mondja a pszichopedagógus szakember, aki konduktor, gyógypedagógus-logopédus és részképesség-terapeuta munkatársaival közösen végez állapotfelmérést és komplex fejlesztő munkát Biatorbágyon, a Baross Gábor utca 19. alatt. Biatorbágyról és a környező településekről napi 8-10 gyerek érkezik hozzájuk kezelésre, a csoportos foglalkozásokon, kézműves és mondókás foglakozásokon és szombatonként a lovas játszóházon összesen évi két-háromszáz gyermek fordul meg náluk, a teljesen egészségesektől a fogyatékkal élőkig.

De vajon a házilag kivitelezett, internetes, baráti, vagy médiainformációk alapján történő, „ártani biztos nem árt” fejlesztések hoznak-e megoldást? Vagy elég-e valami csodaeszközt vásárolni, és nem lesz diszlexiás
a gyermekünk, ha abban hintázik? Egész biztos nem árt a babánknak, ha olykor kifejezetten fájdalmas, a szülő és a gyermek számára igencsak frusztráló terápiának vetik alá? Nem üt-e vissza később a csecsemőinkre is kiterjedő teljesítménykényszer? Ki az, akihez valóban fordulhatunk segítségért, aki nem csak a pénztárcánkon szeretne könnyíteni? Hogyan juthatnának a szülők egységes, korrekt válaszokhoz?
„Az intézményrendszerben működő korai fejlesztés az oktatási minisztérium által támogatott formában, a területileg illetékes Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs bizottságok felügyelete alatt ingyenes ellátást biztosít” – mondja Surányi Kornél. „A fejlődési eltérések gyanújával a gyermekeket ezekhez a bizottságokhoz kellene küldeni vizsgálatra, ahol diagnózist állítanak fel, és kijelölik a megfelelő intézményt a gyermek számára. Itt előírják a fejlesztési területeket, az óraszámot, és lehetőséget biztosítanak az utazási kedvezmény, a megemelt családi pótlék, esetleg a meghosz-
szabbított gyes igénybevételére. Bár sokan akár hónapokon, éveken át „fejlesztésre” hordják gyermeküket, erről nem szereznek tudomást. Az üzleti alapon működő „fejlesztőknek” ugyanis nem érdekük a felvilágosítás, és általában nem is rendelkeznek a korrekt információkkal. Sokan járnak nem az oktatásügyhöz tartozó intézményekbe is neurológiára, gyógytornára, ők sem jelennek meg az oktatásügy regisztrációjában. Ez a kompetenciák tisztázatlanságából, valamint az alapellátás és a speciális ellátás között tátongó szakadékból adódik. A valamilyen fejlesztésen részt vevő, és valóban rászoruló gyermekek mintegy kétharmada(!) elkerüli azt a fajta figyelmet, amely alapján az állami intézmények számának növelése igazolhatóan szükséges lenne.”
Sok gyermeket fejlesztenek valós ok nélkül, és szülőként nem lehetünk biztosak abban, hogy a saját sikerességüket hangsúlyozó „fejlesztők” nem tesznek-e csodát teljesen egészséges csemeténkkel, miközben a valóban súlyos problémákkal küszködő gyermekek számára talán elérhető közelségben nincs is megfelelő intézmény. Akik nem tartoznak senkinek beszámolni az egyes gyermekekkel végzett munkáról, akár kárt is okozhatnak, de azt is közölhetik, hogy a gyermekünk képességei szerények, és nem ők végeznek kontár munkát. A szakértői bizottságok felügyelete nélkül nem lehetünk biztosak abban, hogy gyermekünkből valóban megkísérlik kihozni a maximumot.
Megoldás lehetne a Dr. Vass Miklós Alapítvány által a budaörsi régióban elkezdett modellprogram, amely a védőnőkkel, gyermekorvosokkal együttműködésben, a szülők széles körű és egyszerű tájékoztatását, a korai rizikófaktorok feltárását, ezáltal a fejlesztésre szorulók számának csökkentését célozta meg. E program segítségével elérhető, hogy a szülők korrekt információk birtokába jussanak. A rizikófaktorok tudatában sokszor néhány gondozásbeli tanáccsal a jól ismert, és a család számára elfogadott „jó barát”, a védőnő, vagy a gyermekorvos is segítheti a fejlődési zavarok elkerülését, a speciálisan képzett szakemberek állandó felügyelete mellett. E program keretében az egész országban régiónként 1-2 intézménnyel a szükséges lefedettség elérhető volna, és az esetlegesen kialakuló fejlődési eltérések mintegy 80 százaléka megelőzhető lenne.

Bálint Orsolya 

Forrás: http://vasarnapihirek.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=2921&Itemid=41

A diszlexia definíciója

A diszlexia viszonyfogalom: diszharmónia a gyermekkel szembeni jogos elvárások, az olvasás-írás tanítására szánt idő és a gyakorlási mennyiség, valamint az eredmény között.

A diszlexia tünetei

I. az olvasás írásban fellépő tünetek

• Az olvasás hibái:

• Betűtévesztések
• Betűkihagyások és betoldások
• Szótagkihagyások és betoldások
• Reverzió
• Rossz kombináció
• Elővételezések
• Perszeveráció
• Szóroncsok
• Ismétlések
• A betűk összeolvasásának súlyos megkésése kezdőknél
• A szó olvasásának megtagadása

• Az olvasás tempójának lassúsága

Az olvasás tempójának lassúsága két okból következhet be:

• A szövegértés zavara

• A diszlexiások gyakran a jó olvasástechnika mellett sem, vagy alig értik meg a szöveg tartalmát.

II.A beszéd területén megnyilvánuló tünetek

• Sokuknál későn indul meg a beszéd, a diszlexiások 20-30%-a később kezd beszélni.
• A diszlexiásoknak gyenge a szájtérben való tájékozódásuk, több közöttük pösze, vagy akit pöszeséggel kezeltek korábban. A pöszék 20%-a lesz diszlexiás.
• Gyenge a szókincsük. Kevés az aktívan használt szókészletük, szótalálási nehézségeik vannak. Ez az iskolai lecketanulást is nehezíti.
• Szegényes mondatalkotás, mondataik rövidek, egyszerűek.

III. A magatartásban megnyilvánuló tünetek

A diszlexiások 90 % -nál fordulnak elő magatartási zavarok. A gyermekek dekoncentráltak, fáradékonyak, teljesítményük változó.

A magatartási zavarok lehetnek elsődleges tünetek, amikor a gyermek adottságaiból következnek, és másodlagosak, amikor a sok kudarcélmény nyomán alakulnak ki.

IV. Egyéb tünetek

• Az esetek nagy részében fejletlen a ritmusérzék.
• A gyermekek egy részénél dominancia zavarok állnak fenn.
• Nehezen alakul ki a testséma.
• Ügyetlenek a finommozgások.
• Rossz a tájékozódás térben és időben.

A diszlexiások pedagógiai vizsgálata

Olvasás vizsgálat

Az olvasási teljesítmény idejét másodperccel, a hibák számát hibaponttal jelöljük

A 3.osztály elejétől már összefüggően, önállóan mondják el az olvasott szöveg tartalmát, természetesen az előzetesen megadott instrukció alapján.

Az olvasás vizsgálatánál jelöljük a hangadás tónusát (halk-hangos), betűtévesztéseket, reverziókat, hangátvetéseket, kihagyásokat, betoldásokat, szóvégi lehagyásokat, "komfabulálást" (mást olvas, találgat), nevekre való emlékezést, technikai kivitelezés és tartalom megfigyelése közötti összefüggéseket, szövegemlékezetet.

Írás vizsgálat

Az írásvizsgálatot mindig diktálással végezzük. A tanulót nem engedjük radírozni, vagy átfirkálni a hibát. Ha javítani akar, a hibás szót tegye zárójelbe.

Az írás hibái: grafomotoros hibák, görcsös ceruzafogás, nehézkes vonalvezetés.
Betűtévesztések: betűkihagyások- betoldások, szótagkihagyások- betoldások, reverziók. Egybeírási és különírási hibák. A tanuló nem tudja megjegyezni a diktált szöveget. Kihagy vagy megváltoztat szavakat, mondatrészeket, megváltoztatja a szórendet. Írás tempójának lassúsága.

Szókincs vizsgálat

Diszlexiára utaló jelek: hallási hasonlóság alapján elkövetett hibák, vizuális hasonlóság alapján elkövetett hibák, főfogalmon belül elkövetett cserék, képsorozaton kívüli szót használ, főfogalmat definiál, használattal definiál, szósaláta, hangátvetések.

A diszlexiaprevenciós-, és diszlexiareedukációs terápia

A diszlexiaprevenciós-, és diszlexiareedukációs terápia bevezetése hazánkban Meixner Ildikó nevéhez kapcsolódik. Meixner Ildikó iskolát teremtve dolgozta ki az olvasáspszichológiai és gyógypedagógiai módszereket érvényesítő terápiás rendszert.

A diszlexiaprevenciós terápia legfontosabb elve a sokoldalú készségfejlesztés, az olvasás- és írástanítás előkészítése, az olvasási kedv felébresztése, majd ezek alapján az olvasás tanítása. Itt nem célunk az 1. osztályos anyag megtanítása, hanem egyszerűen az olvasástanításhoz (ami a diszlexiások esetében több időt vesz igénybe) szükséges hosszabb idő biztosítása. A diszlexiaveszélyeztetett gyermekek egy év alatt tanulják meg az egy-, illetve kétjegyű kisbetűket, és iskolába már ezzel a tudással kerülnek.

Az alapvető fejlesztő gyakorlatok közé tartoznak a mozgás-, téri tájékozódás-, percepció-, beszédkészség fejlesztését szolgáló feladatok, melyek segítségével megteremtjük a betűtanulás feltételeit.

A diszlexiások reedukációjának alapelvei

• Az aprólékosan felépített fokozatosság.
• A diszlexiás gyermek számára kisebb lépcsőfokokat, aprólékos módszertani lépéseket kell beépítenünk az olvasás tanításának a folyamatába, hogy elérhessük vele a tanítási célt.
• A betűtanításnál a hármas asszociáció követése.

A betűtanításnál nem a közismert kettős asszociációt alakítjuk ki a hang és az azt jelölő betű között, mint az általában szokás, hanem hármas asszociációt. E hármas asszociáció a hallott hang akusztikus képe, a betű vizuális képe, és a hang beszédmotoros emlékképe. Ennek kialakításához rendszeresen, és tudatosan meg kell figyeltetnünk a tanulókkal az egyes beszédhangok kiejtése közben végzett artikulációs mozgásokat. Az ajak mozgásait, zöngés vagy zöngétlen hangot ejtünk, később a nyelv mozgásait.

• A Ranschburg-féle homogén gátlás kialakulásának megelőzése
• A homogén gátlás azt jelenti, hogy az azonos ill. hasonló elemek gátolják a tanulás folyamatát. Nehezebben tanulhatók meg, könnyebben téveszthetők össze és könnyebben felejthetők el. A homogén gátlás kialakulását a betűtanítás megfelelő sorrendjével kerülhetjük el. Az egymáshoz vizuálisan vagy akusztikailag hasonló betűket kellő távolságban tanítjuk meg.
• A gondolkodás merevségének oldása
  A diszlexiás gyermekek között soknál számítani lehet a gondolkodás merevségére, rigiditására. A gondolkodása nem hajlékony, egyik tárgyról vagy gondolatmenetről nem tud könnyen egy másikra átváltani.
• A sok egyforma gyakorlás lemerevíti a funkciót, a gyerek csak úgy tudja megoldani a feladatot, ahogy eddig tanultuk, gyakoroltuk. A több gyakorlást tehát sokoldalúan kell megoldani.
• A diszlexiás gyermekek emlékezetébe engramként vésődik be a saját maga által ejtett hiba. Ezért a hibákat próbáljuk megelőzni, ha már javításra kerül a sor, azt azonnal el kell végezzük.

Összeállította: Juhászné Gáspár Dorottya