Legfrissebb cikkek

Népszerű cikkek

 
 

A tudás a tapasztalat lánya.
Leonardo da Vinci


A kooperatív tanulási forma a tanulók kiscsoportos tevékenységén alapszik. Szerepet játszik a tanulók intellektuális képességeinek, valamint a szociális- és együttműködési képességeinek kialakulásában és fejlődésében.
A konstruktív tanulási elméletre épül, vagyis az ismeretek elsajátítása nem befogadó, hanem alkotó módon történik.
A kooperáció nem azt jelenti, hogy a tanulók csoportokba rendeződnek, és a saját feladatukkal foglalkoznak. A hangsúly a közös munkán, az együttműködésen van.

A szociális készségek területén képzetlen tanulók nem tudnak közösen együttműködni. Meg kell nekik tanítani azokat a technikákat, melyek az együttműködéshez szükségesek.

A csoportok általában heterogének. A gyengébben teljesítő tanulók esélyt kapnak, hogy ne maradjanak le, a jobb képességűek tanítva tanulhatnak, így tudásuk mélyebbé válik.

Mivel a tanulás tevékenységhez kötődik, a motiváció erős.
A diákok megtanulják, hogyan viszonyuljanak egymáshoz. Ez növeli önbizalmukat, erősíti kritikai érzéküket, elősegíti a szocializációt.

Teljes cikk megtekintése

A projektmódszert John Dewey amerikai pedagógus a századfordulón alkalmazta először. Később tanítványa, Kilpatrick írta le a módszer lényegét, a gyakorlati alkalmazás módjait. Elterjedése a század első felére tehető.

A projekt közösen végzett tevékenységek sorozata. Középpontjában egy gyakorlati jellegű probléma áll, melyet a  diákok és  tanárok közösen, több szempont szerint elemezve, komplex  módon dolgoznak fel. A projektmódszer legfontosabb értéke maga a munkafolyamat. Az egyéni munka mellett megjelenik a csoportos tevékenység, az együttműködés (kooperativitás).
Mindenki saját képességei, egyéni tapasztalatai alapján járul hozzá a csoport munkájához.
A munkafolyamat eredménye a produktum, amely lehet:
tárgy, játék, társasjáték,
modell (minta a valóság tanulmányozásához, terv, pl. szabásminta stb.),
makett (gép, eszköz, kicsinyített alkotás),
előadás, színdarab, magnófelvétel, videofelvétel, fénykép,
írásmű, művészeti alkotás, kiállítás, összetett alkotások,
bemutató, tabló, diagram, elméleti megoldás,
rendezvény, ünnepély,
egyéb

 
A módszer a tanulók érdeklődésére, szükségleteire és a közös tevékenységre épít. Egyik fő jellegzetessége a résztvevők nagyfokú szabadsága, önállósága.
A projektmódszer alkalmazásával kilépünk a hagyományos időbeosztásból és a tantárgyi keretekből. Az ismeretszerzés a különböző tevékenységek során alkotó módon történik. Nem a pedagógus adja át az ismereteket, hanem a tanulók szerzik meg azokat a tevékenységek során. Tanítás, ismeretátadás, ismeretfelhalmozás helyett a tanulás, az ismeretszerzés, és a képességfejlesztés kerül előtérbe.
A projekt megvalósítása során a hangsúly az együttes munkálkodáson, egymás segítésén, elfogadásán, a kommunikációs készségek, technikák elsajátításán van. Ha ez valóban sikerül, akkor érvényesülhet a projekt didaktikai hármas alapelve: átélés – ismeretszerzés – megértés.


A leggyakoribb tanítási projektek

  • Technikai projekt (technikai folyamat megvalósítása, kipróbálás, elméleti ismeretek) Célja valamilyen tárgyi produktum megalkotása,
  • Művészeti projekt pl.előadás, kiállítás, összetett alkotások. A produktum esztétikai kivitelezése nagyon fontos szempont,
  • Környezeti projekt  pl. erdei iskola, a folyó, erdő stb. élővilága,
  • Gazdaságismereti projekt  pl alma projekt,
  • Kutatási projektek pl. új anyagrész feldolgozása.
„A projektoktatás olyan oktatási stratégia, mely egyrészt a sajátos célok elérését,
a valós életet integráló és reprezentáló tanulási tartalommal, a komplex szemléletmódot segítő,
tevékenységközpontú, feladatorientált tanulói tevékenységet biztosító szervezési formákkal, módszerekkel, technikákkal, eszközökkel, az iskolai keretet kitágítva természetes tanulási környezetben valósítja.” (Kováts, 2008.)


A projektoktatás metodikai lépései

Tervezés, témaválasztás

  • Az adott (projekt) probléma megoldásához vezető cél felismerése, megértése,
  • További konkrét problémák, részcélok megfogalmazása, 
  • Egyéni vagy önkéntes alapon csoportok kialakítása,
  • Választás a megfogalmazott problémákból,
  • Megoldási terv készítése, konkrét feladatok megfogalmazása,
  • Tanári együttműködés, segítség a célok megfogalmazásába, csoportok szervezésében, a terv elkészítésében.


Kivitelezés

  •  Feladatelosztás megszervezése, az adatgyűjtés színhelyeinek kiválasztása, megállapodás az adatközlők személyében,
  • Aktív kivitelezés az egyéni, páros vagy csoportos munka során. Együttműködés, a szükséges eszközök, különböző munkatechnikák, közösségi, kommunikációs és tevékenységi formák kialakítása, tantárgyi ismeretek integrációja, önálló kutatás,
  • Differenciált segítség adása szükség szerint


Felülvizsgálat

  • A produktum bemutatása a csoportok előtt
  • A projekt értékelése:
a tanulói önértékelésnél a középpontban a projekt készítésének folyamata,
a csoportok értékelésének középpontjában a bemutatás áll.
  • A szükséges javítások elvégzése


A projekt közzététele.

  • Az eredmények, a produktum nyilvánosság elé tárása ( a termék bemutatása, beszámolók, viták, bemutatók, kiállítások, előadás stb.)
  • a felvetődő kérdések (az értékelés,  bírálat, visszajelzések tükrében) megbeszélése, esetleg új projektek tervének megfogalmazása


A projektmódszer pozitívumai:

  • A tanulók kezdeményező, aktív szerephez jutnak.
  • Saját érdeklődésük vezeti őket, így a motiváció igen erős.
  • Fejleszti a kommunikációs és szociális képességeket, a kreativitást, az ismeretszerzési képességet, a problémamegoldó és analitikus gondolkodást, az önállóságot, a kooperációt, a tervezést, az alkalmazkodást, az időbeosztást, az információk megosztását.
  • Az ismeretek, jártasságok, szokások elsajátítását indirekt úton biztosítja.
  • Saját képességeiknek megfelelően tudnak részt venni egy-egy probléma megoldásában.
  • Konkrét, hasznosítható, gyakorlati tudást nyújt.
  • Lehetőség nyílik újfajta  tanár-diák kapcsolat kialakítására.
  • Örömteli, stresszmentes együttműködést biztosít.
  • Előmozdítja a  pedagógusok szakmai együttműködését, így javítja a tantestület összetartását.
  • Megvalósul az egymástól történő tanulás elve.


Nehézségek a módszer alkalmazásakor

  • A kiváló tanulók egyéni kognitív teljesítménye nem biztos, hogy mindig összhangban áll a csoport által vállalt célokkal, feladatokkal
  • Nehezen tervezhető a munka
  • Nagyobb az alapzaj
  • Jól felkészült pedagógusok együttműködése szükséges
  • Nagy létszám esetén nem alkalmazható


Új technikák bevezetésének feltételei

Ha a tantestület egyet ért abban, hogy a  hagyományos módszerek mellett szükség van kooperatív, együttműködésre nevelő módszerek alkalmazására, megpróbálkozhatunk az új technikák bevezetésével.
El kell fogadni, hogy
  • újfajta tanár-diák viszony kialakítására van szükség (tanulói döntések, választások, demokratikus légkör),
  • a projekt megvalósítása során felborul a hagyományos iskolai tanítási rend: változik az időbeosztás, a tantárgyak között elmosódnak a választóvonalak, gyakran az osztálykeretek is felbomlanak,
  • a projekt - és egyéb kooperatív tevékenység - hagyományos osztályzattal nehezen értékelhető.
  • A projekt megtervezésekor a pedagógusoknak alkalmazkodni kell egymás igényeihez
A projektmódszer, nagyfokú szervezőkészséget, lényeglátást és folyamatos szakmai fejlődést kíván meg a tanároktól: meg kell teremteni az egyes műveltségi területek közötti  összhangot, biztosítani kell a zavartalan körülményeket, a jó hangulatot stb. Fő feladata  az együttműködés elősegítése, a munka összehangolása és a differenciált segítségnyújtás.


Juhászné Gáspár Dorottya
        gyógypedagógus


"A Waldorf-pedagógia annak művészete, hogy az emberben felkeltsük azt, ami megvan benne. Alapjában véve nem is nevelni akar, hanem felébreszteni...
Életnek és tudásnak kellene lennie, nem ügyességnek,
hanem művészetnek, életteljes tevékenységnek..."
 
 
A Waldorf-pedagógia megalapítója az osztrák Rudolf Steiner (1861-1925).
Élete során Európa különböző országaiban gazdag kulturális tevékenységet fejtett ki.
 
Az első Waldorf-iskola 1919-ben alakult Stuttgartban. Ennek az iskolának az alapítását Emil Molt, a Waldorf-Astoria cigarettagyár tulajdonosa kezdeményezte. Ő kérte fel Rudolf Steinert, hogy a gyárban dolgozó munkások gyermekei számára szervezze meg az iskolát.
 
A Waldorf-pedagógia fejlődéspedagógia, melyben döntően az életkori sajátosságok határozzák meg a tevékenységformákat, a módszert és a tananyagot.
 
A Waldorf-iskola nem felekezeti, nincsen benne hely hátrányos megkülönböztetéseknek vagy politikai tevékenységnek. A keresztény kultúra értékeit közvetíti, de felekezethez kötött vallási, világnézeti nevelés nem jelenik meg az iskolákban.
 
A Waldorf-pedagógia tulajdonképpen a régi értékek újjáélesztése. Szellemi háttere az antropozófia („emberi bölcsesség”, keresztény alapokon álló szellemi tudomány).
 
A Waldorf iskolát a szív, a kéz és a fej iskolájának is nevezik, mivel a gyermekek testi, lelki és szellemi fejlődését  harmónikus egységben kezeli.
·        a szív iskolája, mert a művészeteknek, mint az érzelmek megformált kifejezésének nagy szerepet tulajdonít,
·        a kéz iskolája is, mert a kézügyesség fejlesztésén keresztül neveli és erősíti a gyerek akaratát,
·        a fej iskolázása a hagyományos értelemben vett tanagyag elsajátítását jelenti, de ezen túlmenően a pontos megfigyelés, a gondolkodás és az önálló következtetés képességének fejlesztését is.
A nevelést művészetnek tekinti, a tanulási folyamatot pedig a szabadság eszközének, amellyel elvezethetjük a gyermeket önmagához, hogy felnőttként képessé váljon saját útjának felismerésére és követésére.

Waldorf pedagógia alapvető célja:
·        az intellektuális tudás életkori sajátosságokhoz igazodó átadása,
·        képességfejlesztés,
·        személyiségfejlesztés,
·        szocializáció
·        értékközvetítés.
 
A Waldorf pedagógia (is) a gyerek alapos megismeréséből indul ki.
Három fejlődési fázist különböztet meg: a születéstől 7 éves korig, a 7-14 és a 14-21 éves korig tartó időszakokat.

Fejlődési fázis

Jellemzője

Fontos

Képességek kibontakoztatása

0-7 év:

a születéstől a fogváltásig 

 

a testi fejlődés,

a kritika nélküli utánzás a tapasz-talás ideje

ingergazdag környezet, pozitív példa, érzelmi biztonság

Utánzás által

7-14 év: fogváltástól a serdülésig

 

példakövetés

„Én” tudat kialakulása

Intellektus fejlesztése

érzelmi ráhatás

Tekintély által

14-21 év: serdülőkortól az ifjúkorig

Valódi fogalmi gondolkodás

 

Értékrend kialakítása

Közvetlen emberi kapcsolatok által
 
 
A pedagógusnak ismernie kell  a  fontos fejlődési periódusokat és jellemzőit, másrészt fel kell mérnie az egyéni sajátosságokat.
 
A Waldorf-óvoda
  • Az első hat vagy hét év során a gyermek testi fejlődése a legfontosabb.
  • Az óvodai csoport tagjai vegyes életkorúak.
  • Oktatásra nincs szükség.
  • Az óvodáskorra jellemző az utánzáson alapuló tanulás. Mintául az óvónők tevékenysége szolgál, alapja a szabad játék.
  • A játékszerek legyenek egyszerűek, elkészíthetőek. A játékba beletartozik a dalok és a versek tanulása, az egyszerű népmesék hallgatása, eljátszása, ünnepi készülődések.
  • A témakörök, tevékenységek, művészeti foglalkozások, munkák, ételek, mesék, verses-dalos ritmikus játékok évi, havi, heti és napi ritmusokban zajlanak. Így biztosítják a gyermekeknek az érzelmi biztonságot.
 
Waldorf-iskola
  • Lépést tart a gyermekkor és a kamaszkor legfontosabb fejlődési fázisaival,
  • Az oktatás-nevelés harmonizáló hatást fejt ki, mely kihat az egész szervezetre, a test ritmusaira és működésére is.
  • Ösztönöz a fejlődéshez elengedhetetlen tapasztalatok megszerzésére, a gyermeket a mindenkori érettségének megfelelő kihívások elé állítja.  Ezért:
-         az alsóbb évfolyamokban a mozgásnak, utánzáson keresztül történő    tanulásnak
-         az első nyolc évfolyamban a tapasztalásnak, az érzelmeknek, a képi gondolkodásnak,
-         a felső négy évfolyamban pedig az elvont gondolkodásnak, a törvényszerűség felismerésének van kiemelt szerepe.
  • Nemcsak a gyermeken belüli erőket egyensúlyozza ki, hanem  másokhoz és a világhoz való viszonyát is. 
  • Törekszik arra,  hogy minden egyes gyermekben a lehető legoptimálisabb mértékben bontakoztassa ki a benne rejlő lehetőségeket. Ez minél kevesebb korlát és a lehető legnagyobb tudatosság együttes fennállása mellett érhető el.
  • Hangsúlyt fektet arra, hogy
- az osztály különböző képességű tanulókból, csoportokból tevődjön össze
- a különböző tanulási formák összhangban legyenek:
közvetlen tapasztalat
szociális interakció (beszélgetések, egymásra figyelés, csoportmunka)
önálló munka
  • A gyermek fejlődésének kulcsfontosságú szakaszait figyelembe véve jelentős mértékben megváltoznak az oktatás fő hangsúlyai, új tanulási módszerek és tevékenységek kerülnek bevezetésre.
 
„A fejlődés nem egyenletes és folyamatos: gyakran krízisek osztják szakaszokra.
A különböző élethelyzetekben gyakran jelentkezik súrlódás, ellenállás, összeütközés.
Ezek az időszakok gyakran tanulási nehézségekkel, viselkedési zavarokkal, szorongással stb. járnak. Ez természetes, e nélkül a fejlődés passzívvá válna, nem lenne szükség irányításra. Ha azonban az egyén ellenállásba ütközik, ez ösztönözni fogja, hogy véleményt nyilvánítson, tudatosan irányítsa életét,  éljen a  jogaival, felébredjen,  vagyis fejlődjön.”
 
A tanárnak sok lehetősége nyílik arra, hogy
  • felgyorsítsa vagy visszafogja a tanulás tempóját,
  •  megváltoztassa az értelmi, érzelmi és akarati tényezők egymáshoz viszonyított hangsúlyát,
  •  külön egyénre szabott anyagokat használjon, differenciált feladatokat adjon.
 
A tanár személyes példamutatásával, tekintélyével jelent nevelő erőt a gyermekek számára.
Az osztálytanító nyolc éven keresztül irányítja gyerekeit, így lehetősége nyílik az alapos megismerésre, ami a munka alapvető feltétele.
Az osztálytanító az alsó (1-4. oszt.) és a közép (5-8. oszt.) tagozaton minden olyan tantárgyat tanít, amely a főoktatás részét képezi.
Lehetőség szerint szaktárgyakat is tanít: kézimunkát, művészeti jellegű tárgyakat, esetleg idegen nyelvet.
Azáltal, hogy mindent tanít a világ egységét is szimbolizálja, mintát nyújt a gyerekek számára.
Munkájában azonban nem a tananyagnak, hanem a gyermeki személyiségnek kell a középpontban állnia. Ezért fontos, hogy jól ismerje a gyermekek temperamentumát, és képes legyen a tananyagot saját tapasztalatain átszűrve a gyermeki igényekhez igazítani.
 
A gyerekek 7-14 éves elsajátítják az alapvető tanulási készségeket, kialakul, fejlődik intellektusuk, a közvetlen tapasztalatokra támaszkodnak.
Ebben az időszakban a tanítás a gyermek érzéseire támaszkodik. Nagyon fontos, hogy  a gyermek azonosulni tudjon azzal, amit tanul. Elsődleges cél a képességek (ki)fejlesztése,  nem a lexikális tudás megszerzése A képzelőerő és a képekben való ábrázolás játssza a legfontosabb szerepet abban, hogy a tanulás személyes, belső tapasztalattá váljék.
Ezenkívül még a művészetek  segítségével gyakorolhatunk hatást a gyermek érzéseire.
 
„A tantárgyak és a tananyag struktúrája nem egy-egy szaktudomány belső logikájához igazodik, hanem ahhoz, hogy egy-egy életkorban a gyermekek testi-lelki-szellemi fejlődését mikor mi segíti elő.”
Az antropozófiai alapokon álló Waldorf-pedagógia más pedagógiáktól eltérően viszonylag későn, a 12. életév körül tartja megfelelőnek a gyermekek intellektuális képességeinek fejlesztését.
 
A Waldorf-iskolákban  késleltetett az olvasástanítás. Mivel a  gondolkodás  a konkrét műveletektől a fogalmi műveletek felé fejlődik,  az ember a mozgástól és a gesztusoktól halad a festésig, a rajzolásig (képekig) majd az írásig, csak ezután jut el a fogalmi gondolkodáshoz, az olvasáshoz. (Ezeket a tényeket a modern pszichológia és pedagógia igazolta.)
 
Waldorf iskolákban a közismereti tárgyak oktatása epochális, ciklikus rendszerben történik. Epochákban, korszakokban folyik a tanítás, ez azt jelenti, hogy három-négy héten keresztül a tanítás első két órájában, az ún. főoktatás keretén belül folyamatosan ugyanazzal a tantárggyal foglalkoznak. Így lehetőség nyílik a tantárgyban való alapos elmélyülésre, az egyéni fejlődési ütem figyelembe vételére.
Az epochák sorrendjének tudatos megválasztásával törekednek az emlékezés-felejtés helyes ritmusának kialakítására.
Az osztálytanító szabadsága és felelőssége, hogy az epochák sorrendjének felállításával valamint az egyes tárgyakon belül a feldolgozandó témakörök megválasztásával a lehető leghatékonyabban segítse az általa kísért gyermekközösséget.
A főoktatás ritmusa, belső rendje és különböző tevékenységi formái elsősorban arra irányulnak, hogy saját maguk fedezzék fel a különböző ismereteket (ne pedig kívülről kapják).
A főoktatás három részre tagolódik. Az első a ritmikus rész, amelyben beszélgetőkörök működnek, majd különböző mozgások, ritmusok, versek, dalok és hangszerek segítségével a gyerekek felkészülnek tanulásra. Ezek a ritmikus játékok és beszélgetések segítenek az egymásra figyelés képességeinek kialakításában.
A második részben történik a hétköznapi értelemben vett tanulás: ismétlés, gyakorlás,  új ismeretanyag, epochafüzetek készítése (l. később).
A főoktatást egy életkornak megfelelő mese, vagy történet zárja le (harmadik rész).
 
A mozgás az iskolai nevelés egészét átszövi: megjelenik a főoktatás és a szakórák ritmikus részében, a testnevelés órákon és a játék során is. (A testnevelés órák törzsanyaga a legtöbb iskolában  az ún. Bothmer-gimnasztika adja, amely életkoroknak megfelelő játékokkal, speciális gyakorlatokkal fejleszti a gyerekeket. A játékok során nem egymás legyőzése a cél, hanem sokkal inkább a közösségben való együttműködés, saját erők, tehetségek kipróbálása.)
A mozgásban az érzelem nyilvánul meg.
„Mindent mozgat a Nap, a világ tőle táncol,
ha nem mozogsz te is, az egészből hiányzol.”
 
Mivel az osztálytanítói időszakban,  (7-14 éves kor között) a gyermekek elsősorban érzelmileg közelíthetőek meg, ebben az életkorban kiemelt jelentősége van a művészeteknek. Az éneklés, a hangszeres zene, az euritmia (mozgásművészeti ág: vers, zene, mozgás/tánc), a festés, rajzolás, agyagozás stb. lehetővé teszi a napi alkotómunkát. A művészeti munka során a tanulók megtanulják saját és mások munkájának tiszteletét. Gyakran nyílik lehetőség arra, hogy a gyermekek tudásukat koncerteken, kiállításokon, előadásokon mutassák be.
 
Hangsúlyos az idegennyelv oktatása. A nyelvtanulás kezdetben játékos formában, verseken, mondókákon, énekeken keresztül történik, az írásbeliség kilenc éves kor után jelenik meg.
Az idegen nyelvek nyelvtanával a középtagozaton foglalkoznak a gyerekek. A nyelvórák során más népek kultúrájával, lelkiségével találkozhatnak a tanulók. Cél, hogy örömmel és bátran használják a tanult nyelvet.
 
A tantervben a kézműves, a művészeti és az intellektuális tárgyak aránya kiegyensúlyozott.
 
 A Waldorf-iskolában nincsenek tankönyvek.
Nagyalakú, sima lapú füzeteket használnak a gyerekek, amelyekbe az osztálytanító vezetésével, maguk készítik el "könyveiket", ezekből tanulnak  (epochafüzetek).
Az órai témakörökkel kapcsolatosan írnak, rajzolnak.
Ötödik osztálytól kezdődően kapnak olyan feladatokat, amelyek során egy-egy kérdésnek önállóan utána kell járniuk, és az elvégzett munkáról be kell számolniuk a többieknek.
Az epochafüzetek készítése elősegíti a tudás elmélyülését, megmozgatja a gyerekek képzelőerejét, gondolkodását.
A tankönyvek hiánya lehetőséget ad az osztálytanító számára, a kreatív és a gyerekekhez alkalmazkodó tanításra, valamint arra, hogy önálló kutatásra és gondolkodásra ösztönözzön.
 
Az alsó tagozaton kevés házi feladatot kapnak a gyerekek, az első osztályban szinte egyáltalán nem, a további osztályokban növekvő mennyiségben az életkornak megfelelően. Ezeknek a feladatoknak  a fő céljuk, hogy a belső motivációra épülve kialakuljanak az otthoni szokások.
Számonkérés a hagyományos értelemben véve nincsen, aki nem készíti el feladatát, annak következő alkalomra be kell pótolnia.
Középtagozaton egyre több önálló feladatot kapnak a gyerekek (például: kutatómunka, kiselőadás, füzetmunka).
A különböző tantárgyakból tudáspróbák, előadások alkalmával mutatják be megszerzett tudásukat. A dolgozatokat, beszámolókat a tanár szövegesen, pontszámokkal, vagy kb. hatodik osztálytól százalékosan értékeli.
 
Lehetőség van egyéni foglalkozásra és tehetséggondozásra.
A tanárok nem azt tudatosítják a gyermekben, hogy mit nem tud,  hanem a sikeresebb képességekre támaszkodnak, így fejlődik pozitív én-képük.  Törekednek a gyermekek egymás közötti versenyeztetésének megszüntetésére.
 
Nincs osztályozás, bukás. A feleltetés helyébe az együttes tevékenységben való részvétel lép.
A gyerekeket saját magukhoz viszonyítva, egyéni fejlődésük alapján ítélik meg.
A Waldorf-bizonyítvány szöveges értékelése az iskolaév alatt elért fejlődést, illetve annak nehézségeit tartalmazza, és ennek megfelelően tanácsokat ad a további munkához.
Év végén a tanulók állami és Waldorf-bizonyítványt kapnak.
Az iskolai végzettséget tanúsító (a közoktatásban használatos) dokumentum igazolja a tanulmányi kötelezettségek teljesítését, valamint értesít arról, hogy a gyermek felsőbb osztályba léphet-e.
A szöveges értékelést iskolaváltás esetén – a szülő kérésére – osztályzatokra lehet váltani. Ezzel azonban a  gyermek teljesítményét nem önmagához, hanem külső, objektív követelményekhez mérjük.
A továbbtanulóknak a 13. évfolyamon van lehetőségük arra, hogy tudásukat a választott szakiránynak és a vizsgakövetelményeknek megfelelően rendszerezzék, illetve kiegészítsék, majd érettségi-felvételi vizsgát tegyenek.
 
Részletek a Kispesti Waldorf-iskola programjából
 
„A Waldorf pedagógia a gyermek fejlődésének fázisaira épülő nevelési elveket alkalmaz, az egyéni gondoskodás, az érzelem és az akarat erőinek harmonikus fejlesztését állítva a nevelés középpontjába.
Ezzel magyarázhatóak a módszerbeli és ütemezési különbségek a hagyományos oktatási intézményekhez képest. Különös figyelmet kap a napi, a heti, a havi ritmus, a képességek fejlesztésének és a gyermekben meglévő belső erők kibontakoztatásának segítése.
A hat-hét éves korban iskolába kerülő gyermekek életében kiemelten fontos szerepet kapnak a művészetek, a zenei és kézműves képességek fejlesztése.
A Waldorf pedagógia módszerei az antropozófia gyermekismeretén alapulnak. Elsőtől nyolcadikig az úgynevezett közismereti tárgyakat az osztálytanító tanítja a főtanítás ideje alatt. Így a gyerekeknek ebben a fontos életszakaszban folyamatos kapcsolatuk van egy általuk elismert és szeretett személlyel.
Ez a tanítás epochálisan zajlik (epocha - görög szó: korszak, időszak). Három-négy héten keresztül ugyanazzal a témakörrel foglalkoznak (írás, számolás, állattan, történelem stb.).
A főtanítás egy meghatározott ritmus szerint épül fel és ismétlődik, nap mint nap. A reggeli kézfogást követi a kötetlen beszélgetés, a bizonyítványvers, majd a napkezdő fohász. Ezután a ritmikus rész időszakában a gyerekek a helyükről felállva, egy szabad teret kialakítva a teremben, verset mondanak, mozognak, ritmushangszeren játszanak, énekelnek stb., kapcsolódva az adott epocha témájához.
Miután a ritmikus részt követően a gyermekek visszaültek a helyükre, következik a tulajdonképpeni tanítási rész. Ezt egy-egy, az adott életkornak megfelelő mese vagy elbeszélés zárja az óra végén.
Elsőben népmesék, másodikban legendák és állattörténetek, harmadikban az Ószövetség, negyedikben az északi germán mitológia, ötödikben a görög mitológia történetei, hatodikban római történetek, hetedikben és nyolcadikban pedig "nagy személyiségek" élettörténetei.
A Waldorf pedagógia ember- és világképe szerint a gyermek, lelki-szellemi fejlődése során, megismétli azt az utat, amit az emberiség járt végig a különböző kultúrkorszakokban. Ebből következik az, hogy minden évfolyamnak sajátos hangulata, karaktere van, és ezzel függ össze a főtanítást záró elbeszélő rész témaválasztása is.”
 
Magyarországon az első Waldorf-iskolát Nagy Emilné Göllner Mária alapította, 1926-ban, a Kis-Svábhegyen. Ezt 1933-ban nemzetiszocialista nyomásra be kellett zárni.
A redszerváltozáskor (1989) lehetőség nyílt arra, hogy újból alakuljanak Waldorf-iskolák.
Ma már 15 iskola és több mint 30 óvoda, Waldorf óvónő- és tanárképző, gyógypedagógus-képző intézet működik Magyarországon. 
 
A Waldorf-pedagógiai program egységes, tizenkét évfolyamra szóló program, amely akkor tud igazán hatékony lenni, ha egy gyermek az elejétől fogva a végéig részese annak.
Ezért az iskolaváltás kerülendő. Amennyiben mégis iskolaváltásra kerül sor, akkor a szülőnek tisztában kell lennie a várható következményekkel:
- egyrészt az, hogy a gyermeknek szembesülnie kell egy teljesen más pedagógiai pl. teljesítményorientált rendszerrel,
- másrészt a gyermek nem rendelkezik elég ismeretanyaggal, ezért több területen el lehet maradva társaitól (amit ő a már említett fejlődéspedagógiai alapelvekből kiindulva a Waldorf-iskola magasabb évfolyamain tanulna),
- viszont azok a területek (pl. művészetek, mitológia), amelyeken ő van előnyben, az új környezetben nem biztos, hogy különösebben értéknek számítanak,
 
Ezzel együtt a tapasztalatok azt mutatják, hogy a Waldorf-iskolából más iskolába átkerülő gyermekek – néhány hónapos átmeneti periódust követően – nagyon jól be tudnak illeszkedni az új közösségbe, és meg tudnak felelni az ottani elvárásoknak.
 
Rudolf Steiner gondolatai
“ Nem az a feladatunk, hogy a felnövekvő generációnak meggyőződéseket közvetítsünk. Hozzá kell segítenünk, hogy a saját ítélőerejét, a saját felfogóképességét használja. Tanuljon meg saját szemével nézni a világban.
Ne a mi igazságainkban higgyen az ifjúság, hanem a mi személyiségünkben. Azt vegyék észre a felnövekvők, hogy mi keresők vagyunk. És őket is a keresők útjára kell vezetnünk.
 
Mindenfajta nevelés önnevelés, és mi, mint tanítók, nevelők, csak a saját magát nevelő gyermek környezetét alkotjuk. A legkedvezőbb környezetet kell megteremtenünk, hogy a gyermek úgy nevelje általunk önmagát, ahogy belső sorsát követve nevelődnie kell.
 
Ha a gyereket a megfelelő időben képességeihez és alkatához való dolgokkal látjuk el, akkor azok a gondolatok, amelyeket így vezettünk elé, egész életén keresztül ható, folyamatos megújulást adó táplálékká válnak benne.”
 
Összeállította: Juhászné Gáspár Dorottya
(Forrás: waldorf.lap)

"Segíts nekem, hogy magam tudjam csinálni!"

Mária Montessori (1870-1952) Olaszország első orvosnője volt.
1898-tól gyógypedagógiai intézetet vezetett, majd további egyetemi tanulmányok folytatása után pedagógusi diplomát szerzett. 1907-ben Rómában megnyitotta az első Gyerekházat  3-6 éves gyermekek számára ("casa dei bambint"), ennek nyomán kialakuló módszere hamarosan világszerte elterjedt.

Pedagógiai rendszerének kidolgozásakor a gyermek alapos megismeréséből, megfigyeléséből indult ki.

Nevelési célok, feladatok:

Ø    szabadságra, önállóságra, önművelődésre nevelés azáltal, hogy a gyermek fejlettségi szintjére és a felfedezés örömére épít,  

Ø    a gyermeki tevékenységhez nyújtott optimális segítségnyújtás,

Ø    az akadályok elhárítása a gyermek fejlődése elől,

Ø    a  fejlődés feltételeinek biztosítása: amire képes a gyermek, azt önállóan is  elvégezhesse: "Segíts nekem, hogy egyedül dolgozhassak!"

Ø    a kibontakozó tevékenység célja, hogy gyermeket saját fáradozásai útján segítse hozzá az egyre nagyobb mértékű önállósághoz és tökéletesedéshez.
A tanításközpontúság helyett az önálló tanulást helyezi előtérbe.


Pedagógiai koncepciójának ismérvei

  • ­Minden gyermek  veleszületett adottsága révén ösztönösen törekszi a világ megismerésére, intenzív cselekvési vágy él benne. Saját tevékenysége alapján közvetlen tapasztalatokat szerez, kialakulnak és fejlődnek képességei, készségei, gondolkodása, fogalmai.
    Csak saját tapasztalatai alapján szerezhet az ember igazi tudást ( a saját tapasztalás útján szerzett ismeretek kb.  90%-a rögződik, míg az olvasottaknak csak kb. 10 %-a).
Tehát a  tanulás különböző jártasságok, készségek kialakulása, mely célszerű tevékenységeken, cselekvéseken keresztül valósul meg.
  • Minden gyerek számára meg  kell engedni a szabad felfedezés örömét, és a problémák önálló megoldását.
  • Minden gyermek életében vannak fogékony periódusok. A fejlődés ún. szenzibilis fázisok – intenzív, irreverzibilis időszakok – során valósul meg. Az intenzív érdeklődés hatására a gyermek a tudást különösebb erőfeszítés nélkül szívja magába, ha a megfelelő cselekvést a megfelelő időben biztosítjuk.

 Fejlődési periódusok

 

 

1. 0-6 éves kor:
0-3 éves kor: az érzékszervi tapasztalatok ösztönös befogadása

4 - 6. éves kor: a tudat fejlődése, az én és az akaraterő megjelenése

2. 7-12 éves kor: megjelennek a tudományos ismeretek, a gondolkodás alapjai,

            kialakul a közösségi és erkölcsi fogékonyság

3. 12-18. éves kor: "szociális újszülöttkor" (önálló döntések, biztonság
            szükséglete, fogékonyság a felnőttkor társadalmi szerepe, az
            igazság és az emberi méltóság iránt)

  • A gyermek fejlődési, haladási ütemét tiszteletben kell tartani, így a tanulás örömteli és eredményes folyamat marad.
  • A gyermek számára olyan környezetet kell biztosítani, ami örömet nyújt, mert életkorának megfelel és  fejlesztő tevékenységre motivál .
  • Biztosítani kell a fejlődéshez szükséges speciális  eszközrendszert. Az eszközökkel való manipuláció során a gyerekek a saját tapasztalataik alapján megismerik  az anyagi világ tulajdonságait, fejlesztik különböző képességeiket. Az eszközöknek  mindig tartalmazniuk kell a feladatmegoldás ellenőrzésének a lehetőségét is, ezáltal a gyermek maga javíthatja hibáját is.
  • A gyermek annál szabadabb, minél függetlenebb a felnőttől.
  • A nevelés-oktatás legfőbb formája az önművelődés, a szabad munka.
 
 
Fejlődéslélektani szempontok alapján Montessori hároméves oktatási ciklusokat hozott létre. Ezeken belül  - a gyerekek életkoruknak megfelelő osztályfok megállapítása mellett - bármilyen tantárgyat „áthallgathatnak” más évfolyamokra,  ami képességeiknek és fejlődési ütemüknek  leginkább megfelel.

Pl. egy 2. osztályos gyerek olvasás-írás nehézségei miatt az anyanyelvet az elsősökkel tanulja, de az állandó célzott fejlesztéssel  tanév közben, de legkésőbb a harmadik osztály végére eléri társai szintjét.

Ennek az ellenkezője is megvalósulhat: az anyanyelvi készségekben fejlett első osztályos gyerek ezt a tárgyat a másodikosokkal tanulhatja.

A pedagógus szerepköre a Montessori-pedagógiában

 

A pedagógus nem fõszereplõje a tanórának.
A tanár indirekt módon, tudatosan előkészített környezetet segítségével hat a gyerekre. Célja, hogy a gyerek ne passzív befogadó legyen, hanem saját munkája révén önállósodjon, szerezze meg ismereteit, érje el fejlődési állapotának legmagasabb szintjét.

Feladatai:

  • A pedagógus legfontosabb feladata a megfigyelés. A megfigyelés alapján személyre szóló segítsé­get tud nyújtani.

Mindig akkor és annyi segítséget kell adnia, amennyire a gyereknek az önálló tevékenységhez, tanuláshoz szüksége van

  • Ismernie kell a gyermek fejlődési periódusait.
  • Ehhez igazodva kell kialakítani a közvetlen környezetet.
A tanítónak a tanórák előkészítésében, az előkészített környezet kialakításában nagyon fontos szerepe van. Pl. a terem berendezése alkalmazkodjon az életkor igényeihez kisméretű, természetes anyagokból készüljenek a  bútorok, háztartási eszközök stb., a gyermek szemmagasságában kell elhelyezni a képeket, minden eszköz elérhető magasságban legyen stb.)

  • Biztosítani kell a szükséges és optimális eszközrendszert. Az eszközöket a gyermekek érdeklődésüknek megfelelően vehetik elő, s tetszés szerint használhatják bármeddig. A pedagógus eszközöket előkészíti, fejleszti, újakat tervez, feladatlapokat készít stb.

  • A pedagógus legyen  a gyermek segítője és irányítója,  vezesse azokhoz az eszközökhöz, amelyekre akkori fejlődése fokán szüksége van.
     
  • A  pedagógus egyenként vagy kiscsoportban foglalkozik a gyerekekkel. Tulajdonképpen csak kezdeményez, tanácsokat ad a témaválasztáshoz. azután hagyja, hogy a gyerek szabadon tevékenykedjen. Nem magára hagyja, hanem változatos tevékenységi lehetőséget biztosít számára.


Oktatási és nevelési irányelvek

Ø    A gyerekek szabadon mozoghatnak, kommunikálnak. Nincsenek padokba kényszerítve.
Szabad, mert mindent megtehet, ami nem sérti mások szabadságát. Az agresszió tilos.

Ø    Az eszközök és a feladatok a mindenkori igénynek megfelelően választhatóak.
Különböző életkorú gyerekek dolgoznak együtt  (3-6, 6-9, 9-12, 12-18 éves).

Ø    Életkori integráció valósul meg, a pihenési szakaszokat szükség szerint a gyerekek maguk  iktatják be.

Ø    Egyéni fejlődési ütem szerint haladnak.

Ø    Nincsenek hagyományos értelembe vett tanórák, szünetek, kötelező haladási ütem.

Ø    A gyerekek napitervet illetve hetitervet készítenek. A vállalt feladatokat önállóan végzik el, szükség szerint segítséget kérnek.

Ø    A nap beszélgetéssel indul, majd a munkára felkészülés részeként csendgyakorlat következik.

Ø      A tanítás-tanulás a tantárgyakhoz kialakított környezetben folyik. A tananyagot a gyerekek ismeretblokkokban sajátítják el.

Ø    Közös megbeszéléseken, helyzetelemzéseken kerül sor az önellenőrzésre, hibák javítására, korrekcióra

Ø    Nincs osztályzás, felülről jövő értékelés. Évközben szóbeli értékelést kapnak a tanulók, évvégén Montessori és hagyományos bizonyítvány egyaránt van

 

Ø    Az iskolák közötti átjárás biztosított.


Magyarországon 1991-ben létesült először Montessori iskola.
A Montessori Oktatási Centrum keretében óvoda, elemi iskola és gimnázium működik. Az intézmények alapítványi fenntartásúak. Az egyes csoportokban felzárkóztatás és tehetséggondozás is folyik.

Az óvodában a csoportok nem életkor szerint differenciálódnak. A gondosan előkészített környezet a gyerekek életkorához, fejlettségi szintjéhez alkalmazkodik. Rendszeresek az ún. csendgyakorlatok.

Az elemi iskola elsősorban Montessori  módszereire támaszkodik.
Csendgyakorlatok és beszélgető-körök biztosítják a témára való felkészülést.
A foglalkozások eszközválasztással kezdődnek. A szabadpolcokon található eszközökből, feladatokból a gyerekek választanak, feladatokat vállalnak a különböző műveltségi területeknek megfelelően.  Maguk tervezik a munka menetét, egyéni ritmus szerint, saját ütemben haladnak. Önállóan ellenőrzik munkájuk eredményét is.
Dolgozhatnak egyénileg, de kiscsoportban is.

A középiskola bevezető szakasza (7. 8. évfolyam) átmeneti periódus. Megjelenik az epocha-rendszer (az ismeretek tantárgyakra bontása, tantárgyak évfolyamos bontásban).

A középiskola második  szakasza elmélyítő, fejlesztő jellegű. Folytatódik a differenciált feladatválasztás és feladatmegoldás.
Folyamatosan  változik meg az értékelés  rend. A tartalmi értékelés mellett egyre nagyobb szerepet kap az objektiv teljesítmény értékelése, mint pl. százalék, pontozás stb.
Egyre inkább az alkotói-szerkesztői tevékenység kerül előtérbe.

A középiskola harmadik, lezáró szakasza felkészít az érettségire és a továbbtanulásra.
Mivel a továbbtanulás során teljesítmény-centrikus elvárások szerepelnek, a reformpedagógiai törekvések kissé háttérbe kerülnek, az oktatás során több hagyományos elem pl. frontális munka is megjelenik .
Jelentősen megnő a kutatómunka szerepe.
Az iskolába járási kötelezettség nem merev, vannak kutatónapok, könyvtári  órák stb.

”Montessori nevelési rendszerének minden mozzanata a képességek fejlesztésére, a valóság megismerésére, az ember megbecsülésére, a kölcsönös segítségnyújtásra, a tudás és a szépség szeretetére irányul.” 
 

 

 "Az így nevelt gyermek boldog, bátor, bízik önmagában, érzelmekben gazdag, segítőkész, gyermekkora derűs, hiszen érzi, hogy szeretik, és tiszteletben tartják személyiségét, biztosítják szabadságát. Megkapja az önálló döntési jogot önmaga megvalósításához, miközben, ha szükségét érzi, feltétel nélkül támaszkodhat a pedagógus segítő irányítására.”

Összeállította: Juhászné Gáspár Dorottya

(Forrás: Németh Krisztina: házi dolgozat, Magyarországi Montessori Egyesület: tanfolyami jegyzet, sulinet)

 

SINDELAR (5-7 ÉVESEKNEK)

A tanulási zavart okozó részképesség-gyengeségek felismerése

és terápiája óvodáskorban és iskolát kezdő gyermekeknél

Cél: A tanulási zavar megelőzése, illetve kisiskoláskorban a zavar elmélyülésének megakadályozása.

Aktivitás: A program két részből áll.

 

I. Az egyéni vizsgáló eljárás: - a gyermek megismerését szolgálja a képességek minőségi elemzése által

  • a feladatok az Affolteri-koncepcióra épülve az észlelési szintek fejlettségét mérik, jelzik.
  1. modalitásspecifikus szint
  2. intermodális szint
  3. szeriális integráció

A vizsgálóeljárás feladatai

  1. Vizuális differenciálás
  2. Vizuális diszkrimináció
  3. Verbális akusztikus differenciálás
  4. Verbális akusztikus diszkrimináció
  5. Intermodális integráció
  6. Vizuális szeriális emlékezet
  7. Verbális akusztikus emlékezet
  8. Intermodális szeriális emlékezet
  9. Beszédmotorika
  10. Vizuomotoros koordináció
  11. Vizuális figyelem
  12. Akusztikus figyelem
  13. Testséma téri orientáció

II. Gyakorlóprogram: - egyéni

  • kiscsoportos formában

A gyermek képességeinek feltérképezése után a gyengén működő részképességekre irányul a fokozatosság elvére épülő játékos fejlesztőprogram.

Indikáció: a részképesség-gyengeség okozta tanulási zavar, illetve a később, vagy kísérő tünetként jelenlévő magatartásproblémák javítására indikált.


Időtartam: napi rendszerességgel 10 percig végezhető. A fejlesztés ajánlott időtartama 1 év.

Ki végezheti/végzettség: A konkrét fejlesztést gyermekhez közel álló személy (szülő, nagyszülő stb.) végzi. Ezt a munkát a program használatában jártas pedagógus/pszichológus rendszeresen kontrollálja és tanácsot, segítséget ad.

További cikkeink …

  1. Szenzomotoros fejlesztés
  2. Olvasás tanítása Meixner-módszerrel

Dokumentumok

dokumentumokDokumentumaink segítséget nyújtanak, ha szükséged van rá a munkád során. Vedd figyelembe, te is segíthetsz másoknak, ha publikálsz itt cikkeket!

Témakörök

temakorokA honlap megpróbálja összegyűjteni a fejlesztéshez, gyógypedagógiai és logopédiai munkához szükséges anyagokat. Tegyél te is azért, hogy minél több anyagot találjanak itt az érdeklődők.

Segítségnyújtás

segitsegHa kérdése van, a fórumban megkérdezheti és a megfelelő szakember megpróbál segíteni Önnek!

Fórum

forumA  fórum az a hely, ahol meg lehet beszélni a problémákat. Mindenkit várunk oda, akinek kérdése van vagy segítséget szeretne nyújtani másoknak.