Iskola-előkészítés játékosan

A nagycsoportos óvodai foglalkozások felkészítik a gyermekeket az iskolára. Akinek nem elég a csoportos tevékenység, aki több odafigyelést, egyéni bánásmódot igényel, hogy kellőképpen fejlődni tudjon, annak ajánlott különfoglalkozásokon is részt venni, illetve otthon is érdemes odafigyelni a játékára.

Téri tájékozódás fejlesztése

Az első osztályos gyermekeknek tisztában kell lenniük a jobb és a bal, valamint az alatt, fölött, között, mögött, mellett, előtt viszonyfogalmakkal. Ezeket ismerniük kell a saját testükön, a térben elhelyezett a tárgyak esetében, és síkban a feladatlapokon is.

Téri tájékozódás fejlesztése saját testen, saját testből kiindulva

A gyerekeknek először saját testhatáraikkal, saját testrészeikkel kell tisztában lenniük ahhoz, hogy megértsék a jobb-bal irányokat, s azt papíron (síkban) is felismerjék és alkalmazzák.

Ezt leginkább mozgásos játékokkal fejleszthetjük. Játsszunk a testrészeik (fej, nyak, váll, törzs, hát, has, mell, derék, lábak-karok, majd később: csukló, könyök, tenyér, kézfej, térd, comb, boka, sarok, talp) utasításra történő megmutatásával, majd fordítsuk meg a játékot, mi mutassunk rá, és a gyermek nevezze meg először saját testén, majd más testén is a részeket.

Ezután következik a saját testből kiindulva a téri irányok fejlesztése kezdetben csak az alatt, fölött, mögött, között és a mellett irányokat gyakoroljuk. Pl. Nézz felfelé, fordulj gyorsan a hátad mögé, nézz a lábad elé!
Használhatunk labdát is: Emeld a labdát a fejed fölé, add át a labdát egyik kezedből a másikba, tedd a labdát a két összezárt sarkad mögé, bokád elé, tedd a labdát az egyik majd a másik válladra, állj terpeszbe, tedd a labdát a két lábad közé, térden menj úgy végig, hogy a labdát e fejed fölött tartod, és mindkét kezeddel fogod!

Amíg még nem ismerik fel biztosan melyik a jobb-bal kezük, addig a jobb kezüket megjelölhetjük egy kis szalaggal, vagy a bal kezük fejére egy kis szívecskét rajzolunk.

Téri tájékozódás fejlesztése a térben kis tárgyakkal

Ebben a szakaszban a saját testből indulunk ki, majd elvonatkoztatunk, s kis tárgyakat viszonyítunk egymáshoz. Kezdetben használjuk itt is még a kis szalagot vagy a szívecskét.

Először saját testükön kell a jobb-bal irányokat felismerni. Olyan feladatokat adhatunk, hogy emeld fel a bal kezed, mutasd meg a jobb lábad, fogd meg a bal kezeddel a jobb bokádat, vedd a labdát a jobb kezedbe, tedd a labdát magad mellé a földre a bal kezed felőli oldalra! Nagyon sokat segít a szalag (szívecske) használata abban is, hogy felismerjék társaik jobb-bal kezét, akkor is, ha egymás mellett állnak, akkor is, ha szemben vannak egymással. (Az a kisgyermek, aki, ha az édesanyja leül vele szembe, s megkéri arra, hogy mutassa meg előbb melyik a saját jobb keze, majd melyik a vele szemben ülő édesanya jobb keze, s határozottan rámutat, az a kisgyermek már kialakult testsémával, biztos téri tájékozódással rendelkezik. Természetesen egy hosszú folyamat eredménye, s az iskoláskor kezdetére kell kialakulnia.

A következő lépés, mikor már egy kisautó, vagy egy baba lesz a kiindulópont, s ehhez viszonyítva kell kis korongokat, golyócskákat pakolni: Tedd az autó elé a golyót, tedd az autóra a golyót, tedd az autó fölé a levegőbe a golyót, tedd az autót két golyó közé, tedd az autó mellé a bal oldalra (a bal kezed felöli oldalra, melyik is a bal kezed?) a golyót!.. Később már ezekre a segítségekre (fölé a levegőbe, melyik is a bal kezed) már nem lesz szükség. Mindig kérdezzünk vissza a játékos fejlesztés során a gyerekektől: Hová tetted a golyót? Hol van golyó? Vedd el onnan a golyót! Honnan vetted el a golyót? Ez a foglalkozásnak egy nagyon fontos része, mellyel gyakoroltatunk, ellenőrzünk, s gyakoroljuk a nyelvtanilag helyes kifejezéseket.

Téri irányok felismerése a síkban

Ez a fejlesztés utolsó, legelvontabb szakasza. Ahhoz, hogy a b-d, p-b betűket, a 6-9 számokat meg tudják a gyerekek egymástól különböztetni, hogy írás közben képesek legyenek a vonalközben tájékozódni, tisztában kell lenniük a papíron is a téri irányokkal.
Rajzos szinten történik a fejlesztés: Rajzolj a lap közepére egy házat, a ház fölé (pontosan a ház teteje fölé) egy napot, a ház mellé jobb oldalra, (jobb kezed felőli oldalra) egy szál virágot, a ház alá füvet, a napocska mellé, baloldalra egy felhőt! Ennek a rajzolásnak természetesen számtalan változata lehetséges. Egészen odáig el tudunk jutni a gyerekekkel, hogy képesek lesznek egy írólapon felismerni azt, hogy hol van a közepe, a bal alsó-jobb felső sarka!

A balról-jobbra való haladási irány kialakítása

Amikor olvasunk, amikor írunk, akkor balról haladunk jobbra. Olvasási, írási problémák iránytévesztésből is adódhatnak. Ilyenkor előfordulhat, hogy gyermekünk azt olvassa a kép helyett, hogy pék, ló helyett ól.
Ezért nagyon fontos, hogy nagycsoportban figyelmet fordítsunk a balról-jobbra való haladási irány kialakítására, megtanítsuk a gyermekeknek, hol kezdődik-végződik a sor, mi a sor eleje, közepe, vége.

Sorolvasással : Az asztalon különböző tárgyakat helyezünk el egy sorba, s megkérjük, hogy az elejétől a végéig (ezt kézmozdulattal is segítjük, rámutatunk az elsőre, s végighúzzuk kezünket az egész soron, az utolsónál is megállunk egy pillanatra) mondja el, miket raktunk le sorba egymás után. Kezdetben kérhetjük, hogy ahogy halad, mindegyikre mutasson rá. Így rögzítjük nála a haladási irányt.
Sorkirakással: Több kis tárgyat odakészítünk az asztalra, s arra kérjük, rakja őket úgy sorba, ahogyan mondjuk: Első legyen, a sor elején álljon a kék golyó, utána a béka, stb. a végén a kacsa. (Ne emlékezetből kelljen kirakni, hanem folyamatosan rakhassa, míg mondjuk.) Olvasd el , hogyan raktad őket egymás után! Melyikkel kezdted? Melyik következik utána? Melyik az utolsó, a sor végén álló? Nézd csak meg az egeret! Mutass rá! Mi jön az egér után? Nézd még mindig az egeret! Mi van az egér előtt? A béka mi után következik? Keresd meg a nyuszit! Melyik két játék között van a nyuszi? (Apró figurák, kis játékok nagyon jól használhatóak.)
Képkirakás, képolvasás
Ugyanazokat a játékokat végigjátszhatjuk kis képecskékkel is, mint amiket a tárgyakkal, a lényeg a balról jobbra történő képek egymás utáni megnevezése.
Ha több sorba rakjuk a képeket, ügyeljünk, hogy mindig visszatérjen a kéz a sor elejére, baloldalra. Nehogy a sor végén visszaforduljon a gyermek, és visszafelé olvasson.
Számlálással: Korongokat rakunk sorba, s megkérjük, hogy számolja meg. Nem mutatjuk, csak megkérjük, hogy kezdje az elején. Itt már alkalmaznia kell a balról-jobbra való haladási irányt. Ezt a fajta feladatot felhasználhatjuk a sorszámnevek gyakorlására is: Mutasd meg melyik az első? Az utolsó hányadik a sorban? Eleinte közösen számoljunk, így tanítsuk meg neki a sorszámneveket: Gyere, keressük meg együtt melyik az ötödik! (Eleinte csak 6-8 korong legyen összesen a sorban.)
Fessük együtt a kerítést! : Nagyon jól használhatóak az írószer boltokban kapható színes pálcikák. Elkezdek egy mintát: piros-kék, piros-kék, piros-kék, s megkérem, folytassa tovább, most már neki kell e minta szerint tovább festenie a kerítést! Nehezíthetjük úgy is, hogy három szín váltakozik, illetve két egyforma, és egy másik szín. Miután kirakta, olvassa el a sort, majd kérdezzük meg tőle melyik az első, az utolsó, mi jön a piros után, mi van a zöld előtt, mi van a kék és a sárga között, stb.
Rajzoljunk sort! Előrajzolok egy sormintát (kocka-háromszög, vagy virág-gomba-nap, s ezeket kell neki folytatnia tovább. Itt gyakoroltathatjuk a folyamatos haladási irányt oly módon is, hogy mikor a sor végére ér, akkor a következő sort is a bal szélén kell neki kezdenie, s így kell majd szöveget is olvasni!

Iránygyakorlatok a Varázsbetűvel

Mint már említettem, az olvasás, számolás helyes irányának kialakításhoz a gyermeknek fontos tudnia, hogy a lapon hol van a fönt, lent, bal, jobb irány. Sajnos a diszlexiás problémákkal küszködő gyerekek az iskoláskor kezdetére még nem tudják készségszinten alkalmazni ezeket. A Varázsbetű Térképész, Szólánc, Hol van? Merre mutat? című feladatai segítenek játékosan elsajátítani, elmélyíteni a síkbeli irányokat. Nagy segítséget nyújt az iránytévesztéssel küszködő diszlexiás gyermeknek önsegítő módon fejlődni, a jutalmazással kitartásra, észrevétlen tanulásra ösztönöz.
A programcsalád Bábel tagja segíti a helyesírási nehézségekkel küzdő gyermekeket. A szótagolást, a mondatok szavakra tagolását, a helyes ékezethasználatot mind-mind lehet vele gyakorolni.
A fejlesztő foglalkozásokat is ki lehet egészíteni a program nyújtotta változatos szóanyag segítségével. Ha épp a magánhangzók időtartamát gyakoroljuk a foglalkozásokon, akkor a szóbeli, tapssal kísért titkos nyelven eljátszott bevezető után megoldhatunk ékezetpótló feladatokat papíron is, de a számítógépes programmal is. Ez utóbbi előnye a szinte végtelen variáció, és a gép ellenőrző funkciója. Ha hibásan tette a szóra a gyermek az ékezetet, nem lép tovább, javítása kötelező, nem lehet átsiklani a következő szóra, csak a helyes megoldást követően. A munkafüzetben vagy a papíron, amit maga töltöget a gyermek, gond nélkül továbblép a hibás feladaton, észre sem veszi, hogy hibázott. Ha a javítást nem közösen végzik a fejlesztővel, akkor abból a gyermek szinte semmit sem tanul. A Varázsbetűvel többször próbálkozhat, illetve a képre kattintva elolvashatja a helyesen írt szót, amit aztán már ő is el tud látni a megfelelő ékezettel. A magánhangzók helyesírásának gyakorlására az Ékezetpótló játék az egyik legalkalmasabb eszköz.

Játékötlet

Jó szórakozást a játékokhoz!

Üdvözlettel:

Bartók Erika