3. oldal / 7
2. KORAI FEJLESZTÉS: A PROJEKT ELEMZÉSE
2.1 A különböző országokban biztosított szolgáltatások
Ez a rész a különböző országok által nyújtott szolgáltatások szerveződését, fő vonásait, jellemző különbségeit és gyakori kihívásait tekinti át.
Az elemzésben résztvevő európai országokban a korai fejlesztés szerveződése nem homogén, de valamennyi ország biztosít szolgáltatást/ellátást és támogatást kisgyermekeknek (születésüktől fogva) és családjaiknak. Bizonyos skandináv országokban a születéstől számított első évben minden gyermeket rendszeresen védőnő látogat, aki támogatja a szülőket is, és tanácsokat ad nekik, hogyan oldják meg az új feladatokat. Ha korai problémák adódnak, az egyéves periódus két és fél évre is kiterjeszthető. Más országokban is elérhető ez a szolgáltatás, rendszerint azonban csak másodlagos szinten, azaz, miután már az újszülöttet veszélyeztetettnek nyilvánítják.
A korai felismerést követően számos különféle szolgáltatás vehető igénybe. Bizonyos esetekben speciális kórházi csapat is végezheti a korai fejlesztést, leggyakrabban azonban ezen a ponton a szociális és az oktatási szervezetek kapcsolódnak be a munkába.
Lehetetlen feladat lenne úgy összefoglalni a különböző országok ellátási és szolgáltatási rendszereinek felépítését, hogy valami fontos információ ki ne maradjon. Az országok helyzete iránt érdeklődők az Ügynökség honlapján, a korai fejlesztéssel foglalkozó oldalakon találnak további információt: http://www.european-agency.org/eci/eci.html
A szolgáltatások sokfélesége ellenére vannak olyan fontos közös vonások, melyek figyelmet érdemelnek:
Elérhetőség: minden korai fejlesztés közös célja, hogy a támogatásra szoruló gyermekeket és családokat a lehető leghamarabb elérje. Ez azokban az országokban a legfontosabb, ahol szórványos a lakosság vagy sok az elzárt, nehezen megközelíthető terület. Minden országban fontos, hogy az erőforrások elérhetőségének tekintetében ne legyenek különbségek a város és a vidék között, valamint hogy a támogatásra szoruló gyermekek és családjaik mindenhol ugyanolyan minőségű szolgáltatásokat vehessenek igénybe.
Közelség1: ez a szempont a szolgáltatások és az ellátás lehető legnagyobb mértékű decentralizációját biztosítja a rászorulók kényelme érdekében, így a támogatás mind helyi, mind közösségi szinten közel kerül a családokhoz. Az utóbbi 10-20 évben számos fejlesztés történt azért, hogy a családoknak ne kelljen sokat utazniuk a támogatásért, és a szervezetek is saját otthonukban vagy közösségükben kereshessék fel a családokat. Másfelől a közelség a családcentrikus szolgáltatást jelenti. A család igényeinek megértése és tiszteletben tartása minden tevékenység alapja.
Költségfedezet: a szolgáltatások valamennyi országban ingyenesek vagy csak minimális terhet rónak a családokra2. A szolgáltatások finanszírozása történhet államilag az egészségügyi-, szociális- és oktatásügyi hatóságokon keresztül vagy megoldható biztosítótársaságok és non-profit szervezetek társulásával is. A lehetőségek nem zárják ki egymást, és természetesen egyéb opciók is felmerülnek. Néhány országban államilag egyáltalán nem támogatott, kizárólag a családok által fenntartott magánszervezetek is biztosítanak szolgáltatást.
Interdiszciplináris munka: a gyermekek és családjaik közvetlen támogatásával megbízott szakértők különféle tudományok és hivatások képviselői, változatos, sokféle háttérrel rendelkeznek. Az interdiszciplináris munka gyorsítja az információ áramlását a csoporttagok között.
A szolgáltatások változatossága szoros összefüggésben áll a korai fejlesztéshez kapcsolódó tudományterületek
1 A közelség szó jelentése kettős: közel egy helyhez, illetve közel valakihez.2 Ez az állami és az államilag finanszírozott magánszervezetekre is vonatkozik.
változatosságával. Az egészségügy, a szociális szervezetek és az oktatásügy bevonásában egyetértenek az egyes országok, de itt találhatóak a leglényegesebb különbségek is. A szolgáltatások szerepéről a prevenció szintjeinek előző fejezetben ismertetett osztályozása adja a legátfogóbb áttekintést (pl. lásd: Mrazek & Haggerty, 1994; Simeonsson, 1994). Az elsődleges prevenció a problémák és rendellenességek általános csökkentésére irányuló intézkedéseket foglalja magában. A másodlagos prevenció célja felismert problémák előfordulásainak csökkentése. A harmadlagos prevenció a felismert problémákból vagy rendellenességekből adódó komplikációk leküzdésére irányul. Az elsődleges prevenciót általában valamennyi országban az egészségügyi, szociális és oktatásügyi szervezetek végzik. Bizonyos esetekben a gyakorlati megvalósítás a várandós nők rendszeres egészségügyi és szociális vizsgálatát, vagy a gyermekek fejlődési vizsgálatát jelenti a kórházakban vagy a helyi egészségügyi, illetve oktatási központokban. Ezek a szolgáltatások együttesen biztosítják az első általános szűrést, melyet a biológiai vagy szociális kockázati tényezőkkel élők igényeinek felmérése követ. A folyamatba ezután további szervezeteket és egészségügyi szakértőket vonnak be.
A különbségek és a kihívások a korai fejlesztési szolgáltatások ellátásával kapcsolatosak. A legfontosabb különbségeket és kihívásokat az alábbiakban négy kérdés köré csoportosítva foglaljuk össze:
1. Mikor történik a korai fejlesztés?
Ez a kérdés közvetlenül kapcsolódik a korai felismerés, a mérés és a továbbítás kérdéséhez. Ahogyan korábban említettük, a projektben résztvevő valamennyi országban elsősorban az egészségügy felelős az elsődleges prevenciót alkotó három lépésért, a szociális és az oktatásügyi szervezetek bevonásával. Valamennyi ország fontosnak tartja a lehető leggyorsabb cselekvést és a szolgáltatások folyamatosságának biztosítását. A nehézségek akkor jelentkeznek, ha a korai felismerés, illetve a mérési és a továbbítási szakaszok között a folyamat megtörik. Ennek számos oka lehet: szociális vagy pszichológiai problémák késői felismerése; a probléma felismerésének nehézsége az egészségügyi vizsgálat során; vagy az elérhető szolgáltatások és/vagy csoportok közötti koordináció hiánya. Még jelentős fejlődés elérésekor is tendencia lehet a kivárás politikája a kevésbé szembetűnő problémák esetén.Ezek főleg szociális és pszichológiai problémák, melyek később súlyos következményekkel járhatnak.
2. Meddig tart a korai fejlesztés?
Észak-Amerikában a korai fejlesztés a születés utáni első három évben történik, Európában, ezzel szemben változó lehet a fejlesztés időtartama. Elvileg addig jár a támogatás a gyermeknek és családjának, míg a gyermek el nem kezdi iskolai tanulmányait, amikor az oktatást támogató szolgáltatások veszik át a felelősséget. Bizonyos országokban ez a kötelező oktatás kezdetét jelenti. Mindazonáltal nincsen egyértelmű stratégia az átmeneti szakaszt illetően, és a korai fejlesztést végző csoportok szakértői gyakran érzik úgy, hogy rendes munkájuknál többet kell elvégezniük, hogy kompenzálják a koordináció és az elérhető források hiányát.
3. Ki a felelős?
Az ellátásnak számos különböző típusa és helyszíne létezik az európai országokban. A változatosság a marketing szempontjából előnyös: minél több lehetőség közül választhatnak a családok, annál jobb döntéseket hozhatnak a gyermekük érdekében. A valóságban azonban nem mindig ez a helyzet: a családok gyakran nehezen találják meg a legjobb utat a gyermek számára; nem mindig jutnak többszempontú információhoz. Ebből is kitűnik, hogy az ellátás során a szolgáltatások konkrét igények és kérések kielégítését célozzák, nem pedig egy előre tervezett politika eredményei.
A projektben részt vevő országok közül valamennyi rendelkezik különféle korai fejlesztési központokkal. Kivételt a skandináv országok képeznek, ahol a korai fejlesztést az egészségügyi, szociális és oktatásügyi szervezetek végzik el, helyi szinten. Közös irányzat a különböző országokban, hogy bárhol, ahol szolgáltatás vagy ellátás található, a szakértők feladatainak és a munka tervezésének a családok igényeihez és kívánságaihoz kell igazodnia. A szakértők, amennyiben szükséges és ameddig a család beleegyezik ‘a családdal és a családban’ dolgoznak. Ha szükséges, természetesen egyéb oktatási intézményekben is végeznek munkát (napközik, óvodák, stb.) és gyógypedagógiai, korai fejlesztési és egyéb központokban is segítenek.
4. Mit kell tenni?
Erre a kérdésre a következő fejezet ad részletes választ. Azt azonban már itt le kell szögezni, hogy a gyermekek fejlesztésének tekintetében az egészségügyi és a szociális megközelítés között az európai országokban még mindig bizonyos kettősség tapasztalható.
2.2 Kulcstényezők
A projekt időtartama alatt szervezett találkozókon lehetőség nyílt a korai fejlesztés számos apektusának megvitatására: Célcsoportok: a korai fejlesztési csoportok és szervezetek arról számolnak be, hogy az utóbbi években jelentős változást tapasztalnak a hozzájuk kerülő gyermekek életkorában és tulajdonságaiban, valamint a korai fejlesztés feltételeiben. Csoportmunka: a korai fejlesztést végző szakértők, szerepük és felelősségük, valamint egyéb oktatási szervezetek részvétele; Szakértők képzése: a korai fejlesztés szakértőinek kezdeti és további képzése. Munkaeszközök: egyéni családgondozási terv vagy egyenértékű dokumentum kidolgozása és folyamatos nyomonkövetés.
Megjegyzendő, hogy a szülők bevonása nem képez önálló területet, hiszen a szülők aktív közreműködése a korai fejlesztésnek minden szempontból alapvető feltétele. A szülőknek együtt kell működniük a szakértőkkel, hogy amikor szükséges, erősíthessék saját kompetenciájukat és önállóságukat, és a szakértőkkel együtt megfelelhessenek a gyermek igényeinek. Bár a szülőkön van a fő hangsúly, a többi családtag fontos szerepéről és az általuk nyújtott támogatásról sem szabad megfeledkezni. Mindezeket szem előtt tartva a projekt során tartott találkozók eredményei a következők.
2.2.1 Célcsoportok
A megbeszélések egyik témája a korai fejlesztési csoportokhoz és szervezetekhez utalt személyek voltak: a biológiai és/vagy szociális kockázati tényezőkkel élő gyermekek és családjaik. A szakértők a következő pontokat emelték ki.
Egyre több gyermek mutat pszichológiai és szocio-emocionális problémákat. Nincsen bizonyíték arra, hogy vajon ezek a problémák valóban nagyobb mértékben vannak jelen a társadalomban vagy a szülői tudatosság mértéke változott. A szülők aggódóbbak, jobban informáltak és érzékenyebbek lehetnek gyermekük fejlődésével kapcsolatban; ebből következik, hogy nagyobb mértékben fordulnak segítségért és támogatásért az illetékes szervezetekhez.
A korai fejlesztés kontextusában egyre nagyobb figyelmet kapnak a társadalomnak a szó legtágabb értelmében „veszélyeztetett” tagjai. A projektben részt vevő legtöbb országban a gyermek akkor kaphat korai fejlesztést, ha felmért problémája van. A ‘veszélyeztetettség’ puszta ténye önmagában nem garantálja a korai fejlesztést. A társadalom ‘veszélyeztetett’ tagjait célzó prevenció egyéb szervezetek felelőssége. Ezeknek kell biztosítani a gyermek rendszeres vizsgálatát vagy a nyomon követést, elsősorban a biológiai kockázati tényezők fennállása esetén, illetve az aktív családgondozást, elsősorban a szociális kockázati tényezők esetén. Sok esetben a szülőknek nyújtott hatékony tanácsadás szükségtelenné teszi a további fejlesztést. A kockázati tényezők önmagukban nem teszik szükségessé a korai fejlesztést, amennyiben egyéb védőintézkedések történnek a gyermek és családja érdekében. Hangsúlyozni kell a prevenciót végző szervezetek komplex és bonyolult szerepét: az ő feladatuk, hogy megakadályozzák a további nehézségek kialakulását (ami nem könnyű feladat), és hogy tudatában legyenek a kivárás jelentette veszélyeknek.
Bizonyos országokban problémát jelent, hogy a szülők kérése és beleegyezése nélkül semmilyen fejlesztés nem végezhető. A szülői döntések tiszteletben tartása további kockázatot jelenthet: gyermekek, akiknek szükségük lenne a fejlesztésre, nem tudnak részt venni abban, vagy a hiányzó vagy rosszul összehangolt prevenciós, információs és továbbítási szakaszok következményeképpen a fejlesztés későn kezdődik el.
2.2.2 Csoportmunka
A korai fejlesztési projekt kiindulásai pontjai az oktatási szervezetek növekvő bevonása a korai fejlesztésbe, a csoportok összeállítása és a szervezés voltak.
A szolgáltatások szerveződésének tekintetében az egyes országok – ahogyan a fejezet első részében már utaltunk rá – különböznek ugyan, de abban megegyeznek, hogy a korai fejlesztés egészségügyi és szociális modelljeiben egyaránt jelen van az interdiszciplináris megközelítés. A szolgáltatások és az ellátás jelentheti a szakértők egyszerű ‘felsorakoztatását’, de jelentheti az igazi csoportmunkát is, ami magától értetődő a korai fejlesztés ökológiai-rendszerszerű megközelítésében.
A valódi csoportmunka megszervezése nem egyszerű feladat. Két fő komponense az interdiszciplináris munka és az együttműködés. Golin és Ducanis definíciója szerint (1981) a multidiszciplináris csoport megosztja és koordinálja az információt. A feladatok megoldása egyénileg, a csoporttagok képességeinek megfelelően történik. Az információt úgy osztják meg és használják, hogy minden csoporttag elvégezhesse saját feladatát (Golin & Ducanis, idem). A döntéseket a csoport együtt, az egyéni vélemények figyelembe vételével hozza meg. A szakértők száma egy-egy csoporton belül nincsen meghatározva; a csoport összeállítása a gyermek és a család szükségleteinek függvényében történik.
Az együttműködés elsősorban azt jelenti, hogy a munka során a családot partnerként kell bevonni az egész folyamatba. Jelenti továbbá a közös munkát a csoport többi tagjával, illetve egyéb egészségügyi, oktatási és szociális szervezetekkel és hálózatokkal. Végül magában foglalja a fogalmak és elméleti hivatkozások közös használatát, és a családok valamint a kollégák elismerését és tiszteletét.
A két komponens megfelelő összekapcsolásához időre van szükség. A csoporttagok csak közös elvek és célok alapján biztosíthatják az együttműködést a csoporton belül csakúgy mint a külső szervezetekkel. A csoportépítés két módon is elősegíthető: egy úgynevezett esetfelelős kijelölésével és az alább ismertetett belső képzéssel.
2.2.3 Szakemberek képzése
Tekintetbe véve, hogy a korai fejlesztésben dolgozó szakemberek különböző tudományterületek képviselői, és talán még soha nem dolgoztak együtt, tisztázni kell, milyen képzést kell kapniuk, hogy együttműködésük problémamentes legyen. A projektmegbeszélések során felmerült, hogy a szakembereknek kínált különféle képzési lehetőségekre kiemelt figyelmet kell fordítani.
Alapképzés: A változatos szakmai háttérrel rendelkező szakemberek képzésekor törekedni kell arra, hogy a közös fogalmak megértésével és elfogadásával a szakemberek kiegészíthessék egymás tudását. A jövő egészségügyi, szociális és oktatási szakértőinek alapképzése során elengedhetetlen a családokkal, csoportmunkával, a gyermek fejlődésével összefüggő tudás elsajátítása. A szakértőkkel szemben elvárás, hogy szakterületükön jó alapképzést kapjanak. Bár a korai fejlesztéssel kapcsolatos speciális ismeretek előnyt jelentenek, a projekt országainak alapképzési formáiban ezek az ismeretek ritkán kapnak helyet. Hollandia, Németország és Luxemburg kivételt képeznek ebből a szempontból. Ezekben az országokban a gyógypedagógusok és a szociális nevelők, pedagógusok és pszichológusok alapképzése tartalmaz bizonyos, a korai fejlesztéshez kapcsolódó speciális elemeket.
Továbbképzés: A korai fejlesztés során végzett munka komplexitása ellenére nem tűnik szükségesnek új típusú szakemberek képzése. Ez ellentmondana a korai fejlesztés olyan alapelveinek, mint az interdiszciplináris megközelítés és a csoportmunka. Ettől függetlenül a szakembereknek szükségük van egyfajta közös további képzésre, mely során együtt tehetnek szert a munka hátterét képező tapasztalatokra. Ez történhet posztgraduális kurzusokon -például a doktori programok keretében – vagy az egyetemek és egyéb felsőoktatási intézmények programjain speciális képzés formájában. Az egyetemek korai fejlesztéssel foglalkozó csoportok kérésére is szervezhetnek ilyen speciális képzést.
A szakértőktől elvárt munka figyelembe vételével a szakértők további képzésének az alábbi területeket kell lefednie:
- alapvető ismeretek a sajátos nevelési igényű és a többségi gyerekek fejlődéséről, a családi fejlesztésről és ezek elméleti hátteréről;
- speciális ismeretek a korai fejlesztésben folyó kutatásokról, a mérési- és a munkamódszerekről, stb.;
- a családdal és a családban végzett munka valamennyi aspektusához kapcsolódó személyes kompetenciák; csoportmunka; szervezeti együttműködés; valamint olyan személyes képességek fejlesztése, mint az önreflexió, kommunikáció és problémamegoldás.
Belső képzés: ez a forma igen fontos a korai fejlesztésben, mert kiküszöböli a alap képzés esetleges hiányosságait és közvetlenül kielégíti a részt vevő szakemberek igényeit is. A csoport szervezi a csoporton belül, heti gyűlések keretében, ahol a szakértőknek alkalmuk nyílik:
- az „esetek” megvitatására;
- megosztani egymással az ismereteiket és az alkalmazott munkamódszereket;
- speciális ismeretek szerzésére külső szakemberektől;
- az irányítás belső vagy külső szakemberekkel történő megvitatására;
- a külső ellenőrzés biztosítására;
- személyes kompetenciáik fejlesztésére.
Ezek a találkozók javítják a csoportmunkát és a szolgáltatások minőségét. Bár ez az informális, belső képzés megfelel a szakértők közvetlen igényeinek – így is bizonyítva értékét -, hátrányokkal is jár. Az illetékes hatóságok gyakran nem ismerik el az értékét, és nem tekintik a munkaidő részének, mivel a korai fejlesztés céljai, stratégiái, munkamódszerei helyett gyakorlati, napi problémákra koncentrál. Ez azt eredményezheti, hogy az ilyen képzés kezdeményezése és megszervezése az egyes csoportok felelőssége lesz.
Dokumentumok
Dokumentumaink segítséget nyújtanak, ha szükséged van rá a munkád során. Vedd figyelembe, te is segíthetsz másoknak, ha publikálsz itt cikkeket!
Témakörök
A honlap megpróbálja összegyűjteni a fejlesztéshez, gyógypedagógiai és logopédiai munkához szükséges anyagokat. Tegyél te is azért, hogy minél több anyagot találjanak itt az érdeklődők.
Segítségnyújtás
Ha kérdése van, a fórumban megkérdezheti és a megfelelő szakember megpróbál segíteni Önnek!
Fórum
A fórum az a hely, ahol meg lehet beszélni a problémákat. Mindenkit várunk oda, akinek kérdése van vagy segítséget szeretne nyújtani másoknak.