Részletek

Írta: Szerkesztő

Kategória: Fejlesztés

Megjelent: 2007. december 30

Találatok: 99875

2000 áprilisában alakítottuk meg munkaközösségünket A Boldog Iskolás Évekért Munkaközösség néven, melynek célja, hogy a fejlesztő szakemberek, a pedagógusok és a szülők összefogásával együtt segítsünk a tanulási nehézségekkel, a részképesség zavarokkal küszködő kisgyermekeken és családjaikon.
Munkaközösségünk tagjai a részképesség zavarokkal küzdő gyermekek szülei, az őket tanító óvónők, tanítónők, logopédusok, gyógypedagógusok. Tudjuk, hogy a tanulási zavarok leküzdése, enyhítése megfelelő terápiás segítség, a szülői ház, a nevelési tanácsadó és az iskola szoros együttműködése nélkül nem tud megvalósulni. Tapasztalatainkat, megélt élményeinket, az ilyen gyermekek tanításában sikeresen alkalmazott módszereket szeretnénk átadni segítő szándékkal. Ezért vállalunk továbbra is intézményvezetők, kollégák és szülők felkérésére előadásokat óvodákban, iskolákban - vidéken is -s ebből a célból jelentettük meg első kiadványunkat Gyermeknek lenni jó?! címmel 2001 februárjában.

Ezen, most megjelent könyvecskénknek Játékban a tudás! címet adtuk. Közös játékra hívjuk a szülőket, a barátokat, az óvó nénit, a tanító nénit s az egész osztályt. Olyan játékokból, feladatokból állítottuk össze ezt a képesség fejlesztő játékgyűjteményt, amelyek nem igényelnek igazán eszközt, s játszva fejlesztik az eredményes tanuláshoz szükséges különböző megismerő - szellemi képességeket: figyelem, gondolkodás, emlékezet, számfogalom, helyesírási készség. Játszhatóak otthon és az iskolai órákon, csupán vállalkozó kedvű szülőket, tanítókat, s a játékra mindig kész gyermekeket igényelnek. Játszhatóak szobában és szabadtérén, játszhatóak akár utazás közben is!
S ami nagyon fontos egyaránt fejlesztik a problémamentes gyermekek képességeit, s nagyon hasznosak a tanulási zavarral, részképesség gyengeséggel küzdő gyermekek terápiájában.
A játékokat az általuk fejlesztett képesség területek és korosztályok szerint bontottuk le. Az iskolások játékainál időnként különbséget teszünk a kisiskolások (különös tekintettel első és második osztály) valamint idősebb gyerekek (9-10 éves kortól, s felső tagozat) között. Külön fejezetben gyűjtöttük össze az iskolára készülő nagycsoportos óvodások számára ajánlott játékokat, fejlesztő feladatokat. (Mi az iskolába készülő óvodásokon olyan gyermeket értünk, akik a tanévkezdés előtt betöltik 7. életévüket. )
Kellemes tanulást és jó szórakozást kívánunk!

Noé Krisztina
Szerkesztő
Paks Nevelési Tanácsadója címén Tel: 75 / 510 - 077

A figyelem fejlesztése

Valamennyi játékunk azáltal, hogy aktív gondolkodásra, gyors válaszra, folyamatos koncentrálásra késztet, fejleszti a szándékolt figyelem képességét, amely a taníthatóságnak nagyon fontos feltétele.

A játék adta öröm motivál magára tanulásra, az aktívan eltöltött - esetleg egyre növekvő idő - fejleszti a figyelem koncentrációt. Ennek különös jelentősége a kisiskolásoknál, valamint figyelemzavarral küzdő gyermekek esetében van.

A figyelem fejlesztésének jelentősége abban áll, hogy szinte egyetlen intellektuális (értelmi) képesesség sem működhet nélküle hatékonyan, s nélküle elképzelhetetlen hatékony tanulás.

Melyek a figyelemnek azon elemei, melyek fejlesztése különösen fontos a tanulási képességek javításához?

• A figyelem terjedelme: hány tárgyra, hány különböző szempontra, tulajdonságra tudunk egyszerre egy időben figyelni. (olvasásban b-d betű megkülönböztetése)
• A figyelem tartóssága: mennyi ideig vagyunk képesek figyelni, mennyi ideig vagyunk képesek egy dologgal foglalkozni (vers, lecke tanulása, gyakorlás.)
• A figyelem megoszlása: hogyan tudjuk váltogatni a figyelmünket egyik dologról a másikra (pld. észreveszik a gyerekek a dolgozatban, hogy az összeadások közé kivonások is kerültek)

Majd látni fogjuk, ahogy a figyelem fejlesztése minden játékunkban benne van, így alkalmasak az ebben a fejezetben bemutatott játékos feladatatok a figyelem mellett, a gondolkodás, az emlékezet egyes területeinek fejlesztésére is.

Találd ki, hogy ki vagyok!

Szükséges eszközök: székek, kendő
Kétféleképpen is játszható a könnyebb változata a kisiskolások játéka.
Kört alkotva ülünk, egy széket a kör közepére helyezünk. A játékvezető azt mondja, mindenkinek van egy perce, hogy jól megnézzük egymást! Majd kiválasztjuk az első játékost, akit kiküldünk a szobából. Közben egy jelentkezőt leültetünk a székre. Aki leült a székre annak a székét a játékvezető székével szembe helyezzük át, ide fogjuk majd bevezetni a bekötött szemű játékost. Az ő feladata lesz kitalálni, hogy ki ül a székén. Kérdéseket tehet fel, melyekre csak a játékvezető válaszolhat. Pld. Szemüveges? Hosszú haja van?
Felső tagozatosok úgy játsszák, hogy csak igennel és nemmel lehet válaszolni. (Tehát nem kérdezheti ezt pld: Milyen színű a haja?)

Alsósok, s iskolára készülő óvodások kezdetben játszhatják úgy, hogy csak az arcot kell figyelni, vagy csak a ruhát, illetve lehet haj, szem színére rákérdezni.
Nehezebb változata felsősök és összeszokott közösségek számára: A kör közepén ül, akit ki kell találni, nem szólalhat meg senki, s a játékosnak érintés segítségével, kell, kitalálni ki ül ott. Ha végképp nem sikerül az illető segítségül elváltoztatott hangon sziszeghet, köhöghet.

Figyeld a szabályt!

Körben állunk. A játékvezető elindít egy ritmikus sort: rózsa, tulipán, rózsa, tulipán. Mondja, mondja, majd egyszer csak, rózsa tulipán, rózsa szegfű. Aki hallja a hibát leguggol. Aki nem tud leguggolni, vagy legutoljára guggol le kiesek. Majd folytatjuk tovább más - más ritmikus sorokkal, lehetnek egyre nehezebbek is:
piros - kék - sárga.. piros - kék - kék!
elefánt madár síp... elefánt síp madár!
három öt kilenc...három öt kettő!
virág - labda - rózsa... virág - labda - virág!

Számtalan változata van: szócsere, sorrend csere, szókihagyás, új szó bevitele. Alsósoknál kezdetben a hibafelismerést két szóval játsszuk, s utána a számokkal. Felsősöknél lehet később 4 és 5 szavas sorokkal is próbálkozni.

Nagycsoportosok és első osztályosok számára javasolt változata a ritmikus sorlánc: A játékvezető elindítja a sort: piros - kék, piros - kék, s a gyerekek egyesével folytatják, aki eltéveszti kiesik. (Akár a padban ülve, vagy labdát dobva is lehet játszani.

A következőképpen nehezíthetjük: kék - sárga - zöld, kék - sárga zöld, vagy piros - kék - kék stb.

Ez a játék alkalmas a figyelemfejlesztése mellett a szabályfelismerő képesség, valamint a szeriális (soralkotás) gondolkodás fejlesztésére is, amire az első osztályos matematika tanítása során a szabályjátékok megértésénél, a számsorok folytatásánál nagyon nagy szükség van. Óvodásoknál kezdetben csak kételeműek legyenek a sorok!

Keressd a szót!

Nagyon hasonlít az előző játékhoz. Menete ugyanolyan, csak most a játékvezető azt mondja: Figyeld a szót: Ház!
Szavakat mond egymás után asztal, lámpa templom. ház. Itt kell leguggolni. Újra autó, vödör. házas. hát... házi. Persze többször maga a ház is visszajön.
(Ugyanezt lehet számokkal is játszani.)

Figyeld a végét!

Ez egy láncjáték, lehet a labdával sorban haladni, de a figyelemkoncentrációt jobban fejleszti, ha össze - vissza dobjuk. A játékvezető azt mondja: A te szavad azzal a betűvel kezdődjön, amivel az enyém végződik: padlás - sárga - arany.
Nehezebb változata: A te szavad azzal a szótaggal kezdődjön, amivel az enyém végződik: kályha - hajó - jóság. (Ezt a változatát harmadik - negyedik osztálytól javasoljuk. E változat fejleszti a helyesírási készséget, a szótagolás képességét is.)

Bujkáló mesék

Eszköz: könyv, magnó és kazetta
Nagyobb - harmadik osztálytól - gyermekek számára javasolt játék. A gyerekek körben vagy a padban ülnek. A játékvetető könyvből felolvas egy mesét, közben a magnóból is szól egy történet - kezdetben ez lehet egy már ismert gyermekvers
- a gyerekek csukott szemmel hallgatják. Utána a játékvezető kérdéseket tesz fel mindkét történettel kapcsolatban. Később az olvasott és a hallott szöveg is lehet ismeretlen történet.
Ez a játék a megosztott figyelem, az összpontosítás fejlesztésére alkalmas.

Verbális emlékezet

Az eredményes tanuláshoz szükséges mentális képességek közül az emlékezet jelentősége mellett nem szükséges hosszasan érvelnünk.
Az emlékezeten belül megkülönböztetjük a rövid távú és a hosszabb távú (megtartó) emlékezetet, illetve más szempont szerint létezik vizuális (látási) és verbális (szóbeli) emlékezet.
Mi hangsúlyt fektettük a rövid távú emlékezet (azonnali utánmondás) fejlesztésére is, hisz ez az alapja a hosszabb távú emlékezet képességének.
Különösen fontos a vizuális emlékezet fejlesztése a dyslexiás gyermekek terápiájában, hisz erre a képességére nagy szüksége van a gyermekeknek az alakilag hasonló betűk - b és d, m-és n, sz és zs.) megkülönböztetésében

Számlánc játék

Körben ülünk a játékvezető kezében a labda. Mond egy számot: 6, adja tovább a labdát a következő játékosnak, aki elismétli 6 és hozzáteszi 3, a következőnek már mind a két számot el kell ismételnie, és egyet hozzátenni. Addig játsszuk, amíg valakinél meg nem szakad a lánc. Ilyenkor megkérdezhetjük: Ki figyelt, ki tudja. Nehezíthetjük úgy a játékot, hogy nem sorba dobjuk a labdát.

Szólánc játék

Ugyanolyan, mint az előző játék, csak itt szavakat mondunk. Felállíthatunk olyan szabályt is, hogy csak egyetlen szótagból álló, illetve későbbiekben két szótagosnál hosszabb szavakat ne mondjunk.

Mondatlánc játék

Nehezebb, mint a szólánc, mert a szavakat nem csak utánmondjuk és hozzáteszünk egyet, hanem értelmes mondatot kell alkotnunk, ahogy ismétlünk és bővítünk. Nem könnyű játék, minél többen vagyunk annál hosszabb lesz a mondatunk, és nagyon kell figyelni a névelőkre!

Meselánc játék

Nem egy hosszú mondat kialakítása és ismétlése a cél, hanem bátran lehet történetet kialakítani.
Két változata van. Egyik, amikor mindenki csak egy-egy szót tesz hozzá, s a gyerekekre van bízva, mikor tesznek pontot a mondat végére, s folytatják egy összefüggő következővel. Másik, mikor mindenki egy egész mondatot tesz hozzá

Az előbb felsorolt valamennyi játék a rövidtávú verbális emlékezet fejlesztésére alkalmas. Az első osztályos gyermekek számára még kissé nehezek, hiszen ők maximum négy számot, 10-12 szótagos mondatot tudnak visszamondani. Ezért kezdetben velük játszhatjuk, úgy ezt a játékot, hogy a játékvezető először 2, majd három és esetleg 4 számot mond dobja valakinek a labdát, vagy mutat valakire, s az visszamondja, hozzátenni nem kell. Illetve maguk a gyerekek is átvehetik a játékvezető szerepét. Első osztályosoknál, ha a mondatláncot úgy játsszuk, hogy egymásnak dobják a labdát egy -egy mondattal, s csak azt kell visszamondani, hozzátenni nem, már ezzel is fejlesztettük az emlékezet mellett az aktív szókincset is Ily módon próbálkozhatunk a nagycsoportos óvodásokkal is.

Megy a labda

Tulajdonképpen a mi gyermekkorunk mit visz a hajó játéka, csak itt megy a labda b - el, és csupa olyan szó kell, ami ezzel a betűvel kezdődik. Különösen kis gyermekek számára ajánlott. Kicsit nehezebb változata, mikor megy a labda ma-val: majom, malom, maskara. (Nehezíthetjük harmadik osztálytól úgy, hogy amit indítunk az a szó első szótagja, illetve csak igéket gyűjtünk az adott betűvel.)

Aki nem tud mondani, vagy olyat mond, amit már hallottunk kiesik. Nagyon gyorsan kell mondani, és máris dobni tovább a labdát!

Vizuális emlékezet fejlesztése

Hol is vagyok?

Nagyon egyszerű, s majd látni fogjuk, nem is igazán könnyű játék. Körben ülünk, vagy padban ülünk. A játékvezető azt mondja. Mindenki nézzen körül alaposan, mindent nézzél meg. Majd másfél - két perc múlva, mindenkinek be kell hunynia a szemét, s csukva tartani, s közben a játékvezető kérdez: Milyen színű fal?
Milyen képek vannak a falon?
Hány ablak van?
Játszhatjuk az osztályban, otthon a nappaliban, de várakozás közben is étteremben, orvosnál, pályaudvaron.

Huh, valami változott!

Ülünk a szobában vagy az osztályban. Padban is ülhetünk és körben is. Egyvalaki kimegy, mielőtt elindul, jól körülnézhet. Amíg kint van valamit megváltoztatunk: helyet cserél két - három gyerek, kicsit átrendezzük a helyiséget... Otthon a családban játszhatjuk úgy is, hogy valaki átöltözik, le (fel) veszi a fülbevalóját, átrendezzük a díszpárnákat, megcseréljük a képeket.
Mikor visszajön, ki kell találnia, hogy mi változott.
Ez a játék már kicsikkel is játszható, csak akkor szembeszökőbbet, kevesebbet kell változtatnunk. A vizuális emlékezet fejlesztése mellett a megfigyelő-képesség fejlesztésére is alkalmas.

Utánozás - majomszokás?

Második osztály második félévétől javasoljuk játszani, s egyszerűbb változata az alsósok játéka. Amíg a gyerekek még biztonsággal nem sajátították el a játék lényegét addig a "főszerep" legyen a felnőtté.
Egyszerű, rövid (kezdetben max. hatütemes, de később lehet nyolc) mozdulatsort mutatunk be, s a kiválasztott kisgyereknek ezt kell leutánozni. (pld. Leguggolok kétszer, majd felállok fejemet balra, s jobbra fordítom, vagy álló helyzetben kétszer tapsolok a fejem felett, majd kétszer a hátam mögött, majd kétszer a hasam előtt.. A tanító néni összekötheti a testnevelésórán tanultakkal!

Elérkeztünk az értelmi - tanulási képességek, az intelligencia struktúra nemcsak a szakemberek, hanem a köztudat szerint is egyik legfontosabb területéhez. Gondolkodás nélkül valóban nincs tanulási képesség, s a gondolkodási funkciók fejlesztése nagyon fontos a matematika, a nyelvtan tananyagának elsajátításához, megértéséhez.

A gondolkodás különböző területein nemcsak a játékokat mutatjuk be, hanem röviden összegezzük, hogy az egyes gondolkodási funkciók lényegét, szerepüket az iskolai tanulásban, teljesítményben.

Analógiás gondolkodás fejlesztése

Az analógiás gondolkodás alapja, az a szint, ahonnan építkezni lehet, amelyből a "magasabb szintű gondolkodási funkciók" (pld. a fogalmi gondolkodás, a kauzális gondolkodás, az inverz gondolkodás) kiindulhatnak. A szabálykövetés, s az önálló szabályfelismerés, szabályalkotás képességének fejlesztése, s a taníthatóság feltétele. Megléte az iskolaérettség egyik alapkritériuma. Nélküle nincs gyakoroltatás, nincs bevésődés. Az olvasás, a matematika tanítása elképzelhetetlen nélküle. Az iskolára készülő óvodások számára is ajánlott játékos fejlesztése.

Fejezd be a gondolatom!

A játékvezető az irányító, de általában a gyerekek nagyon hamar ráéreznek a szabályra, s ők maguk "indítanak " mondatokat.
A játékvezető eldobja a labdát, s azt mondja: Fejezd be a gondolatom a kutyának négy lába van a csirkének…
Télen hideg van, nyáron…
A kutya ugat, a macska…

Most felsorolunk néhány befejezetlen mondatot, különválasztottuk a kicsik és a nagyok feladatait.

Nagycsoport tavaszától 9 éves korig ajánlott feladatok:
Télen a fejünkre sapkát teszünk, a kezünkre…
Az asztal fából van az ablak…
A hajó a vízen visz minket a repülőgép a…
Télen hideg van, nyáron…
A tollal írunk az ecsettel…
A tenger vize nagy a tócsa…
Az eper piros a citrom…
A televíziót látjuk is, halljuk is, a rádiót…
A kutyának szőre van a madárnak…
A csiga lassú, a nyuszi…
A levest kanállal esszük a tésztát…
Nappal világos van éjszaka…
Az óriás magas a törpe…
A nagypapa már öreg, én még…
A kiabálás hangos a suttogás…
A lányoknak a haja sokszor hosszú, a fiuké általában…
Az ég kék, a fű…
A fogunkkal rágunk az orrunkkal…
A cukor édes az ecet…
A szerda nap, az augusztus…
A toll könnyű, a szikla…
A nyuszi gyáva az oroszlán…
Csütörtök után jön a péntek, július után…
Szerda előtt van a kedd, szeptember…
Az embernek háza van, a madárnak…
(Természetesen a mondatok így is elhangozhatnak: Éjszaka sötét van, nappal... Ezt a játékot érdemes többször is eljátszani, s így az ellentétpárok gyakorlására is alkalmas! Ketten is játszhatjuk, akár hazafelé a boltból vagy vacsorakészítés közben.)

Idősebb gyermekek mondatai:
(Nehezebb változat az, amikor nem az ellentétes tulajdonságot, hanem a hiányzó fogalmat kell megkeresni!)
A könyv papírból készül a ruha…
A hős jutalmat érdemel az áruló…
A gyurma puha a gránit…
Hangos a kiabálás, halk a…
A dobnak van verője, a hegedűnek…
Evés után nem vagyok éhes, hanem.…
A kocka szögletes, a labda…
A mi utcánk keskeny, a főutca az…
Az igyekvő diák az nem lusta, hanem...
A rózsa szára vékony a fa törzse…
Az étel ízletes a levegő…
Kutya a puli, kígyó a…
A siker öröm, a kudarc…
Örömmel tölt el a siker, bánattal a…
Egy ember személy sok ember együtt…
A halnak víz kell az élethez, az embernek…
Az asztal fa, a lábas…
Az ember meghal az állat…
Lent van a padló, fent…
Lent van a talaj (föld), fent…
Az óra ketyeg a csengő…
A banán nem egyenes, hanem…
A parketta nem matt, hanem…
Lent van a pince fenn a…
Mindennek van kezdete és…

Fogalmi gondolkodás fejlesztése

A későbbi önálló tanulás feltétele, hogy a gyermekek képesek legyenek fogalmakban gondolkodni. Főfogalom alá rendelni (mondjál nekem gyümölcsöket) és főfogalmat megnevezni (jármű, emlős.)
Sokszor panaszkodnak a szülők, hogy felső tagozatos gyermekük nem tud önállóan tanulni, nem képes egyedül a leckét feldolgozni, értelmezni, a lényeget megragadni, vázlatot készíteni.
Ezen terület fejlesztésére is szükség van az iskolára felkészítés során. Az első osztályos gyermekeknek már a következő főfogalmakat már ismerniük kell: állat, gyümölcs, szerszám, jármű, virág, esetleg bútor, ennivaló. Példákat kell tudnia felsorolni, és a nehezebb feladatot is tudnia kell megválaszolni: Miben egyforma az alma, a körte, a banán, mindegyik... Az alsó tagozatos gyermekeknek például a környezetismert tanulásához, megértéséhez, az értő olvasás fejlődéséhez tudniuk kell fogalmakban gondolkodni, elvonatkoztatni.

Folytasd a sort!

A játékvezető indít: Figyelj, elkezdem a sort, folytasd! banán, narancs, alma. Minden gyermeknek egy új szót kell hozzátenni, gyorsan haladunk, aki sokat gondolkodik, vagy már hallott szót mond, kiesik. A végén a játékvezető megkérdezi mi volt a szabály
Ötletadóként felsorolunk néhány főfogalmat - gyűjtőfogalmat: állat, háziállat, vadállat, gyümölcs, zöldség, szerszám, jármű, játék, élelmiszer, bútor, rovar, bolygó, hangszer, foglalkozás, színek, virág, tantárgy, tulajdonság, sportág, ékszerek, növény. .
(Ovisok is próbálkozhatnak!)

Kakukktojás

Az előbbi játék azon változata mikor a játékvezető azt mondja: Szavakat mondok egy nem illik a többi közé, melyik: alma, barack, paprika, citrom Miért?
Elegendő, ha négy szót adunk meg. Kisebb gyerekeknél eleinte kezdhetjük három szóval. Tapasztaltuk, hogy ebben a játékban is nagyon szeretik átvenni a játékvezető szerepét a gyerekek.

alma, körte, spenót, cseresznye
sakk, füzet, pöttyös labda, lego
fecske, egér, gólya, veréb
kutya, oroszlán, cica, tehén
tej, tea, fagyi, kakaó
méhecske, veréb, cica, szúnyog
rózsa, tölgy, tulipán, liliom
fekete, zöld, Lilla, sárga
iskola, templom, ház, sátor
teherautó, gördeszka, kerékpár, busz
iskolatáska, olló, harapófogó, kalapács
nadrág, öv, pulóver, ing
tanár, fiú, orvos, fodrász
gitár, hegedű, kotta, zongora,
kanyaró, nátha, izomláz, mumpsz
ezredes, honvéd, tábornok, hadnagy
Föld, napsugár, Mars, Jupiter
szomorú, rossz, vidámság, jó
orr, száj, arc, szem
karkötő, nyaklánc, karóra, fülbevaló
játszik, felült, játék, mesél
cápa, bálna, lazac, béka,
bors, só, méz, tört paprika
matematika, ének, számol, testnevelés
Panadol, Algopirin, Plussz (pezsgőtabletta), Saridon
(Egyszerűbb sorokkal a nagycsoportosok is próbálkozhatnak.)

Hol járunk, mit csinálunk?

A fogalmi gondolkodás fejlesztésének egyszerű játéka. A szókincs fejlesztésére is alkalmas. Inkább kisebb gyermekek számára ajánljuk, de ha sikerül nehéz szót kitalálnunk a nagyobb gyerekeket is " megmozgathatjuk" vele.
A játékvezető mond egy fogalmat, vagy főnevet: gyógyszertár, vasalás, erdőben, piac stb. és a gyerekeknek olyan szavakat kell mondaniuk, amelyek kapcsolódnak ehhez a fogalomhoz.
Gyorsan haladjunk, itt se legyen gondolkodási idő!
Kisebb gyerekek (óvodásoknak is) fogalmai: iskolatáska, osztály, óvoda, orvosnál, kert, fürdőszoba, tévé, kirándulás, Duna - part, tűzoltó, fodrász, születésnap, Karácsony, állatkert, bevásárlás, könyvtárban…

Nagyobb gyerekeknek ajánlott: atomerőmű, kőkorszak, Északi - sark, űrutazás, Egyiptomi - birodalom, Hannibál, ünnepek, templom, bizonyítvány, zene, szabadidő, magány, társ, politika, család, gyermekkor - felnőttkor...

Az inverz, illetve a divergens gondolkodás fejlesztése.

Az un. magasabb szintű gondolkodási funkciók közül ezek azok, melyek fejlettsége a matematika igazi megértésének, a tantárgyi, anyanyelvi, nyelvtani ismeretek biztos alkalmazásának feltétele. Ezen gondolkodási funkciók szükségesek matematikából pld a nyitott mondatok, pótlások megértéséhez, az önálló szabályalkotás képességéhez, ahhoz, hogy a gyermek képes nemcsak a szorzótábla bevésésére, hanem a maradékos osztás elvégzésére is. El tudjon igazodni a halmazok, a negatív számok és a törtek világában is. Ezen gondolkodási funkcióit kell működtetnie mikor egy témazáró teszt jellegű feladatlapot tölt ki, mikor a helyesírási szabályokat alkalmazza, mikor a saját hibáit ellenőrzi és kijavítja.

A tanulási zavarral küzdő gyermekek fejlesztésében nagyon fontos szerepe van. A korrekciós - korrepetáló foglalkozások akkor igazán hatásosak, ha az olvasási képesség, a számolási készség fejlesztése mellett e gondolkodási funkciókat is fejlesztjük.

Most itt néhány olyan játékot mutatunk be, melyek nem tantárgy specifikusak. További ilyen célra is alkalmas játékokat majd a számolási illetve az anyanyelvi (helyesírási) készséget fejlesztő fejezetekben is bemutatunk.

Barkóba játék

Gyermekkorunk kedves játéka, s többek között a tagadás megértésén keresztül gondolkodni tanít.

• Kétféle változatát ismertetjük. Egyik a "hagyományos" barkóba. A játékvezető azt mondja gondoltam valamire, ami él s lehet kezdeni kérdezni: állat? Igen. Erdőben él? Nem. Háziállat? Igen. Négy lába van? Nem. Kotkodácsol? Igen. Tudom, a tyúk az! Kisebb gyerekeknek indításnál adjuk meg ezt a segítséget, hogy azt mondjuk él, vagy azt mondjuk állat, vagy azt, hogy itt van a szobában és nem él. Találgatni (róka? kutya?) nem szabad. Kezdetben játszhatjuk úgy, hogy az egész csapat együtt próbálja kitalálni. Ez fontos része a tanításnak első - második osztályos gyerekeknél, majd egy - egy gyerek a vállalkozó, s később a válaszadó szerepét is átadhatjuk a gyerekeknek. Velük együtt fogjuk tapasztalni, ez sem könnyű feladat!

• Másik változata lényegégben a figyelem fejlesztéséről szóló fejezetben is ismertetett Találd ki, hogy ki vagyok! játék, csak itt nem kell székre kiülni, nem küldünk ki senkit. A válaszadó kihúzza annak a gyereknek a nevét, akit a kérdezőnek ki kell találnia. Esetleg mérhetjük az időt, figyelhetjük a feltett kérdések számát.

Igaz vagy hamis?

Szükséges eszköz: esetleg papír és ceruza
Figyeld meg jól amit mondok s döntsd el igaz, vagy hamis: Nyáron esik a hó. Nyáron nem esik a hó. Nem nyáron esik a hó.

A vonalas füzetlapra felíratjuk a számokat egymás alá, majd mondjuk sorban a mondatokat s a gyerekeknek csak egy I (Igaz) illetve H (Hamis) betűt kell a számok mellé írniuk. A végén leellenőrizzük.

Kicsit nehezebb változata, ha sorba haladunk és szóban kell válaszolni. Amikor a gyerekek átveszik a játékvezető szerepét, s a tagadásos mondatok egyre nagyobb szerephez jutnak biztosak lehetünk: értik a lényeget, működnek e gondolkodási funkcióik!

Kisebb gyerekek példái:
Reggel sötét van
Egy elefánt nagyobb, mint egy bogár.
Nyáron esik hó.
A grafitceruzámból kifogyott a tinta.
Egy zsiráf kisebb, mint egy ló
Egy felnőtt öregebb, mint egy gyerek.
A nyári szünetben hógolyózz velem!
Egy versenyautó gyorsabb, mint egy roller.
Egy őszibarack savanyúbb, mint egy citrom.
A gyík hosszabb, mint egy kígyó.
A víz, amit megiszol tisztább, mint a sár.
Iskola után jön az óvodába.
Az este van előbb, mint a reggel.
Elrepülnek a fecskék tavasszal Afrikába.
Télen eshet az eső.
Az óra hosszabb, mint a perc.
Az éjszaka világosabb, mint a nappal.
Nappal világosabb van, mint éjszaka.
Egy héten hét nap van.
Egy kezemen kevesebb ujjam van, mint egy lábamon.
Egy kezemen kevesebb ujjam van, mint két lábamon.
Este a hold süt és nem a nap.
A bogár nem nagyobb, mint a ló!

(Ezek a "tagadások" fejlesztenek igazán, csak a kicsiknél jól elő kell készíteni, egyszerűbb mondatokkal. Kisebb gyerekeknél ajánlott ezt a játékot jó néhány Barkóba játék után elkezdeni játszani Ezeket a tagadások célszerű nem folyamatosan mondani, hanem bele - bele keverni a többi mondat közé)

Ősszel az iskola nem kezdődik el.
A Karácsony nem nyáron van.
A fecskék tavasszal nem repülnek el Afrikába.
A fecskék nem ősszel repülnek el Afrikába.
Nyáron nem esik az eső.
A hó nem nyáron esik.
A nap este nem süt.
Amikor délelőtt van akkor nem süt (nem világít) a nap.
Nem a nap világít délelőtt.
Nem este van amikor süt a nap.
Nem délelőtt (nappal) van amikor süt a nap.
Karácsonykor nem kell iskolába menni.
Amikor nem megyünk iskolába, akkor lehet, hogy Karácsony van.
Amikor iskolába kell menni akkor nem Karácsony van (nincs Karácsony).

Nagyobb gyerekek mondatai 9-10 éves kortól:

Egy autóút szélesebb, mint egy autó.
Az autópályán nincsen több sáv, mint a 6-os úton.
Egy kápolna nagyobb, mint egy templom.
Egy kiló nehezebb, mint egy tonna.
A dekagramm kevesebb, mint a gramm.
Az alma az nem déligyümölcs.
Nem világít jobban a gyertyánál a villany.
Amikor elrepülnek a fecskék Afrikába akkor nem ősz van.
Nem lehet tavasz, amikor a fecskék elrepülnek Afrikába.
Nem ősz az, amikor a fecskék megérkeznek Afrikából.
A nyár az ősz után jön.
Ősz van a nyár után.
Az ősz után nem a nyár jön.
Ősz előtt van a nyár.
Ősz van a nyár előtt.
Nem nyár van az ősz előtt.
Ősz után jön a nyár.
Nyár előtt nincsen ősz.
Nem a nyár után következik az ősz.
Előbb van a nyár, mint az ősz.
Előbb a nyár, aztán jön az ősz.
Az ősz a nyár után jön.

Ezen utóbb felsorolt mondatoknak számtalan változata lehet, hónapokkal, hét napjaival, dátumokkal -október másodika október elseje előtt van, rügyfakadás - virágzással, eljegyzés - házassággal.

Elölről is - hátulról is

Negyedik osztálytól javasolt játék, ekkortól a gyerekek már tisztában vannak az összetett szavak "kategóriával"
A játék lényege, hogy gondoltam egy összetett szóra, s ezt mondom elölről érzékszerv, hátulról törékeny (szemüveg). Tehát vagy egy tulajdonságot, vagy egy gyűjtőfogalmat adok meg segítségül. Ha ez nehéz kezdetben engedhetem azt, hogy néhány szóval körülírom - írják körül: Elölről nézel vele, hátulról átlátszó, s ha leejted eltörik. Cél minél hamarabb átadni a játékvetető szerepét. Segítségül összeírhatok kis papírokra összetett szavakat, s abból húznak a gyerekek.
(Nehezebb változata mikor azt mondom: Hátulról törékeny, elölről érzékszerv! (Jobban dolgoztatom az inverz gondolkodást!)
Példák: hógolyó, hóember, szélkerék, vízesés, aranygyűrű, földrengés, rajztábla, padlásajtó, fogkefe, jéghegy, teherautó, almafa, füzetborító, sündisznó, kékbálna, üvegpohár, hajháló, reklámtáska, kötőjel, szitakötő, sárgarigó, rajzóra, mosógép, hangjegy, atomerőmű, földgáz, tűzoltó, rendőrautó, gumibot, adásidő, kerékpártúra, darázsfészek, várbörtön…

Fordíts meg gyorsan!

Többféle változata létezik.

• Szófordítás - a játékvezető mond egy szót pld: bal, s a gyereknek hátulról kell kezdeni, tehát visszafelé kell mondani: lab. Eleinte elég ilyen rövid szavakkal játszani. Harmadik-negyedik osztálytól próbálkozhatunk később azzal a változattal, mikor én mondom visszafelé, s nekik kell az eredeti szót megtalálni. (szér, zék, kázs, lad, som, tuf, gyem, kuly, gár...) Ezt a játékot elsős gyerekkel csak akkor kezdjük játszani, mikor már biztosan képes betűket összeolvasni. Ellenkező esetben megzavarhatjuk az összeolvasás képességének kialakulását!
• Szótagcsere- második osztály év végén, harmadik osztályban kezdjük el játszani. A játékvezető mond egy szót pld. padló, s azt a gyereknek úgy kell megfordítani, hogy a második szótagot mondják először, s utána csak az elsőt: ló-pad. Játszhatjuk a “fordítottját is, mikor a játékvezető mondja a fordítottját: ló-pad, s a gyerekeknek kell kitalálni az eredeti szót! Ezt a játékot dyslexiás gyerekekkel csak akkor játsszuk, mikor már biztonsággal tudnak szótagolni!
• Mondatfordítás - Hátulról kezdve szavanként kell visszamondani a mondatot pld: Éva reggel felkelt - felkelt reggel Éva. Lehet növelni a mondatok hosszát. Második osztálytól javasoljuk játszani. Alkalmazzuk itt is azt a változatot, mikor a “fordított” mondatot ismerve kell az eredetit kitalálni. (Az itt felsorolt valamennyi játék alkalmas arra, hogy fokozatosan átengedjük az irányítást a gyerekeknek!)

Az analitikus-szintetikus gondolkodás fejlesztése

Az a képességünk, amelynek segítségével tudjuk a rész -egész viszony felismerni, értelmezni. Az egészet képes vagyok részekre bontani, az egészet képes vagyok a részek összességeként értelmezni. Képes vagyok a részletek megragadására. Akár a tanulási folyamatok “szimbóluma" is lehet ezen gondolkodási funkciónk.
Segítségével tudjuk az összetett, többlépcsős szöveges feladatokat megoldani, vázlatot készíteni egy szöveghez, a leckéből a lényeget ki tudjuk emelni. Az első osztályos gyermeknek is szüksége van erre a gondolkodási funkcióra, amikor összeolvasni tanul, amikor leírja a szavakat, amikor szótagol, betűkre, hangokra bont. (Nagycsoportos óvodás, s első és második osztályos gyermekeink e gondolkodási funkciójának fejlesztésében eredményesen használhatjuk a " puzzle" játékokat is, illetve a hiányos képek felismerése, kiegészítése is alkalmas erre. Utóbbiakat sok iskolára felkészítő foglalkoztató füzetben megtalálhatjuk.)

Rakjuk össze együtt! - Szedjük szét együtt!

Lényege az, hogy én felsorolom a "részeket", s a gyerek megnevezi az "egészet". Azt mondom: pikkely, uszony, farok - ő mondja hal. Azt mondom: lábak, szőr, ugat, - ő mondja kutya. (A "részek" lehetnek tulajdonságok, az "egészhez" kapcsolódó cselekvések, fogalmak is.)
Másik változata, amikor az "egészet" nevezem meg, s neki - nekik - kell a "részeket" megnevezni.
Egyszerűbb állatokkal, fogalmakkal már a kisebb gyerekekkel is játszhatjuk.
Segítségül a példák:
szárny, csőr, toll - madár
csörög, kagyló, tárcsa- telefon
nyél, söre, száj, tisztítás - fogkefe
levél, szár, bimbó - virág
sárga, savanyú, kerek - citrom
4 kerék, kormány, sebességváltó - autó
pedál, ülés, dinamó - bicikli
cipzár, zsebek, szárak - nadrág
fűző, talp, sarok - cipő

Az analitikus-szintetikus gondolkodás fejlesztésére alkalmak még a Szóban szó és a Szóból szót játékok is, melyeket a Helyesírási készséget fejlesztő játékok között ismertetünk!

Kauzális gondolkodás fejlesztése

Ezen gondolkodási funkciók segítségével vagyunk képesek ok-okozati és időbeli összefüggések felismerésére. Az iskolában már alsó tagozaton szükség van rá a többlépcsős szöveges feladatok megoldásánál, az időbeli tájékozottság (hét napjai, hónapok sorrendje) fejlesztésénél. Szükség van rá akkor is mikor a szövegértés dolgozatban sorrendbe kell állítani a mese történéseit, a szöveg szakaszait.

Tiéd az utolsó szó!

Hiányos mondatokat kell a gyerekeknek befejezniük időbeli, valamint ok-okozati összefüggések alapján.
Gyorsan játszhatjuk labdával, illetve padban rámutatással, de otthon, séta közben is jól játszható.
Dobom a labdát és rámutatok valakire: Elkezdem a mondatot, fejezd be! Tiéd az utolsó szó!
(Játszhatjuk úgy is, hogy a befejezetlen mondatokat leírom papírcsíkokra, s a gyerekek a játék kezdete előtt húznak egyet-egyet. Így az olvasást is gyakoroljuk.)

Kisebb gyermekek mondatai:
Ősszel lehullanak a fákról a…
Az utcában épült egy magas…
Szeretnék egy pohár vizet...
Télen gyakran hull a…
A háziállatok közé tartozik…
Erdőben él a…
Télen általában van rajtam…
A csapból folyik a…
Minden gyerek óvoda után megy…
A nyár után jön az…
Ma kedd van, holnap lesz…
A cirkuszban fellép a…

Az arc részei…
A virágokat sokat kell…
A gyufával azért nem szabad játszani, mert…
Ha a levesem forró, hogy enni tudjam…
Aki beteg az ne menjen iskolába, mert…
Ha megvágtam az ujjamat, akkor…
A vasútállomáson várjuk a…
Reggel az ablakon besüt a…
Este kinézek az ablakon és világít a…
A könyököm az része a…
Magyarországon csak állatkertben láthatunk…
Nekem a keresztnevem…
Az én vezetéknevem…
Szombaton iskolába…
Az anyu anyukája az én…
A nagypapám az apu…
A húgom az nálam…
A bátyámnak én a...
A szagokat érzem az...
Az ízeket érzem a...
A szomszéd néni csengetett, anya megy...
Apa kedvenc TV műsora...
Esett az eső ezért most minden...
A szép ellentéte a...
A hosszú ellentéte...
A magas ellentéte...
A széles ellentéte...
Az okos ellentéte...
A gyáva ellentéte...

Nagyobb gyerekek mondatai (9 ill. 10 évtől):

Szaglószervünk neve...
Nyáron már kora hajnalban énekelnek a...
Ma kedd van tegnapelőtt volt...
Ma szerda van egy hét múlva...
Ma vasárnap van 5 nap múlva...
Ma csütörtök van 3 nappal ezelőtt volt... (S számtalan variáció.)
A Népszabadság, a Magyar Hírlap, a Népszava mind...
Fő hírközlő eszközünk a televízió mellett...
A Paksi Hírnök megjelenik...
Mindennek van ellentéte. A háborúé a...
A ritkáé a....
A mindígé a...
A biztosé a...
A rendé
A hazugságé az...
A veszteségé a...
Mindennek van szinonimája (Ha szükséges tisztázhatjuk mit jelent.)
pld: vidám, megy, fél, szép, kevés, anya, iskola, pénz, hajnal, szomorú, sok, csecsemő, asszony...
A vadállatok a tüzet...
Aki fösvény az a pénzét...
Aki sokszor elkésik arra nem lehet azt mondani, hogy erénye a...
A hordár viszi a...
A pincérnek szokás adni...
A holdsugár az éjszakát...
A nap reggel...
A kofa a gyümölcsöt és a zöldséget...

Hogy is volt ez?

A szövegértés, a rövid távú verbális emlékezet fejlesztését segíti elő kisebb gyerekeknél, s fejleszti a mondatalkotás képességét is (amennyiben azt kérjük a gyerekektől, hogy egész mondatban válaszoljanak).
Nagyobb gyermekek esetében az ok-okozati és időbeli összefüggések mellett az inverz gondolkodást is eredményesen fejleszti.
A játék lényege, hogy mondok egy mondatot, s utána felteszek egy kérdést pld:
Tegnap az udvaron játszottam.
Hol játszottam tegnap?
Mikor játszottam az udvaron?
Mit csináltam tegnap az udvaron?

(Első osztályos gyerekek esetében kérdezzünk rá minden egyes ”mondatrészre” ily módon, s várjuk el, hogy egész mondatban válaszolnak. Később nehezíthetem úgy, hogy lerövidül a kérdésem: Hol játszottam, de ekkor legyen a mondat hosszabb, vagy továbbra is várjuk el a rövidebb mondatoknál, hogy minden szó benne maradjon a válaszban.)

Rövidebb mondatok (A kérdéseket nem írjuk le, mert itt kérdezzünk rá minden egyes szóra a fenti példa nyomán):
Balázs kedvenc játéka a piros autó.
A cica lefetyeli a tejet a tálkából.
Az én jelem a pöttyös labda.

Évi leejtette a tányérját.

Kati gyalog megy az iskolába.

Délután Erzsikével labdáztam.

A tanító néni megdicsérte Katit olvasás órán.

Karácsonykor meggyújtjuk a csillagszórókat.

A húgommal megterítettünk a konyhában.

Vacsora előtt bicikliztem az udvaron.

Kakaós csigát ettem reggelire.

Peti szomorú, mert elromlott az autója.

A boltban anya vett nekem gyümölcsöt.

A színes ceruzáimat kifaragtam a hegyezővel.

Vasárnap elmegyünk apával az állatkertbe.

Éjszaka világít a hold.

Nehezebb változat -idősebb (9 éves kortól) gyermekek számára - amikor egy mondaton belül "több dolog történik", s ezek közül kérdezünk rá csak egy részösszefüggésre, értelmeztetve vele a történteket:

A születésnapomra sok vendéget hívtam, ezért a nagyasztalt kellett kinyitnunk, hogy mindenki kényelmesen elférjen.
Hogyan lett mindenkinek helye a születésnapomon?

Mici cicánk 9-et kölykezett, ebből már 4-et elajándékoztunk.
Hány kiscicát tartottunk meg?

Tomi nagyon mohón ette a vacsorát és félrenyelte a falatot.
Mire kellett volna vigyáznia Tominak evés közben?

A rendőr megállította az autónkat, barátságosan köszönt, ellenőrizte a jogosítványt majd jó utat kívánt.
Mit csinált a rendőr mielőtt jó utat kívánt?

Az oroszlánok és a tigrisek más -más helyen élnek: Az oroszlán például az Afrikai szavannák királya, a tigris többek között az ázsiai dzsungelekben
Afrikában találkozunk tigrisekkel?
Hol nem találkozunk oroszlánokkal?

Pakson, egy héten háromszor - szerdán, pénteken és vasárnap - van mozielőadás.
Mely napokon nem vetítenek filmet a paksi moziban?

A könyvtár hétfőtől -csütörtökig este 7-ig tart nyitva, pénteken már 2 órakor bezár
Nyitva van a könyvtár kedden délután 4 órakor?
Zárva van a könyvtár pénteken délben?

Délelőtt negyed tízkor érkezett meg a vonatom a pályaudvarra, a csatlakozásra 20 percet kellett várnom.
Mikor indult a csatlakozás?

Este 9 órakor lefeküdtem aludni, és reggel 7 -kor ébredtem fel.
Hány órát aludtam?

Tegyük gyorsan sorba!

Szükséges eszközök: papírlapokra leírt mondatok (2-3 mondat egymás alatt). Papír nélkül szóban is játszható, de úgy végig a játékvezető olvassa a mondatokat. Így hosszabb és kicsit nehezebb is.

A játék lényege: A néhány mondat egymással összefüggő történetet alkot, és össze vannak keverve. A gyerekeknek kell az eseményeket sorba állítani, s a helyes változatot felolvasni (vagy szóban elmondani). Ez utóbbi a rövid távú verbális emlékezetet is eredményesen fejleszti. A játékot 8 éves kortól ajánljuk.

példák:

• Nagypapa felakasztja a képet a falra

Anyáék örülnek a megszépült szobának.
Nagypapa beleveri a szöget a falba.

• A kertész felássa az ágyást.

A kertész a frissen elültetett virágokat megöntözi.
A kertész elülteti a virágokat

• Zsolti felmászik a létrára.

Megérett a cseresznye.
Zsolti leszedi a cseresznyét.

• A kofa leméri a zöldséget.

Anya fizet
Anya a piacon zöldséget válogat.

• Megcsinálja a testét és a fejet.

A kisfiú hóembert épít.
Söprűt ad a kezébe.

• Zoli kezét nagymama kötötte be.

Zoli megvágta az ujját a késsel.
Zoli segített a konyhában almát hámozni.

• Egyre jobban szakadt az eső.

Hirtelen elsötétedett az ég.
Bőrig áztam.

• Vizet engedek a fogmosó pohárba.

Visszateszem a fogkefémet a pohárba.
Fogkrémet nyomok a fogkefére.

• Megtörölközöm.

Lefekvés előtt megfürdöm.

Felveszem a pizsamámat.

• Levelet írtam a nagymamának.

Bedobtam a postaládába.
Leragasztom a borítékot.
Bele tettem a levelet a borítékba.

• Elfoglaltuk a helyünket a nézőtéren.

Megváltottuk a jegyeket.
Sorba kellett állni a jegypénztárnál.
Sötét lett és elkezdődött a film.

• Belebújtam a kabátomba,

Felhúztam a cipőmet.
Kezembe fogtam az esernyőt, mert aznap szakadt az eső.
Felvettem a sálamat és a sapkát.

• Sorba álltunk a pénztárnál.

Mindent megvásároltunk amit anya felírt.
Fizettünk a pénztárnál.
Mindent a kosárba pakoltunk.

• Bezárom a tolltartam.

Kifaragom az összes ceruzám.
Előveszem a tolltartóm (a táskámból).
Elrakom a tolltartóm (a táskámba).
Kinyitom a tolltartóm.

• Megnyomom az ajtó mellett a leszállásjelzőt.

Leszállok a buszról.
Felállok a helyemről.

A helyesírási készség fejlesztése nagyon fontos része az iskolai olvasás és írástanításnak. S minden szülő tudja, hogy a nyelvtan dolgozat egyik fontos része - érdemjegy szempontjából is -a tollbamondás. A magyar nyelvet birtokolni, igazi olvasó-író emberré válni nem lehet anyanyelvünk teljes ismerete nélkül. Mindennapi kultúránk része az írásbeliség, akár mérnökök leszünk, akár tanítók, akár valamely szakma mesterévé válunk.

Olyan játékokat gyűjtöttünk össze, amelyek papír és ceruza nélkül fejlesztik a helyesírási készséget, segítenek a szótagolás "tudományának begyakorlásában, segítenek eligazodni a szófajok világában.

Súgd meg nekem titkos nyelven!

Első osztályos gyermekekkel már lehet játszani, mikor megtanultak két-három betűt összeolvasni, s az iskolában már képesek kiemelni a szavakból a magánhangzókat. A játék a hallási megkülönböztető képességre építve, fejleszti a magánhangzók időtartamának felismerését, amely a helyesírási készség nagyon fontos része. Ezzel a játékkal tulajdonképpen elkezdjük "füllel írni" tanítani gyermekünket. Nagyon fontos kritérium, hogy a játékvezető felnőtt-szülő, vagy pedagógus szépen, ún. helyesejtéssel beszéljen, érzékeltetve a szavakban a magánhangzók időtartamát!

A játék menete a következő: A felnőtt helyesejtéssel kimondja a szót: virág, röviden ejtve az i hangot, ehhez képest kissé elnyújtva az á hangot. A gyermek feladata "titkos nyelven" visszamondani, azaz kiemelni az adott szó magánhangzói: i-á. És ezzel tulajdonképpen elkezdtük gyermekünket helyesen írni tanítani, hiszen nem mindegy, hogy valami csíkos, vagy valaki csikós,

Különböző fokozatai lehetnek a játéknak, ezeket egyrészt az első-második osztályos gyermekeknél, illetve a helyesírási nehézségekkel küszködő tanulóknál érdemes betartani:

1. előkészítő szakasz- Csak magánhangzókat mondok helyesejtéssel, s a gyermekeknek ezt kell visszamondani. Lehet később egymás után 2-3 hang is.(pld: á, ü, i-ó, ö-ű-é...) Természetesen az a és e hangot röviden, az á, é hangot hosszan kell ejtenünk. A "zene" nyelvére lefordítva a rövid hang a ti, a hosszú hang a tá.
2. bevezető szakasz- Önálló tartalommal nem bíró szótagokat (pé, ti, űt, rü...) mondunk, majd egyszótagos szavakat. Először az egészet mondja vissza, majd utána csak a magánhangzót
3. közbülső szakasz (a készség kialakítása) - Amennyiben lehetséges ne hagyjuk ki! Nagyon fontos része a fejlesztésnek, s a gyerekek élvezik. Segít a magánhangzók időtartamának "bevésésében". Tapssal kísérjük a szavakat. pld. virág: első szótag rövid ti, második szótag tá, melyet úgy is nyomatékosíthatunk, hogy a hosszú magánhangzó esetén két kezünket egy rövid időre összeszorítjuk. Maga a taps úgy történjen, hogy a rövid magánhangzós szótagnál kezünket szorítsuk ökölbe, s ezt az öklöt ”üssük bele" a tenyerünkbe. A hosszú magánhangzós szótagnál a már említett módon nem ökölben indítunk, s a két tenyerünket összefogjuk, s egy pillanatra meg is állunk. (Ezt azért javasoljuk, mert a szótagoltatás gyakorlásánál is tapsot fogunk használni, s tapsaink térjenek el egymástól. Ez abban segít, hogy a gyerekek jobban rá tudjanak koncentrálni az adott feladatra.) Természetesen először egy-egy hangot majd szótagot kísérjünk tapssal. Begyakorlásnál az egész szót mondja vissza tapssal kisérve, majd csak a magánhangzókat tapssal kisérve.
4. szakasz- Itt történik a készség automatizálása. Szavakat mondunk, de mi már nem tapsolunk, csak a helyesejtéssel segítjük a gyermeket! Ők még kísérjék tapssal, de később próbálkozhatunk taps nélkül is.

Szeretettel ajánljuk téli családi estékre is!

(A helyesírási nehézséggel küzdő gyermekek terápiás célú foglalkoztatása során mi kezdetben nem tapsoltunk a gyerekekkel, hanem a rövid magánhangzót egyujjas “ti” koppintással jelöltük az asztalon, a hosszú magánhangzót pedig egy “tá” tenyérnyomással az asztalon. Erre a kezdeti időszakban a nagyobb megsegítés és az eredményesebb bevésődés miatt volt szükség. A tollbamondás diktálása során is használtuk ezeket a jelöléseket!)

Szótagoljunk együtt!

Játék a szótagolás fejlesztésére. Kétféle változata van. Az egyszerűbb az mikor, mondom a szót, s a gyereknek le kell tapsolni, el kell szótagolni (asztal. asz-tal, arany: a-rany...).
Nehezebb változata, amikor azt kérem a gyerekektől, hogy hallott szónak csak az első szótagját mondják meg, s ennél is tovább léphetünk, kérhetjük, hogy csak a 2. illetve utolsó szótagját mondja meg! Kezdetben csak két szótagos, majd hosszabb szavakkal is játszhatjuk.


Bontsuk együtt szavakra!

A következő játékot minden első osztályos gyermeknek ajánljuk. Tapasztalatból tudom, hogy amikor gyerekeink elkezdenek mondatokat olvasni, s mondatokat írni, eleinte nehezen érzik a szóhatárokat. A gyakorlás hosszadalmassá válhat diktálással, s kicsit kedvét is szegheti az igyekvő elsősnek. Ezért itt a játék, ceruza nélkül!

A szótagoltatás képességének fejlesztésénél tapsoltunk, s problémák elkerülése végett itt az asztalon koppintsunk, illetve dobbantsunk a lábunkkal. Nagyon egyszerű: a játékvezető mond egy rövid mondatot (természetesen tagoltan): A kutya ugat. A gyerekeknek úgy kell visszamondani a mondatot, hogy dobbantással, koppintással kísérik a szavakat, s a végén megmondják hány szóból állt a mondat.


Szóból szó

Szóképzés. Lényege, hogy a játékvezető által megadott szavakból próbáljunk további hosszabb szavakat képezni. Az adott szót az új szavunk bárhol - elején, végén, közepén - rejtheti. Pld.: gomb- gomblyuk, gomba, gombol, gombfoci, gombóc, mer- merészség, elmereng, telemerít...
Választható szavak: tér, föld, kép, ház, hat, tó, tál, fa, hő, kő

Szóban szó

Inverz feladata az előzőnek. Ez a nehezebb játék. Lényege, hogy hosszabb szavakban további elbújt szavakat fedezzünk fel. A padlásfeljáróban pld. ott van a pad, padlás, feljár, jár, járó, ár, ró... szavak, de nézzünk egy-egyszerűbbet a házasságban ott bujkál a ház, házas, ág szó...
Harmadik osztálytól javasoljuk játszani. Kisebb gyerekekkel kezdetben játszhatjuk úgy, hogy papírcsíkokra leírjuk a szavakat, kihúznak egyet, s olvashatják, nézhetik a szavakat. Próbálkozhatunk azzal is, hogy a gyerekekkel megneveztetjük a megtalált szavak szófaját. Választható szavak: erdőkerülő, jegygyűrű, vadászat, napfogyatkozás, felhőkarcoló, szigetelőszalag, melegítőalsó,

A matematika tanulása során rengeteg gyakorló feladatot végeztetünk el a gyerekeinkkel otthon (összeadás, kivonás, számszomszédok, számsorfolytatás, szorzótábla...), s ezek nagy részét írásban, ami időnként számukra -valljuk be őszintén - fárasztóvá válhat. Íme néhány lazító, s egyben fejlesztő, játékos gyakorlat!

Számlálás oda-vissza

Pld. a 100-as számkörrel való ismerkedés részeként segít a számok egymás utániságának, egymáshoz való viszonyának felismerésében. Az “oda-vissza” irányban történő számolás hozzájárul a számszomszédok megismeréséhez, az összeadás-kivonás során a tizesátlépés megértéséhez.
Játszható változatok:

A játékvezető elindítja sort 34, 35, 36, 37.. folytasd!, illetve 87, 86, 85...
Haladhatunk sorban, össze-vissza, s egy kicsit nehezebb változata, mikor úgy haladunk sorban, hogy néhány gyerek “nem szólal meg”, csak rámutatunk, s a következőnek úgy kell folytatni, mintha az ő számaik is elhangzottak volna!
Természetesen játszhatjuk nagyobb számkörben is.

(Nehezíthetjük úgy a játékot, hogy a játékvezető azt mondja: Sorold fel a 24 és a 36 közötti számokat! Sorold fel a 45 és a 28 közötti számokat! Sorold fel a 25-nél nagyobb és a 43-nál kisebb számokat! Sorold fel a 97-nél kisebb és a 78 nagyobb számokat! Sorold fel a 36 és az 54 közötti nem páros számokat...)

Számsorfolytatás

Hasonló módon játsszuk, mint az előző játékot, csak itt nem egyesével számlálunk, hanem fel kell ismerni és folytatni az adott szabály szerint, bármilyen számkörön belül (növekvő-csökkenő, valamint kéttényezős/ meg három, ból öt/ számsorok)

Alkalmas a szorzótáblák előkészítésére oly módon, hogy az adott szorzótábla számait adjuk fel a gyerekeknek folytatandó számsorként, illetve a játékvezető elkezd egy szorzótáblát, s azt kell tovább folytatni, aki rosszat mond, kiesik.

Keressd meg a szomszédaim!

Ennek a játéknak a segítségével a számszomszédokat gyakoroltathatjuk, szintén bármely számkörön belül. Megneveztethetjük az általunk mondott szám mindkét szomszédját, de kérhetjük csak a kisebb, vagy nagyobb számszomszédot. Alkalmas egyes-tízes-százas-ezres számszomszédok, illetve a kerekítés gyakorlására is

Gondoltam egy számot

Fejszámolás fejlesztése, alapműveletek gyakoroltatása többféleképpen:

1. Gondoltam egy számot ez a 26+37, ez a 40-16, ez a 6x8.. Melyik számra gondoltam?
2. Alkalmas matematikai alapfogalmak - összege, különbsége, szorzata, hányadosa - gyakoroltatására is (45+27 összege, 74 és 39, 9 és a 7 szorzata, a 28 és a 7 hányadosa, illetve a 24 hatodrésze).
3. Legnehezebb változata egyben az inverz gondolkodás fejlesztése is. Pld: Gondoltam egy számot, nála a 25 néggyel kevesebb, nála a 40 hárommal több.

(Előfordulhat, hogy gyermekeink a műveletek végzése során, főleg kezdetben -legyen az összeadás-kivonás, számsorfolytatás, szorzás-használják az ujjaikat. Engedjük nekik otthon és az iskolában is! Később maguktól válnak majd meg tőlük.)

Mint jeleztük is sok figyelem- emlékezet - gondolkodás fejlesztő játék alkalmas az iskolába készülő gyerekek számára is.

Ezeken túl, most néhány olyan fejlesztendő területet ismertetnénk, melyek megfelelő szintű fejlettsége szintén szükséges a problémamentes iskolakezdéshez. (Emlékeztetőül megjegyeznénk, hogy mi az iskolába készülő óvodásokon a hetedik életévüket még a tanévkezdés előtt betöltött gyermekeket értjük.)

E játékok, fejlesztő feladatok leírásával természetesen nem az a célunk, hogy mini iskolásdira kényszerítsük a szülőket és a gyerekeket, csak egy kicsit szeretnénk bemutatni, körbejárni azon területeket, melyek megfelelő szintű fejlettsége szükséges az eredményes iskolakezdéshez. A hangsúly itt is a játékosságon, az önfeledt szórakozáson kell, hogy legyen!


Téri tájékozódás fejlesztése

Az első osztályos gyermekeknek tisztában kell lenniük a jobb és a bal, valamint az alatt –fölött – között -mögött- mellett-előtt viszonyfogalmakkal. Tisztában kell lenniük nemcsak a saját testükön, hanem térben elhelyezve a tárgyakat, s síkban a feladatlapokon is.

A téri tájékozódás fejlesztésének programját 3 fő szakaszra osztanánk, melyeknek egymás után kell következniük:

1. Téri tájékozódás fejlesztése saját testen, saját testből kiindulva. A gyerekeknek először saját testhatáraikkal, saját testrészeikkel kell tisztában lenniük ahhoz, hogy pld. megértsék a jobb-bal irányokat, s azt papíron (síkban) is felismerjék alkalmazzák.

Ezt leginkább mozgásos játékokkal fejleszthetjük. Gyermekeknek legyenek képesek testrészeik (fej, nyak, váll, törzs, hát, has, mell, derék, lábak-karok, majd

később: csukló, könyök, tenyér, kézfej, térd, comb, boka, sarok, talp) utasításra történt megmutatására, majd megnevezésére először saját testükön, majd más testén is.

Ezután következik a saját testből kiindulva a téri irányok fejlesztése kezdetben csak az alatt –fölött -mögött-között és a mellett irányokat gyakoroljuk: Nézz felfelé, fordulj gyorsan a hátad mögé, nézz a lábad elé!.. Használhatunk labdát is: Emeld a labdát a fejed fölé, add át a labdát egyik kezedből a másikba, tedd a labdát a két összezárt sarkad mögé-bokád elé, tedd a labdát az egyik majd a másik válladra, állj terpeszbe, tedd a labdát a két lábad közé, térden menj úgy végig, hogy a labdát e fejed fölött tartod, mindkét kezeddel fogod!...

Ebben a szakaszban a leghosszabb időt a jobb-bal kezük, lábuk ismeretének kialakítására kell fordítani (eddigi tapasztalataink alapján mondjuk ezt).

Ebben segíthetjük úgy a gyerekeket, hogy amíg még nem ismerik fel biztosan melyik a jobb -bal kezük, addig pld. a jobb kezüket megjelölhetjük, mondjuk egy kis szalaggal átkötjük, vagy a bal kezük fejére egy kis szívecskét rajzolunk.

2.

Téri tájékozódás fejlesztése a térben kis tárgyakkal

Ebben a szakaszban a saját testből indulunk ki, majd elvonatkoztatunk, s kis tárgyakat viszonyítunk egymáshoz. Kezdetben használjuk itt is még a kis szalagot vagy a szívecskét.

Először saját testükön kell a jobb- bal stb. irányokat felismerni. Olyan feladatokat adhatunk, hogy emeld fel a bal kezed, mutasd meg a jobb lábad, fogd meg a bal kezeddel a jobb bokádat, vedd a labdát a jobb kezedbe, tedd a labdát magad mellé a földre a bal kezed felöli oldalra!.. Nagyon sokat segít a szalag (szívecske) használata abban is, hogy felismerjék társaik jobb-bal kezét, akkor is, ha egymás mellett állnak, akkor is, ha szembe vannak egymással. (Az a kisgyermek, aki, ha az édesanyja leül vele szembe, s megkéri arra, hogy mutassa meg előbb melyik a saját jobb keze, majd melyik a vele szemben ülő édesanya jobb keze, s határozottan rámutat, az a kisgyermek már kialakult testsémával, biztos téri tájékozódással rendelkezik. Természetesen egy hosszú folyamat eredménye, s nem győzzük hangsúlyozni, az iskoláskor kezdetére kell kialakulnia. Tehát ezek a játékok nyugodtan lehetnek a nyári szórakozás részei!

Következő lépés mikor már pld. egy kisautó, vagy egy baba, kinder figura lesz a kiindulópont, s ehhez viszonyítva kell kis korongokat, golyócskákat pakolni: Tedd az autó elé a golyót, tedd az autóra a golyót, tedd az autó fölé a levegőbe a golyót, tedd az autót két golyó közé, tedd az autó mellé a bal oldalra (a bal kezed felöli oldalra, melyik is a bal kezed?) a golyót!.. Később már ezekre a segítségekre (fölé a levegőbe, melyik is a bal kezed) már nem lesz szükség. Mindig kérdezzünk vissza a játékos fejlesztés során a gyerekektől: Hová tetted a golyót? Hol van golyó? Vedd el onnan a golyót! Honnan vetted el a golyót?.. Ez a foglalkozásnak egy nagyon fontos része, mellyel gyakoroltatunk, ellenőrzünk, s a grammatizmust (nyelvtanilag helyes kifejezések) is fejlesztjük.

3.

Téri irányok felismerése a síkban

Ez a fejlesztés utolsó, legelvontabb szakasza. Ahhoz, hogy a b -d, p-b betűket, a 6-9 számot meg tudják a gyerekek egymástól különböztetni, hogy írás közben képesek legyenek a vonalközben tájékozódni, tisztában kell lenniük a papíron is a téri irányokkal. Rajzos szinten történik a fejlesztés: Rajzolj a lap közepére egy házat, a ház fölé-pontosan a ház teteje fölé-egy napot, a ház mellé jobb oldalra, (jobb kezed felöli oldalra) egy szál virágot, a ház alá füvet, a napocska mellé bal oldalra egy felhőt!.. S, természetesen számtalan változata lehetséges. Egészen odáig el tudunk jutni a gyerekekkel, hogy képesek lesznek egy írólapon felismerni azt, hogy hol van a közepe, a bal alsó-jobb felső sarka!

A balról-jobbra való haladási irány kialakítása

Amikor olvasunk, amikor írunk akkor balról haladunk jobbra. Olvasási, írási problémák iránytévesztésből is adódhatnak. Ilyenkor előfordulhat, hogy gyermekünk azt olvassa a kép helyett, hogy pék, tű helyett űt...
Ezért nagyon fontos, hogy nagycsoportban figyelmet fordítsunk a balról-jobbra való haladási irány kialakítására, megtanítsuk gyermekünknek hol kezdődik-végződik a sor, mi a sor eleje – közepe - vége.

Milyen módon fejleszthetjük-gyakoroltathatjuk ezt eredményesen?

“Sorolvasással”: Az asztalon különböző tárgyakat helyezünk el egy sorba, s megkérjük, hogy az elejétől a végéig-ezt kézmozdulattal is segítjük, rámutatunk az elsőre, s végighúzzuk kezünket az egész soron, az utolsónál is megállunk egy pillanatra- mondja el miket raktunk le sorba egymás után. Kezdetben kérhetjük, hogy ahogy halad mindegyikre mutasson rá. Így rögzítjük nála a haladási irányt.

Sorkirakással: Több kis tárgyat odakészítünk az asztalra, s arra kérjük, rakja őket úgy sorba, ahogyan mondjuk: Első legyen, a sor elején álljon a kék golyó, utána a béka... a végén a kacsa. (Ne emlékezetből kelljen neki, hanem folyamatosan rakhassa, míg mondjuk.) “Olvasd el”, hogyan raktad őket egymás után! Melyikkel kezdted? Melyik következik utána? Melyik az utolsó, a sor végén álló? Nézd csak meg az egeret! Mutass rá! Mi jön az egér után? Nézd még mindig az egeret! Mi van az egér előtt? A béka mi után következik? Keressd meg a nyuszit! Melyik két játék között van a nyuszi? (Kinder figurák, kis játékok nagyon jól használhatóak.)

Számlálással: Korongokat rakunk sorba, s megkérjük, hogy számolja meg. Nem mutatjuk, csak megkérjük, hogy kezdje az elején. Itt már alkalmaznia kell a balról-jobbra való haladási irányt. Ezt a fajta feladatot felhasználhatjuk a
sorszámnevek gyakorlására is: Mutasd meg melyik az első? Az utolsó az hányadik a sorban? Eleinte közösen számoljunk, így tanítsuk meg neki a sorszámneveket. gyere, keressük meg együtt melyik az ötödik! (Eleinte csak 6-8 korong legyen összesen a sorban.)

”Fessünk együtt a kerítést!”: Nagyon jól használhatóak az írószer boltokban kapható színes pálcikák. Elkezdek egy mintát: piros-kék, piros-kék, piros-kék, s megkérem folytassa tovább, most már neki kell e minta szerint tovább festenie a kerítést! Nehezíthetjük úgy is, hogy három szín váltakozik, illetve két egyforma. egy másik. Miután kirakta olvassa el a sort, majd kérdezzük meg tőle melyik az első, az utolsó, mi jön a piros után, mi van a zöld előtt, mi van a kék és a sárga között...

Rajzoljunk sort! Előrajzolok egy sormintát (kocka, háromszög, vagy virág-gomba-nap, s ezeket kell neki folytatnia tovább. Itt gyakoroltathatjuk a folyamatos haladási irányt oly módon is, hogy mikor a sor végére ér, akkor a következő sort is a bal szélén kell neki kezdenie, s így kell majd szöveget is olvasni!

(További foglalkoztatásra, gyakorlásra - téri tájékozódás, balról-jobbra való haladási irány, sor és oszlop fogalma- ajánljuk: Csabay Katalin: Lexi és Lexi iskolába megy c. foglalkoztató könyveit.)


Hallási megkülönböztető képesség fejlesztése

A hallási figyelem és megkülönbözető képesség (auditív diszkrimináció) megfelelő fejlettsége fontos feltétele az olvasásnak és a helyesírásnak. A gyermekek az olvasás során nemcsak azokat a betűket téveszthetik, cserélhetik össze, amelyek nyomtatott képe nagyon hasonlít (e-é, a-á, b-d, m-n, sz-zs), hanem melyeknek a hangalakja hasonlóan hangzik (k-g, f-v, b-p, s-zs). Nem mindegy, hogy azt kell leírni a tollbamondásba, hogy toboz és nem doboz, vagy sebes és nem zsebes, s ezeket a betűket nemcsak írásban, hanem olvasásban is összecserélhetik, mert hangalakjuk alapján nem tud különbséget tenni köztük. Neki hasonlóan hangzanak, nem, azért mert baj van a hallásával, hanem mert az ún. hallási megkülönböztető képessége nem megfelelően fejlett. (Ha ilyen gyanú felmerül a biztonság kedvéért nem árt először egy orvosi vizsgálat, majd egy logopédiai differenciált diagnosztikai vizsgálat a nevelési tanácsadóban)

Néhány gyakorlat-részben a szülők megnyugtatására, s természetesen fejlesztő céllal:

Mondd utánam "halandzsául"!

Valójában értelmetlen, szótagokat, betűsorokat kell a gyerekeknek utánam elismételni, kezdetben 2-3, majd egyre hosszabbakat. A két betűs szótagok esetében, néhány bemelegítő gyakorlat után kérhetjük azt gyermekünktől, hogy próbálja pontosan ugyanúgy mondani, ahogy tőlünk halotta. Kicsit "túlzásokba” eshetünk, a rövid magánhangzós szótagokat (2 és 3 betű esetében) gyorsan, igen röviden ejtve benne a magánhangzót mondjuk, a hosszú magánhangzót tartalmazó szótagot, pedig elnyújtva, hosszan.

Példák:
- av, át, óm, úz, éf, ük, ícs, áf, je, ké, fe, zí, kű, fu, zá, ra, it, rű, üc, ózs, zsü, ep, lí,
- vát, rit, par, cúm, eci, éka, úcsi, ícsu, par, rűik, űrc, véc, kem, ári, széc, csom, mőcs, luzs, ruf
- kete, geri, kotas, perut, szeki, balkas, fáros, szenyér, piccen, spiccer, kadsem, márgus, feke, botta, úzsdi, lókák, terény, adbul, abdul, badlás, torany,

Hegyezd a füled!

Hangsor-párokat mondok, s gyermekünknek azt kell eldöntenie, hogy amit hall az teljesen egyforma-e, ugyanazt hallja-e kétszer. Ha egyforma, tapsoljon egyet.
Segíthetünk úgy megértetni vele a feladatot, hogy először értelmes szavakat mondunk: róka-róka, róka-lóka illetve kenyér-kenyér, zseb-seb. Mikor itt már érti a feladatot, indulhatunk az értelmetlen hangsorok irányába. (Ne kezdjük el ezt a játékot nyárnál előbb!)

Példák:
padi-padi, kop-top, rafi-ravi, tami-tari, réjk-rék, gég-gék, pári-páli, mási-masi, tam-tan, cukko-cukko, zsuk-suk, zsému-zsému, kege-keve, vetrit-vetrit, verény-véreny, totem-toten, rokka-roka, dukkó, dukó, hallé-allé, szami, sami,

Ez a játék alkalmas a magánhangzók időtartamának felismertetésére is a következő párok össszehasonlításával: lovas-lóvas, nosza-nósza, csikós-csikós, por-pór, űveg-üveg, tüz-tűz, fút-fut, fut-fut, hol-hól, tol-tol, log-lóg, píros-piros...
(Játszhatjuk ezt a változatot úgy is, hogy arra kérjük, amikor a helyeset, a jót hallja, akkor tapsoljon egyet.)

Találjunk ki együtt szavakat!

A szülő elkezd egy értelmes szót pld telef.., s a gyereknek kell befejezni. Eleinte úgy adjuk meg a szavakat, hogy csak az utolsó, vagy az utolsó két betű hiányozzon, de aztán ahogy belejönnek, úgy nehezítsük (Az is nehéz, amikor a szavak rövidek, s az utolsó két betű hiányzik!).
- repülőgé, rágógu, cseresz fenyőf, szivárv, helikop, karács, búgócsi, állatke, elef, meséskö, testv, nad, templ, med, fark, szemü,

Gondolkodási funkciókat fejlesztő játékok

Több korábban ismertetett játékunknál jeleztük, hogy nagycsoportos óvodásokkal is játszhatóak, most még egyszer kiemelnénk néhány igen fontos területet, melynek megfelelő szintű fejlettsége szükséges az eredményes tanuláshoz.

Analógiás gondolkodás fejlesztése - analógiás sorokon (befejezetlen mondatokon keresztül

Szeriális (soralkotó) gondolkodás fejlesztése, melyen keresztül a szabályalkotás, szabályfolytatás képességét fejleszthetjük, s erre a matematikában nagy szükség van
- Színes pálcikákból elkezdett sorminták "kerítések " folytatása max. 3-as elem: kék-sárga
sárga – sárga - kék
piros - kék- sárga,
- Sorfolytatás szóban: alma-körte alma-körte, macska-egér-elefánt macska-egér-elefánt, kék-sárga-zöld kék-sárga-zöld..

Fogalmi gondolkodás fejlesztése
A nagycsoportos óvodásuknak a következő fogalmakat kell már iskola előtt (tavasszal) ismerni: ember, állat, gyümölcs, szerszám, jármű (közlekedési eszköz, élelmiszer (ennivaló), növények, virágok, játékok. Tudnia kell kérésre felsorolni pld. virágokat, s meg kell tudnia mondani, hogy mi a közös az almában, a banánban, a barackban..
(Ezen gondolkodási funkciók fejlettségének szükségességéről, feladatfajtákról az előző fejezetben részletesen írtunk!)

Számfogalom előkészítése

Nagyon jól használható a számolási készség fejlesztése, a matematikai műveletek (elvétel, kiegészítés) előkészítése során korongos doboz. Nem árt, ha gyermekünk megismerkedik vele, hiszen az iskolában is fogják majd használni.
Az otthoni foglalkozások során novembertől-márciusig, csak 6-os számkörön belül gyakoroljuk a feladatokat. Márciustól bővíthetjük a számkört 8-ra, majd 10-re.

Számlálás korongsor "olvasásával", kirakással

Kezdetben mi rakjuk az azonos színű korongokat, s neki meg kell számolnia. Ügyeljünk arra, hogy a számlálás során mindig balról haladjon jobbra!
Másik változata mikor arra kérem, hogy ő rakjon ki valamennyi korongot. Ezt később nehezíthetem azzal, hogy ujjaimon mutatom, illetve tapsolom, hogy mennyit kell neki kiraknia.

Műveletek korongokkal

Itt is egyszínű korongokkal dolgozzunk. Előbb kisebb számkörben végezzük a feladatokat. Kérjük azt gyermekünktől, hogy rakjon ki valamennyi - mondjuk 6 korongok az asztalra (vízszintes sorba mindig!), ellenőriztessük le, majd azt kérjük tőle, hogy vegyen el belőle annyit, hogy 3 maradjon. Ezt hívjuk elvételnek. Nehezebb matematikai feladat a kiegészítés. Ekkor azt kérjük: tegyél az asztalra 2 korongot! Ügyes vagy! Tegyél hozzá annyit, hogy összesen 6 legyen! Vigyázz azt is számold bele ami már ott van, azzal együtt legyen 6!
Mindig mindent ellenőriztessünk le vele, ezzel elősegítjük az önellenőrzés képességének kialakulását, amire az iskolában nagy szüksége lesz.

Ezt a játékot, melyet kiadványunk melléklete tartalmaz szeretettel ajánljuk az egész család számára, valamint használható az óvodában, s az iskolában is egyaránt.
Játékunkat fekete –fehér formátumban készítettük el. Reméljük a gyerekek szívesen varázsolják a kis kártyákat színessé! Arra kérjük őket, hogy annak érdekében, hogy minél ügyesebbé váljanak a játék során a teljesen egyforma és a nagyon hasonló figurákat ugyanolyanra színezzék ki!

A játék lényegében a Memória játékok elvén alapul. Párokat kell keresni. Nehézzé az teszi, hogy vannak teljesen egyforma és nagyon hasonló formák: van háromszirmú és van négyszirmú virág, van balra és jobbra néző női arc…
Mindenből kettő. Ezért lehet jól összekeverni a kivágott képeket, szabályos sorokba -oszlopokba rendezve elhelyezni hátsó borítójukkal felénk az asztalon, s mindig két képet felfordítani. Ha pár kivehetem, ha nem, akkor visszafordítom, ott marad a helyén, s a következő játékos próbálkozhat. Gyorsíthatjuk úgy a játékot, hogy aki talált egy párt jutalmul még egyszer fordíthat. Az győz, aki a legtöbb párt gyűjtötte össze.
Ez a legnehezebb változata. Kezdetben óvodásokkal játszhatjuk úgy is, hogy összekeverve kiszórjuk a képeket az asztalra, s nekik kell megkeresni a teljesen egyformákat. E játék közben meg is tudjuk beszélni, hogy amik nagyon hasonlítanak egymásra azok miben különböznek egymástól.
E játékunkhoz is kellemes szórakozást kívánunk!

A Boldog Iskolás Évekért Munkaközösség a következő témakörökben vállal előadásokat intézményvezetők, nevelőtestületek, szülői munkaközösségek , civil közösségek felkérésére. Az előadások ingyenesek, vidéki felkéréseknek is eleget teszünk:

• Az élet első három éve - amit kisgyermekünk fejlődéséről tudnunk kell
• A játék szerepe a gondolkodás fejlesztésében
• Az óvodáskor pszichés jellemzése
• A dyslexia prevenció (megelőzés) lehetőségei az óvodában
• Szülői dilemmák a beiskolázás előtt. Milyen is az iskolaérett gyermek?
• A kisiskoláskor pszichés jellemzői
• “A fiam nem tud olvasni” Az írás és az olvasás zavar tünetei, a segítségnyújtás lehetőségei otthon és az iskolában
• A számolási zavarról szülőknek és pedagógusoknak
• Figyelemzavar otthon és az iskolában
• Meixner –módszerrel a dyslexia ellen
• A tanulási zavarokat korrigáló Sindelar fejlesztő program helye az iskolai mindennapokban
• A tanulási nehézséggel -részképesség zavarral küzdő gyermekek differenciált foglalkoztatásának lehetőségei a tanítási órákon
• Milyen módon, hogyan kérjük számon a tanulási zavarral küzdő gyermekeket?
• Hogyan tanítsuk meg gyermekeinket tanulni?

Munkaközösségünk aktív tagjai:

Bányai Katalin

tanítónő -Bezerédj Általános Iskola

Haholt Miklósné

óvonő-tanítónő –Általános Iskola Dunakömlőd

Hesser Zoltánné

tanítónő –pszichopedagógus –Móra Ferenc Általános Iskola

Jantyik Margit

gyógypedagógus-logopédus –Speciális Általános Iskola

Juhászné Papp Piroska

tanítónő –Herman Ottó Általános Iskola

Király Gabriella

gyógypedagógus –pszichológus –Paks Nevelési Tanácsadója

Kriszt Antalné

óvónő –Gyermeksziget Óvoda, Eötvös u.

Kovátsné Udvardi Mária

tanítónő –Deák Ferenc Általános Iskola

Lestárné Tavaszi Erzsébet

óvónő –Kishegyi úti óvoda

Németh Csilla

gyógypedagógus-szurdopedagógus –Paks Nevelési Tanácsadója

Noé Krisztina

gyógypedagógus –pszichopedagógus –Paks Nevelési Tanácsadója

Pintérné Tölli Veronika

tanítónő –Herman Ottó Általános Iskola

Radnótiné Barna Éva

gyógypedagógus-pszichopedagógus-logopédus – Paks Nevelési Tanácsadója

Szathmáriné Bella Ágnes

tanítónő –Speciális Általános Iskola

Szépné Varga Szilvia

tanítónő-gyógypedagógus –Paks Nevelési Tanácsadója

Tillné Antal Erzsébet

tanítónő –Deák Ferenc Általános Iskola

Tyúkosné Haag Erzsébet

tanítónő –Móra Ferenc Általános Iskola

Vrábelné Verebes Ágnes

óvonő –Kishegyi úti óvoda

Vecsey Tünde

gyógypedagógus-logopédus –Paks Nevelési Tanácsadója

Részletek

Írta: Szerkesztő

Kategória: Fejlesztés

Megjelent: 2007. december 30

Találatok: 15094

Az oktatás és nevelés alapvető problémáira és kérdéseire egy konkrét kísérlet kapcsán szeretnék rávilágítani.

Minden emberben négy meghatározó jelentőségű kompetencia fejlődött ki: a perszonális (hogy önmagam érdekeit tudjam érvényesíteni), a szociális (aminek óriási a szakirodalma), e kettő metszetében a kognitív (ami nélkül semmit nem tudunk csinálni) - és természetesen valamennyi metszetében speciális kompetenciák. Meggyőződésem szerint az általánosan képző iskola alapvető célja az első három említett kompetencia fejlesztése.

Ezek közül most a kognitív kompetenciát vizsgáljuk, egy olyan kísérlet bemutatásával, ami a minőségteremtés eszköze lehet. Az e tárgykörben mára felhalmozódott tudásunk birtokában ugyanis a korábbinál nagyobb eredménnyel végezhetjük el a konkrét felméréseket, s ezáltal még konkrétabb elképzelésünk lehet a képesség fejlesztéséről.

Alapproblémánk, a képességfejlesztés megértetéséhez először is tisztáznunk kell, mit jelent a kritikus kognitív készség, az optimális elsajátítás (mastery learning), mik a fejlődési mutatók, mit értsünk a kritériumorientált fejlesztésen.

A kritikus kognitív készség mibenlétét egy igen egyszerű példával szeretném megvilágítani. A hároméves gyerek az ötös számkörben tud számlálni (tehát ha azt mondjuk neki, hogy hozz ide két babát, akkor ide tudja azt hozni), a középső csoportos óvodások jó része pedig már a tízesben, a nagycsoportosoké a húszasban - de elég sokan vannak, akik az ezres számkörben tájékozódnak. Ha most kizárólag az egyszerű, lineáris készséget vizsgáljuk (hogy tudniillik meddig tud a gyerek elszámolni), ahhoz rendelkezésünkre áll a technika, egy elég jól működő teszt. Ezzel megállapítható, hogy a százas, az ezres számkörben hogyan is áll a gyerek. Mármost az erre vonatkozó felmérésünkhöz ugyanazon a mintán négy intelligencia-teszttel is mértünk. És váratlanul az derült ki, hogy a számlálási készség eredménye és a négy intelligencia teszt összevont mutatója 0,79-cel korrelál egymással. Ez döbbenetes eredmény: azt jelenti ugyanis, hogy az említett, nagyon egyszerű teszttel az értelem fejlettségét is mérhetjük. Mármost a kérdés az, hogy aki nem tud számolni, annak az értelme is alacsonyabb fejlettségű, aki pedig tud számlálni, azé fejlettebb? Azt persze nem tudom, hogy a gyermek azért tud-e számlálni, mert öröklötten értelmes. Egy hipotézist viszont megfogalmazhattunk: ebben az életkorban, tehát a három-hét éves korban mindenképpen érdemes számolni tanítani a gyermekeket.

Az az érzésem, hogy valami plusz zajlik le az ember fejében, amikor számol. Hogy a számlálás nem tisztán mechanikus tevékenység. Mert ha húsz pálcikát lerakok elé, és azt mondom neki, vegyél ki kettőt, tegyél hozzá kettőt, állíts össze belőle három csoportot, oszd el hárommal - nos, ez a fajta tudása 0,8-cal korrelál az intelligenciájával. A számlálás tehát egyike annak a néhány száz kritikus kognitív készségnek, amelyek az értelemmel szoros összefüggésben állnak.

A másik kritikus kognitív készség - ez most már biztosan állítható - a beszédhang-hallás. Ebben az esetben az a különös, hogy a gyerekek már tisztán beszélnek, de például nem hallják különbözőnek az s-t és az sz-t. Ma már megvan rá a egyértelmű magyarázat, miért van az, hogy a gyermeknek nem kell a szóbeli közlés során a szó minden hangzóját hallania. Nem tanulják meg, mert nincs is rá szükségük, hogy minden hangzót egyértelműen meg tudjanak különböztetni, hogy a hosszú és a rövid hangzó között különbséget tegyenek. Amikor viszont olvasniuk kell, akkor erre a készségre már igenis szükség van - és akiben spontán módon nem alakult ki, az dyslexiás lesz.

Ma már lassan mindenkit dyslexiásnak mondanak, hovatovább a gyermekek húsz százalékáról is beszélnek. Holott nincs két-három százaléknál több szervi eredetű dyslexiával küszködő gyerek. Egyszerűen arról van szó, hogy az olvasás a kritikus készségek egyike, és az óvodában kiváló játékok állnak rendelkezésre ahhoz, hogy a beszédhanghallás készségét eredményesen ki lehessen alakítani.

A kritikus kognitív készségre további példa a mértékváltás. Ez alapvető jelentőségű a tanulás eredményessége szempontjából, ugyanakkor a mai iskola egyik botrányköve. Amelyik gyermek ugyanis ezzel hadilábon áll, az a fizika példáit is rendre elrontja, ha azokban szerepel a mértékváltás. Nem ok nélkül mondta egy neves fizikatanár kollégám, hogy az ő tantárgyában is a minimális követelményszinthez kellene sorolni azokat a példákat, amelyekben nincsen mértékváltás; amiben pedig van, az tartozzék a magasabb szintű teljesítés körébe.

Három példán érzékeltettem, hogy milyen szempontok szerint lehet kiválasztani azokat a készségeket, amelyeket kritikusnak nevezünk. Csakhogy ennek meghatározása nem történhet önkényesen! Kutatás eredményeként kell tudnunk bebizonyítani, hogy az adott készség valóban összefügg az értelemmel: valóban feltétele egy másfajta tudás megszerzésének (amint ezt a fonematikus hallás esetében láttuk), és tényleg fontos az iskolában (mert valami átok ül rajtunk, hogy nem vagyunk képesek a mértékváltást megtanítani).

Mai ismereteink szerint és óvatos becsléssel mintegy háromtucatnyi kognitív kritikus készség emelhető ki. Ezek közül az említett kísérletben mi hattal foglalkozunk. Az a kutatási hipotézisünk, hogy ha ezeket a készségeket sikerül fejlesztenünk, akkor azáltal talán az értelem is jobban fejlődik.

*

A második fontos kérdés az optimális elsajátítás. Hogy ez mit jelent, azt a szórással lehetne talán legegyszerűbben megmagyarázni. A testmagasságot tekintve igencsak különbözünk egymástól, de ha nem az embereket általában vesszük alapul, akkor a relatív szórás csupán mintegy hat-nyolc százalékos, hiszen az első szóráson belül a százhatvan és száznyolcvan centiméteres magasság közé esik a férfiak kétharmada: ez a fajspecifikus vagy antropológiai optimum. Ami kívül esik a szóráson, az számottevő eltérést jelent.

Legyen az antropológiai optimum példája a kiírt íráskészség. A pedagógia erről nem sokat tud még. A tanítók sem igen tudnák például megmondani, hogy a gyerekek hány betűt tudnak leírni egy perc alatt az első év végén. Átlagosan négyet-hatot, és nem ismerek olyan gyereket, aki tíznél többre volna képes. S hány betűt tudnak leírni a felnőttek egy perc alatt? Hatvanat-nyolcvanat. Ez utóbbi a kiírt írás. Az, ameddig a gyerek első osztály végéig eljut, a rajzoló írás készsége. Hogy nem kis "szenvedéssel" lerajzolja a betűket. És sok ember tíz év alatt sem jut el a kiírt íráskészségig! Minden készségnek szükséges ismerni az optimális begyakorlottsági értékét. Ezt kutatással meg lehet állapítani, viszonyítási alappá tudjuk tenni.

Tanulmányában Csapó Benő méltatja a visszacsatolás jelentőségét. Nem hangsúlyozhatjuk eléggé, hogy viszonyítási alapok, kritériumok nélkül nincs lehetőség a visszacsatolásra, a minőségteremtés is kérdéses. Ha ugyanis nem ismerjük a kritériumokat, nem tudhatjuk azt sem, hogy meddig kellene fejlesztenünk ahhoz, hogy elérjük az optimális begyakorlottságot. Akkor hályogkovács módjára dolgozunk. Ezért a kutatók hibáztathatók, mert még nem tárták fel és nem mutatták be a pedagógusoknak az optimális begyakorlottság kritériumait. (A pedagógiai kutatóknak még súlyosabb bűne az általános, elvont beszély: hogy gyakran nem konkrét segítséget adunk, hanem helyette szép elvekkel, közhelyekkel traktáljuk a pedagógusokat. Bocsánat érte.)

A kritikus kognitív készségek fejlesztése csakis akkor lehet igazán hatékony, eredményes és kritérium-orientált, ha kiindulásként valamennyi tanulóról tudjuk, hogy az adott készséget milyen mértékben birtokolja, és tudjuk azt is, milyen szintet kellene elérnünk ahhoz, hogy az adott készség valóban jól is működjön.

Vegyünk egy olyan készséget, amelyik eljutott az optimumhoz! A számlálás fejlődése már valahol az alsó kiscsoportban megindul, és mire a második évfolyam elején megtörtént a mérésünk, akkorra már belül vagyunk azon a bizonyos hat-nyolc százalékos relatív szóráson. Tehát itt a népesség túlnyomó többsége eljutott a teljes begyakorlás szintjére.

Nézzük, mi történik az ún. tapasztalati következtetés esetében, hogyan épülnek be a mondatstruktúrák a gyerek fejébe. Amikor azt mondom, süt a nap vagy esik az eső, az egy következtetési szabály is: most süt a nap, tehát nem esik az eső. Ha ez az alapvető tapasztalati következtetés működik, s a gyermek be tudja fejezni a mondatot (vagy legalább a konklúzió állítmányával ki tudja egészíteni), akkor az azt jelenti, hogy a mondatstruktúra már működik a fejében. 

A három évestől a nyolc éves korúak átlagát tekintve a működőképes tapasztalati következtetés esetében jól kimutatható a fejlődés. Ha viszont az optimumot elérők, tehát az optimális begyakorlottságot elérők arányát vizsgáljuk, az a nyolc éves korban stagnálni kezd, és később sem növekszik. Ez azt jelenti, hogy mintegy húsz százalék körüli azoknak az aránya, akik a tapasztalati következtetés készségét teljesen elsajátították, tehát optimális szinten tudják (már a négy éves korban is akad néhány ilyen gyermek!), és ezek aránya a későbbiekben sem növekszik.

Nézzünk egy másik példát. Annak idején a negyedik osztály végéig milliós számkörben kellett tudni osztani - erre a gyermekek tizenhat százaléka volt képes. A nyolcadik osztály végére ugyan harmincvalahány százalékra nőtt a milliós számkörben osztani tudók aránya, tehát a gyermekek többsége soha életében nem tanul meg osztani! (Kérdés persze, hogy kell-e tudni most, a számítógép világában is osztani?) A példát azért hoztam fel, mert nagyon szemléletesen mutatja, hogy még az olyan készség esetében is, amelynek elsajátíttatása az iskola kitűzött célja és feladata, ott is úgy járunk el, hogy tanítjuk-tanítjuk, gyakoroljuk, ahogy az elő van írva, utána pedig abbahagyjuk. Ez az abbahagyás stratégiája. Ezért nem tud a gyermekek jelentős hányada olvasni, pedig nyolc évig járt iskolába. Egy ideig még próbálkozunk, de aztán sietve megyünk tovább, mert a tananyagot le kell adni. Tudom, túlzó a megfogalmazásom, de ilyen értelemben ez egy "őrült" iskolarendszer.

*

Harmadikként szóljunk a fejlődési mutatókról. Az értékelést és a kritériumorientált fejlesztést csak éppen megemlítem. Az értékeléssel kapcsolatban sokféle kategorizálás létezik, és azt hiszem, hogy legelfogadhatóbb felosztás a minősítő értékelés és a diagnosztikus értékelés. A minősítő értékelés a vizsga, a felelet, "ez kettes, fiam, ülj le!". Ezzel élünk leggyakrabban. A diagnosztikus értékelés mintegy harminc-negyven év óta ismert a pedagógiai, pszichológiai szakirodalomban. És most véleményem szerint ott tartunk, hogy a hangsúlyt akár át is lehetne helyezni a diagnosztikus értékelésre. A minőségteremtést, a minőségfejlesztést a diagnosztikus értékelés segíti jobban, mert lehetővé teszi, hogy a kritériumok, tehát a viszonyítási alapok birtokába jussunk.

Itt az átfogó, az analitikus és az értelmező diagnózist kell megkülönböztetnünk. Az analitikus diagnózis azt mutatja meg, hogy mi az, amit az adott készségen belül a gyermek már tud, és mi az, amit még nem tud. Tehát egyértelmű kritériumot szolgáltat a gyerekre vonatkozóan.

Az átfogó diagnózis az osztályra, az iskolára vonatkozik: "ebben az iskolában ez az osztály ilyen eredményeket ért el, a hatodik osztályos országos átlaghoz vagy a mintaátlaghoz képest az utolsó sorban van".

Az értelmező diagnózis arra keresi a választ, hogy mi befolyásolja a gyerekek közötti különbséget. Mi magyarázza, hogy például az összehasonlításkor egyszerű egybeesések mutatkoznak, de ha az egyes évfolyamokra vonatkozóan a kritikus készségek eredményeiből és a két intelligencia tesztből összeállítok egy közös mutatót, akkor azt az értékeket kapom, hogy a második osztályban az elsőénél alacsonyabb az érték.

A képességek és készségek fejlődésében az első szakasz a rendszerképzés, amikor a gyermek megtanulja az összes betűt és betűkapcsolatot. Kiépül a rendszer, azután évekig tartó optimalizálódás kezdődik. A mai iskolában kettő-tíz évig is eltart, amíg az optimum spontán módon kialakul, a gyerekek jó részénél azonban soha nem jön létre az optimális begyakorlottság. Vannak előkészítő, kezdő, haladó, befejező és optimális szintet elérők. Vannak, akik fönt az optimális szinten, "készen" vannak, velük nem kell semmit tenni. S vannak, akikből egy elemi, egy kiscsoportot lehet alakítani, és nekik megfelelő, sajátos feladatot adni, egyénre szabottan, mert egyik ebből tud többet, a másik abból - s a feladatokat gyakorolni mindaddig, amíg el nem jutnak az optimális szintre. Olyan iskola kellene, ahol az ilyen jellegű foglalkozásokat el is lehet végezni, és mindenkit el lehet juttatni az optimális begyakorlottságig.

A kísérletünk elméleti vagy alapkutatási hipotézise szerint a kritikus készségek optimális elsajátítása minden ép gyerek számára lehetséges. Csakhogy addig kell gyakorolni, amíg ezt a fokot el nem éri. Nem igaz tehát, hogy nem lehet a gyermekeket megtanítani olvasni az iskola nyolc éve alatt. Három-négy százalékot talán nem. Vagy ha azt tartjuk fontosnak, hogy beletölcsérezzük a gyerek fejébe a sok-sok ismeretet, amiről nem tudjuk, hogy két év múlva is hasznára válik-e. Pedig ennél fontosabb, hogy a gyermek olvasni tudjon, mert akkor bármi történik körülötte, meg tudja a világot ismerni, a szükséges ismereteket el tudja sajátítani.

Mindegy, hogy hány éves, hányadik osztályba jár a gyermek, addig kell fejleszteni a kritikus kognitív készségeit, amíg el nem jut az optimális szintre. Olyan iskolát kell létrehoznunk, amely ezt képes megoldani. "Valamit valamiért" alapon persze. Nyilvánvaló például, hogy az ismeretek adagolásával kicsit mértéktartóbbnak kell lennünk. És olyan új rendszer kell, amiben nem teheti meg a pedagógus, hogy év végén lezárja az anyagot, kész, jövőre természetesen mást tanít; hanem jövőre igenis ugyanazokat a készségeket kell tovább fejlesztenie, amik még nem alakultak ki a gyermekekben.

*

Végül meg kell említenünk az elsajátítási motivációt. Amiről Magyarországon, úgy sejtem, eddig nemigen hallottak. Ha megfigyelik a járni tanuló kisgyereket, elesik, megüti magát, sír, vagyis óriási negatív megerősítésben részesül. Ennek ellenére feláll és újra kezdi. És addig gyötri magát, addig csinálja újra meg újra, amíg optimálisan be nem gyakorolja a járást. Tehát öröklötten van bennünk a mastery motivation (máris mintegy fél tucatról tudunk), amit én elsajátítási motivációnak fordítottam le, és ami a tanult dolgokra is érvényes. Mégpedig akkor, ha ismerem a végcélt, és ismerem a közbenső célokat. A kritériumokat. Tudom, hogy addig kell eljutnom, miközben most itt vagyok, tehát a következő időszakban az a cél, hogy azt elérjem. Ha ez a cél tudatosul bennem, erőt fejtek ki, mert fontosnak tartom a célt, és világos, hogy mit kell tennem.

A gyermekben is így kezd el működni a mastery motivation. Nagyon sok erre vonatkozó kísérlet ismert. S bár a kutatási irány mindössze öt-nyolc éve létezik, máris elég sokat tudunk, főleg a kisebb gyermekekre vonatkozóan. (Egyik doktoranduszom kifejezetten ezzel a témával foglalkozik.) Egyébként minden kritikus készségnek saját szakértője van a tanítványaim közül, aki vagy doktorandusz, vagy a tanszéken dolgozó docens, adjunktus. A középső és nagycsoportos óvodásokra, továbbá az első és hatodik osztályos tanulókra vonatkozó minta szerény: két városi, két falusi iskola és hat óvoda, ahonnan hozzájuk áramolnak a gyermekek.

Nagy József (1930) egyetemi tanár, a neveléstudományok doktora (1984). 1954-61: tolmács, középiskolai tanár, 1961-től a JATE munkatársa. 1989-90: az Oktatáskutató Intézet főigazgatója. 1996-tól az MTA-JATE Képességkutató Csoport vezetője. 1983-90: a Közoktatási Kutatások Tudományos Tanácsának elnöke. Széchenyi professzori ösztöndíjas (1999). A Magyar felsőoktatásért emlékplakett kitüntetettje. (1993). Fontosabb könyvei: Az iskolafokozatok távlati tervezése (1970), A középfokú képzési rendszer fejlődési tendenciái (1972), Iskolaelőkészítés és beiskolázás (1974), Köznevelés és rendszerszemlélet (1979), Öt-hat éves gyermekeink iskolakészültsége (1980), A tudástechnológia elméleti alapjai (1985), A rendszerezési képesség kialakulása (1987), Nevelési kézikönyv (1995), XXI. század és nevelés (2000)

forrás: www.gallup.hu

Részletek

Írta: Szerkesztő

Kategória: Fejlesztés

Megjelent: 2007. december 30

Találatok: 12086

Egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy a pedagógusok "egyre romló gyerekanyagra", fékezhetetlen, tiszteletlen, fegyelmezhetetlen diákokra panaszkodnak. Végső elkeseredésükben és tehetetlenségükben egyre gyakrabban kerül szóba a "régi jól bevált testi fenyítés"... Az elkeseredést és a tehetetlen dühöt nagyon is értem. Magam is átéltem már, szülőként a saját gyermekemmel, pedagógusként, nevelőként a rám bízott gyerekekkel kapcsolatban. Hosszasan lehetne boncolgatni azon társadalmi tényezőket, amelyek e jelenséghez vezetnek, de nem hiszem, hogy a megértés adta rövidke megnyugváson túl használható ötletekkel szolgálna a hétköznapok könnyebbé tételében. Szeretném inkább bemutatni, hogy milyen utat járhat be egy úgynevezett "rossz gyerek" mire végleg beletörődik ebbe a titulusba és minden tekintetben ennek megfelelően kezd viselkedni.

Tapasztalataim szerint az első osztályban, de még az alsó tagozatban is igen ritka az igazán "elvetemült", kezelhetetlen gyermek - bár rögtön fel tudnék sorolni tucatnyi kivételt. Összességében nem tévedünk nagyot, ha a következők szerint értékeljük a megjelenő magatartási problémákat: minél korábban tapasztaljuk azok megjelenését, annál inkább a családban kell keresni azokat az okokat, amelyek a kialakulásában szerepet játszanak. Ilyen esetekben is természetesen igen nagy szerepe van a pedagógusnak a gyerekre ható káros hatások enyhítésében, de többnyire elkerülhetetlen más segítő szakemberek bevonása is a probléma kezelésébe (családsegítő, pszichológus...stb). A későbbiekben szeretnék majd egy külön cikkben foglakozni azzal, hogy mit tehet a pedagógus ezekben az esetekben.

Az alábbiakban inkább azzal az esettel foglakoznék, amikor nem készen kapjuk a "rossz gyereket", hanem az iskolarendszerben válik azzá. Az évek múlásával egyre fokozódnak a magatartási, fegyelmezési problémák, míg végül teljesen kezelhetetlenné, fegyelmezhetetlenné válhat a gyermek. Ennek a jelenségnek a hátterében már többnyire megtaláljuk a családi okokon túl, a pedagógiai munka hiányosságait, a pedagógusok tévedéseit is. Többnyire ezek a gyerekek valamilyen tanulási nehézséggel, vagy zavarral illetve erre való hajlammal érkeznek az iskolarendszerbe. Számukra be van építve a kudarc és a sikertelenség az iskolai követelményekkel való szembesüléskor. Csak gondoljunk bele őszintén: 8 évig kellene dolgoznunk egy olyan munkahelyen, ahol mindennaposak a kudarcaink, a főnökeink rendszeresen összeszidnak minket a sikertelenségünk miatt, továbbá a családunktól sem biztatást, hanem szidást kapunk, esetleg a számunkra kedves hobbik helyet, amelyekben feltöltődhetnénk, a munkánkat kell gyakorolnunk, és ráadásul még fel sem mondhatunk... Hát tegye a szívére a kezét, aki nem válna agresszívvá egy ilyen környezetben!

A tanulási problémákkal küzdő gyerekek is ezzel szembesülnek az általános iskolában. Valamilyen okok folytán nem tudnak teljesíteni. Mi pedig pedagógusként sokszor a teljesítmény hiányát a gyermek akaratától függő állapotnak gondoljuk, ezért büntetjük, szidjuk. A legtöbb gyerek hamar megtanulja, hogy a teljesítménye nincs összhangban a befektetett munkájával. A kudarcok meghozzák első gyümölcseiket: feladják a tanulást. Pedagógusként már jogosan mondhatjuk: "hiszen nem is látom rajta, hogy akarna!"...

A következő lépésben a gyermek általában kezdi egyre kevésbé szeretni a helyet, ahol a kudarcok érik és egyre kevésbé szeretni a személyeket, akik ezzel szembesítik. Magyarul egyre jobban utálja az iskolát és a pedagógusokat. Gondoljunk csak bele: mennyire tudnánk tisztelettel viseltetni valaki iránt, akivel szemben igen erőteljes ellenérzéseink vannak? Szaporodnak a magatartási gondok, egyre kezelhetetlenebb a gyermek. Innentől a folyamat önmagát erősíti: minél több gond van egy gyerekkel, annál többet szidjuk, minél többet szidjuk, annál inkább utál minket és az iskolát, annál inkább elhiszi magáról, hogy "rossz gyerek" és annál inkább kezd ennek a sztereotípiának megfelelően viselkedni...

Sajnos ezt a folyamatot egy jól időzített pofon sem állítja meg, sőt! Így aztán az a nagyon is emberi reakció, hogy tehetetlenségünkben egyre agresszívabbá válunk, csak ront a helyzeten. Nagyon remélem, hogy sohasem érnek célba azok a törekvések, amelyek törvényi felhatalmazást kívánnak adni a pedagógusoknak a gyerekek testi fenyítéséhez!

A kiutat máshol kell keresnünk ebből az ördögi körből! A folyamat ugyanis - tapasztalataink szerint - fordítva is működik. Ha tudunk segíteni a gyerekeknek, hogy leküzdjék tanulással kapcsolatos nehézségeiket, egyre többször élik meg a siker és elfogadottság élményét a tanulással, az iskolával kapcsolatban. Minél inkább sikeresek, annál szívesebben járnak oda. Minél több pozitív visszajelzést kapnak valakitől, annál szívesebben figyelnek rá, fogadnak szót neki. Nemegyszer előfordult már, hogy az általunk fejlesztett gyerekek, miután kezdték leküzdeni tanulási nehézségeiket, kezdtek egyre jobb viszonyba kerülni pedagógusaikkal, társaikkal és nem utolsó sorban az iskola intézményével! Anélkül, hogy direkt módon neveltük volna őket, vagy foglakoztunk volna a magatartásukkal, problémáik egyre csökkentek, fegyelmezettebbé, normakövetőbbé váltak.

A fentiekből egyenesen következik, hogyha tudjuk hogyan ismerjük fel a különböző tanulási nehézségeket, és ismerjük az eljárást amivel segíteni tudunk, nem csak a tanulásban fognak jobb teljesítményt nyújtani az általunk nevelt gyermekek, hanem sokkal fegyelmezettebbek is lesznek.

- Kulcsár Mihálnyé, Kulcsár György -

Forrás: www.tanulasinehezsegek.hu

Részletek

Írta: Szerkesztő

Kategória: Fejlesztés

Megjelent: 2007. december 30

Találatok: 62584

Mutizmus meghatározása

Az alkalmazkodó viselkedés zavara. A mutizmus némaságot jelent. Mutizmus során a beszédszervek épek, de súlyos viselkedéses gátlás (neurotikus zavar) alakul ki, és a gyermek nem beszél. Általában ezek a gyermekek jó képességűek, de különböző szituációkban, különböző személyekkel kapcsolatban nem szólalnak meg, a gátlást nem tudják leküzdeni, aminek komoly pszichés okai vannak.

Az elektív mutizmus (választott némaság) meghatározása

Az ebben szenvedő gyermek visszautasítja a beszédet, kiválasztott személyekkel vagy helyzetben vagy időpontban kommunikál. A gyermek beszédprodukciója és beszédmegértése ép.

Leggyakrabban óvodáskorban, de ritkán az iskolába kerülés idején lép fel. A korábban már jól beszélő gyermek bizonyos helyzetekben vagy feltételek mellett nem beszél. A fellépő tünetnek nincs bevezető szakasza, hirtelen jelentkezik, általában előzmény nélkül. A gyermek dönti el, hogy kit vesz a kommunikációs körbe.
A legsúlyosabb esetekben csak a szűk családdal tartja fenn a beszédkapcsolatot, de idegenek jelenlétében még családtagokkal sem.
Enyhébb esetekben a gyermek a családtagokon kívül másokkal is kommunikál, de csak bizonyos helyszíneken és bizonyos személyekkel.

Az elektív mutista gyermek következetesen "tartja" némaságát, ebből nem mozdítható ki, sem kéréssel, sem utasítással.

Az állapot kialakulása környezeti, pszichés eredetű, de az ártalmak csak azoknál a gyermekeknél váltanak ki tartós viselkedésváltozást, akiknél ezt alkati adottságok is elősegítik.

A mutizmus feltárásában és felismerésében a differenciáldiagnózis a megfelelő út.

Forrás:
Gyógypedagógiai alapismeretek, szerk.: Illyés Sándor, ELTE BGGyF, Budapest 2000.

„Négy évvel ezelőtt kezdődött.
Leendő elsőseinket vártunk tanévnyitóra. Érkeztek is szépen sorban, tágra nyílt szemekkel nézegettek körbe-körbe, természetesen szüleik biztos kíséretében. Peti eleinte fel sem tűnt nekünk. Pár hét elteltével a többi gyerek felszabadult viselkedése mellett az ő változatlan csendessége már szembeötlő volt. Tette, amit kértünk tőle, de nem kereste társaságunkat. Ha megszólítottuk, csak nézett ránk, de nem szólalt meg. Kérdéseinkre alig-alig látható fejbiccentéssel jelezte az igen-t és a nem-et. Hangját csak olvasáskor hallottuk. Hibátlanul, megfelelő tempóban olvasott, de nagyon halkan, szinte suttogva. Ha problémája volt egy feladattal, kihozta a füzetét vagy a könyvét, és ujjával rámutatott a problémás részre. Magyarázatom közben figyelmesen hallgatott, majd az »Érted? Most már fog menni?« kérdésemre apró bólintással reagált. Aztán a helyére ment, és hibátlanul befejezte a feladatot. Leckeírás közben álmodozónak tűnt, időnként a fal egyik pontját szemlélte merengve, néha engem nézett. Ha ránéztem, azonnal elkapta a tekintetét, nem kereste a kontaktust, nem mosolyodott el.”

„Saját tapasztalataim alapján mondhatom, hogy mi kívülállók nem igazán tudjuk kezelni ezt a helyzetet.8 éves kislányomnál állapították meg az elektív mutizmust. A pszcihológusok nem tudnak ezzel mit kezdeni, hiszen nem beszélt velük. Előrelépést egy kineziológusnál tett látogatásunk eredményezett, ő nem a beszéddel kommunikált vele. Az elektív mutista gyermekek nagyon intelligensek, és kiszűrik környezetükből azokat a tényezőket, amelyek a saját kis világukat megsérthetik, ilyen a beszéd, mint kommunikációs eszköz. A legtöbbet az a személy segíthet, akihez nagyon kötődnek. Soha nem szabad hibáztatni, okolni őket ezért. Nagy türelemre van szükség, hogy kinyíljanak a külvilág felé.”

”Nemrég derült ki, hogy az 5 éves gyermekem elektív mutista. Folyékonyan beszél velünk de más emberekkel, illetve gyerekekkel nem, járunk logopédiára meg szakértő bizottságnál is játunk, de mindig ugyan az a helyzet, rajtunk kívül nem áll szóba senkivel.”

„Van egy 4 és fél éves lányom, valószínű mutista. Nem beszél idegenekkel, óvónőkkel. Bölcsibe is járt, ott se beszélt a gondozónőkhöz. A gyerekekkel viszont kommunikál. Itthon "be nem áll a szája". Szerintünk nagyon értelmes, van két nagyobb testvére, tőlük sokat tanul. Így nem látszik rajta, hogy valami probléma lenne vele. De, ha idegenekkel találkozunk egyáltalán nem szólal meg, ha ott vagyunk mellette akkor se. Az óvodában egyáltalán nem beszél az óvónőkhöz: még azért se szól, ha pl. szomjas... Tudnak valamit tanácsolni? Nagyon aggódunk érte. Van valami bevált módszer, tapasztalat amivel segíthetünk neki?”

„…be lehet vetni apró "trükköket". Az én szüleim pl. néha próbálkoztak olyasmivel, hogy egyedül beküldtek boltba vagy fagyizóba. Ezt persze csak olyan helyen próbálták, ahol nem ismertek engem, így egy kicsit csökkent bennem a feszültség. Természetesen nem erőltették a dolgot. Ha akartam bementem, ha nem, akkor nem. Ők csak finoman bíztattak, hogy próbáljam meg.
Ezek ugyan még csak apró szárnypróbálgatások voltak, és nem jelentették azt, hogy attól kezdve mindenkivel tudtam beszélni, de mégis közelebb vittek a célhoz.
Ami még nagyon fontos: Utána nem kezdtek el soha arra célozgatni, hogy "Na kislányom, akkor most jó lenne, ha ezzel meg azzal is beszélnél végre." Egyszerűen csak örültek a sikeremnek, és megelégedtek azzal a kevéssel is. Soha nem erőltettek többet annál, mint amennyit még "elbírtam". Remek érzékük volt hozzá, hogy megtalálják a megfelelő egyensúlyt.”

A gyerekek tulajdonképpen elfogadták, hogy a kisfiam ilyen. Csak mivel egyes tanárok próbálkoznak, az osztály "megvédi" őt. ("Nem beszél, sosem szokott válaszolni.). Én csak azt látom, hogy egyre rosszabbul érzi magát a gyerekem az iskolában. Év végén már egyáltalán nem akart menni. Osztálybuliktól és osztálykirándulástól szinte retteg.”

„Hogy nekem hogyan sikerült kitörni? Huhh... nehéz kérdés. Ez ugyanis egy nagyon összetett folyamat eredménye volt. A középiskolában én nem csak a továbbtanulást, hanem egy új élet lehetőségét is láttam. Egy helyet, ahol tiszta lappal indulhatok, ahol nem vagyok megbélyegezve. Ezért volt talán könnyebb ott megnyílni. Mert ott nem néztek rám "úgy".
És hogy mit értek felkészültség, érettség alatt? Érettségen tulajdonképpen azt, amit az előző sorokban leírtam. Képes voltam meglátni az iskolaváltásban a lehetőséget, hogy magamon is változtassak egy kicsit, hisz ez mindenkinek jobb így. Felkészültségen pedig... azt hiszem ez egyértelmű. Jócskán össze kellett szednem magam, hogy megtörhessen a jég. Őszintén szólva még az utolsó pillanatban is azon töprengtem, hogy vajon megtegyem-e vagy sem? Ki fog-e jönni egyetlen hang is a torkomon, ha a tanár felszólít vagy sem? Végül eldöntöttem, hogy bármi is lesz, felteszem a kezemet... Amikor felszólított, borzasztóan elkezdett dobogni a szívem..., kipirultam, és szinte a rosszullét kerülgetett... mintha százezres tömeg elé kellett volna kiállnom... Ilyen volt az első néhány szavam. Szinte alig hallottam őket, úgy zúgott a fejem. De akkor már tudtam, hogy sínen vagyok, és innen már nem is volt megállás.”

„Sajnos az én kisfiam is mutista! Közösségben, iskolában egyáltalán nem beszél! És már ott tartunk, hogy írában sem nagyon tudják feleltetni annyira feszült és ideges! Nincsenek barátai senkit nem enged közel magához! Csak szűk családi körben érzi jól magát! 10 éves idén megy ötödikbe és félek ott már lesznek olyan tanárok is akik nem tolerálják ezt a viselkedést, de magániskolára nincs lehetőség! Ha valaki tudna tanácsot adni vagy esetleg egy jó szakorvost ajánlani nagyon megköszönném! Sajnos már nagyon sok helyen voltam vele,de változás nem történt! Gyógyszert is szedett, de az sem használt!”

"Nekem ugyan nem a gyermekemmel van probléma, de talán segít az, amit írok. Ugyanis évekkel ezelőtt én is szenvedtem az elektív mutizmustól. Az általános iskolát sajnos úgy jártam ki, hogy egyik tanáromhoz sem szóltam egy szót sem. Csak a családtagjaimmal és a velem egykorú gyerekekkel beszéltem. Sajnos az említett tanártípussal én is találkoztam... és ez okozott is néhány kellemetlen pillanatot számomra. Sokszor szégyelltem azt, ami/aki vagyok... az ilyen emberek miatt. Ne engedjék, hogy a gyermekük is ezt érezze! Bár szülőként elég keveset tehetnek az ilyen tanárokkal szemben, de a gyermeket megerősíthetik abban, hogy ő így is teljes ember. Mert az is! Nem szabad hagyni, hogy ne így gondolja!
Hogy a pszichológusok nem tudnak mit kezdeni a dologgal, ez nekem sem újdonság. Velem sem tudtak mit kezdeni... Hasonló módon méregették az IQ-mat stb... hasonló eredményeket kaptak, megállapították, hogy normális vagyok, és azt is, hogy majd kinövöm. Mondjuk ebben véletlenül igazuk is lett... Kinőttem. Igaz, hatalmas akaraterő kellett hozzá, és rengeteg támogatás. De sikerült! Sajnos, aki nincs benne, nem tudja, hogy ez mennyire nehéz... először megnyílni. Sokan azt hiszik, hogy a mutista csak dacból vagy kényelemből csinálja azt, amit csinál. Holott ez nem így van. Ez a helyzet általában nemhogy kényelmes, hanem nagyon is kényelmetlen, sőt kellemetlen. Hisz a gyermek az alapvető közlési vágytól van megfosztva. Az bolond, aki azt hiszi, hogy ez jó neki.
Nos... visszatérve a történetemre... így jártam ki az általános iskolát. Aztán a középiskolában hirtelen megtört a jég. Azt mondják, a környezetváltozás gyakran jót tesz a mutista gyermeknek. Ez valóban így van, de a sikerhez ez még nem elég. Szükség van még bizonyos fokú felkészültségre, érettségre, hogy valaki képes legyen "kitörni".
Nekem sikerült. Azóta minden rendben van körülöttem. A középiskolai tanulmányaimat sikeresen befejeztem, jelenleg pedig tanítóképző főiskolára járok. Talán hasznát veszem még annak, hogy az élet jó néhány évig így elbánt velem. Minden esetre hiszek abban, hogy az életben mindennek célja van, így annak is, ami velem történt.
Bízzanak a gyermekükben!”

A probléma megoldása logopédiai, pszichológiai feladat. Általában hosszan tartó, intenzív terápiát igényel.

• elegendő idő
• nagyobb gyermekeknél egyes esetekben hipnoterápia
• nagyobb fokú mentális retardációnál gyógypedagógiai módszerek
• (esetleg gyógyszerek)

Rendszerint csak a sikeres kezelés végén vizsgálható megfelelő tesztekkel a gyermek:

• először a beszédet nem igénylő performációs és rajzos próbákkal
• majd ezután verbális és projekciós tesztsorozatokkal

• a verbális megnyilatkozások gyakoriságának fokozása
• a hangerő kialakítása
• a verbális viselkedés általánosítása más cselekvést kiváltó ingerekre.

Az elektív mutizmus terápiájába a családot aktívan be kell vonni

A legtöbb esetben szükség van megértő szülő és pedagógus segítségére a végeleges tünetmentesség elérése céljából.

Mivel a nem beszélő iskoláskorú gyermek tudásszintje csak speciálisan állapítható meg, az elektív mutizmus más fogyatékosságnak minősül, így a közoktatási törvény rendelkezése szerinti kedvezmények és jogok illetik meg a gyermeket.