4. oldal / 7
További információ a képzésről és az egyes országok posztgraduális kurzusairól a korai fejlesztéssel foglalkozó weboldalon érhető el: http://www.european-agency.org/eci/eci.html
2.2.4 Munkaeszközök
A munkaeszközökkel kapcsolatban két fő téma került megvitatásra: a mérés és az egyéni tervek készítése.
A diagnózis a mérési folyamat része, és a korai fejlesztés elején történik meg. A mérés során a gyermek és a család helyzetét egy bizonyos időpillanatban vizsgálják, hogy felismerjék az igényeket és az erősségeket. Mivel ez a helyzet változhat, szükséges a mérés folyamatos felülvizsgálata. A mérés eredményeit nem szabad statikusnak vagy állandónak látni, mert ez befolyásolhatja a szakértők és a családok elvárásait és perspektíváit. Ez segít a célok kijelölésében, valamint a szükséges, később értékelendő fejlesztés megtervezésében és meghatározásában. Az értékelés eredményei vagy lezárják a folyamatot vagy megkívánják a továbblépést az igények felmérésének újabb szakaszába. Itt kell felhívni a figyelmet arra, hogy a családok bevonása és aktív szerepe a folyamatban alapvető fontosságú.
Fontos továbbá annak biztosítása, hogy a folyamat egyes lépései között ne legyen kihagyás. Guralnick (2001) a mérést – a mindent átfogó, interdiszciplináris mérést – a fejlődési rendszer modelljének elengedhetetlen alkatrészének nevezi, ami lehetővé teszi, hogy a szakértők lényeges információt kapjanak a felismert vagy valószínűleg problémával élő gyermekről, és ami megkönnyíti a további tervek és ajánlások elkészítését. Guralnick azt tanácsolja a szakértőknek, hogy szükség esetén haladéktalanul folytassák az előzetes korai fejlesztést még a mérési információk teljes összegyűjtése előtt.
A mérési szakasz alapvető fontosságú a szülők és a szakértők közötti együttműködés erősítésének szempontjából. Az együttműködés alapját egyéni tervek vagy egy Egyéni Családsegítő Terv képezik.
Számos típusú terv létezik a projektben részt vevő országokban, bár ezeket különbözőképpen hívhatják. Egyes országokban a Családi Tervet a családdal együtt dolgozzák ki, mely, egyfajta ‘szerződésként’ tartalmazza a teendőket, és azt, hogy későbbiek során mit kell értékelni. Más esetekben a fejlesztésbe bevont szervezetektől függően többféle tervet dolgoznak ki a családdal. Arra is van példa, hogy nem történik meg egy formális terv kialakítása, hanem a családokat folyamatosan informálja a szakértői csoport. Néhány helyen a terv elsősorban a gyermeket, nem pedig a családot tartja szem előtt.
Bárminek is nevezzük, a családnak és a családdal készített terv alapvető fontosságú, hiszen garantálja a család részvételét, felelős döntéseit és igényeinek, prioritásainak és elvárásainak tiszteletét.
A korai fejlesztés országonkénti változtatosságának, eltérő időtartamának köszönhetően a dokumentum elkészítésénél fontos tényező lesz a rugalmasság. A dokumentumra nem mindig vonatkozik törvényi szabályozás, és helyzetfüggően, illetve a gyermeket és a családot támogató szervezetektől függően megváltoztatható, bár a dokumentum tulajdonosának a családot kell tekintetni. Ez segít az információ bizalmas kezelésében, a szükségtelen ismétlések elkerülésében, és jelentős mennyiségű időt takarít meg a gyermek és a család számára.
A dokumentum megkönnyíti az egyik ellátási formából a másikba való átmenetet, elsősorban az iskolai rendszeren belül. Amikor a gyermek elkezdi iskolai tanulmányait, a Családi Tervet követi egy Egyéni Oktatási Terv. Ez gyermekközpontú, és a gyermek sajátos nevelési igényeire koncentrál.
A fejezetben eddig bemutatott témakörök illusztrálására most röviden összefoglalva következzék három gyakorlati példa a korai fejlesztésre.
2.3 Három jellemző példa a korai fejlesztésre
A korai fejlesztés három példájának helyszínei: München, Coimbra és Västerås. A három helyszínen tett látogatások, az információ- és eszmecsere a helyi szakértőkkel és egy västeråsi édesanyával, nagyban hozzájárultak a szakmai dialógus elmélyítéséhez, és megmutatták, hogyan alkalmazható az elmélet a gyakorlatban.
A három példa rövid bemutatására azért kerül sor, mert ezek számot tarthatnak a többi szakértő érdeklődésére. Összehasonlíthatják a példákat saját gyakorlatukkal és újraértékelhetik azt. Az összefoglalókat ne tekintsük a legmegfelelőbb gyakorlat értékelésének vagy megítélésének – ez ellentmondana jelen dokumentum céljának.
A következőkben a három ország – Németország, Portugália és Svédország – korai fejlesztési rendszere kerül bemutatásra, ezt követi majd a három helyszínen végzett fejlesztés fő jellemzőinek leírása. Végül összefoglaljuk a hasonlóságokat és a különbségeket.
2.3.1 Fő jellemzők
Az alábbiakban ismertetett információk az egyes országok vezető kutatóinak munkájából származnak. A dőlt betűs részek egyenes idézetek publikációkból, míg a többi szöveg a kutatók munkájának kivonataként olvasandó.
A Münchenre vonatkozó információ forrása Franz Peterander (2003); A Coimbrával kapcsolatos anyag Bairrão, Felgueiras és Chaves de Almeida (1999) valamint Felgueiras és Breia (2004) munkájából származik; a Västeråsról szóló rész elkészítéséhez Björck-Akesson és Granlund (2003) munkáját használtuk.
München (Németország)
Németországban több mint 1000 intézményben végeznek korai fejlesztést fogyatékos gyermekek számára. Ezeket a korai fejlesztési központokat főleg olyan nagyobb nemzeti jótékonysági szervezetek vezetik mint a Caritas, a Diakonie, a Paritätischer Wohlfahrtsverband és a Lebenshilfe. A korai fejlesztés rendszere a szövetségi államtól függően változik, különböző struktúrával, finanszírozási rendszerrel és lehetőségekkel rendelkeznek. A rendszer részeit képezik az interdiszciplináris korai fejlesztési központok, a szocio-pediátriai központok, a speciális óvodák, a gyógypedagógiai központok, a nevelési központok és a családi tanácsadók. 1973-ban a Német Oktatási Bizottság kérésére Otto Speck elkészítette a Fogyatékos gyermekek korai azonosítása és fejlesztése című tanulmányt, mely alapján először Bajorországban megalkották az interdiszciplináris korai fejlesztés átfogó rendszerét. A tanulmány javasolta a regionális, családközpontú és interdiszciplináris korai fejlesztési központok kialakítását.
Bajorországban a három év alatti gyermekek 4 százalékának van szüksége fejlesztésre. 2002-ben 123 regionális korai fejlesztési központ jól szervezett hálózata biztosított gyorsan elérhető segítséget; egyetlen családnak sem kellett 10 kilométernél messzebbre mennie, ha el akarta érni a legközelebbi központot. 25000 csecsemő és kisgyermek kap kezelést. 50 százalékuk járóbeteg, 50 százalékuk pedig mobil csoportoktól otthon kap segítséget. A korai fejlesztésben részt vevő gyermekek különféle fogyatékkal élnek. Egyharmad részüknek van súlyos kognitív vagy testi fogyatékossága. Átlagéletkoruk 3-4 év. Körülbelül 14 százalékuk (a városokban több mint 25 százalékuk) bevándorló.
Az egyéni szükségleteknek megfelelő kezelés két éven keresztül heti egy vagy két alkalmat jelent. Átlagosan 11, különböző szakterületről érkező terapeuta dolgozik együtt egy-egy korai fejlesztési csoportban. A csoport átlagosan 5-7 évet tölt el egy központban, ami biztosítja a kompetens szakértői csoportok kialakulását. A csoportmunka alapvető fontosságú a korai fejlesztésben. A szakértők kiegészítik egymást. Ilyen együttműködés minden esetben komoly szakmai eszmecserét kíván meg; egyetértés szükséges a fogalmak, értékek, célok, speciális területek és szervezési kérdések tekintetében.
A [korai] fejlesztés ingyenes és mindenki számára elérhető. A központok számára finanszírozzák az átlagosan heti egy vagy két alkalommal tartandó fejlesztő foglalkozást, a szülői együttműködést, az interdiszciplináris csoportmunkát és a külső partnerekkel folytatott munkát. A [korai] fejlesztést különféle szervek finanszírozzák: a helyi hatóságok; az egészségbiztosítás; a Bajor Oktatási Minisztérium és a Bajorországi Szociális Ügyek Minisztériuma …
… A diagnózis és a fejlesztés kizárólag a gyermek egyéni szükségleteihez és környezetéhez igazodik. A fogyatékosság- és gyermekközpontú megközelítésben tapasztalható paradigmaváltás eredményeképp kialakult holisziktuscsaládközpontú modell miatt nincsen általánosan elfogadott tananyag. Az elméleti fogalmak változása a németországi korai fejlesztés gyakorlatát meghatározó elvekben is tükröződik. A szakértők ezen elvek és a [korai] fejlesztés sikeresnek bizonyuló mutatóinak kombinációjára építik a kezelést: természetesen nem hagyják figyelmen kívül az elméleti és fogalmi alapokat sem (a holisztikus megközelítést, a családközpontúságot, a regionális és mobil [korai] fejlesztést, az interdiszciplináris csoportmunkát, a hálózatokat és a társadalmi inklúziót) …
… Bajorországban a szakértők segítségért fordulhatnak és konzultálhatnak az ‘Arbeitsstelle Frühförderung’ (Korai fejlesztési munkaállomás) intézményével. Bajorország volt az első állam, ahol ilyen munkaállomás alakult 1975-ben. Az állomás pedagógiai és egészségügyi osztállyal rendelkezik, melyeken különböző szakterület képviselői dolgoznak szoros együttműködésben. A közös cél a korai fejlesztéssel kapcsolatos ismeretek bővítése, a gyakorlati munka támogatása, a különféle korai fejlesztési központok közötti eszmecsere elősegítése, a munka minőségének és az interdiszciplinaritás mértékének javítása. A ‘munkaállomás’ egyebek mellett számos belső képzésfajtát és egyéni konzultációt biztosít a bajorországi korai fejlesztési központok dolgozói számára (Peterander, 2003b, 302.).
Dokumentumok
Dokumentumaink segítséget nyújtanak, ha szükséged van rá a munkád során. Vedd figyelembe, te is segíthetsz másoknak, ha publikálsz itt cikkeket!
Témakörök
A honlap megpróbálja összegyűjteni a fejlesztéshez, gyógypedagógiai és logopédiai munkához szükséges anyagokat. Tegyél te is azért, hogy minél több anyagot találjanak itt az érdeklődők.
Segítségnyújtás
Ha kérdése van, a fórumban megkérdezheti és a megfelelő szakember megpróbál segíteni Önnek!
Fórum
A fórum az a hely, ahol meg lehet beszélni a problémákat. Mindenkit várunk oda, akinek kérdése van vagy segítséget szeretne nyújtani másoknak.