5. oldal / 7
Coimbra (Portugália)
Az 1980-as évek végéig a Portugáliában a sajátos nevelési igényű, még nem iskolaköteles gyermekek gondozása az egészségügyi és társadalombiztosítási szervezetek feladata volt; az Oktatási Minisztérium korlátozott szereppel rendelkezett a kérdésben.
Bár egyre világosabbá vált, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekeknek már kiskorukban szükségük van bizonyos szolgáltatásokra, a gondozás alacsony színvonalon folyt. Történt ugyan néhány kezdeményezés, de ezek is a diagnózisra és a terápiára koncentráltak, az iskolaköteles gyermekek számára készült, akkor uralkodó egészségügyi modellhez hasonlóan. A családok elsősorban anyagi támogatáshoz vagy mentális egészséget biztosító szolgáltatásokhoz juthattak hozzá.
Portugáliában az 1980-as évek végén és a 90-es évek elején nyílt új fejezet a korai fejlesztés történetében. A fogyatékos vagy életük első néhány évében veszélyeztetett gyermekek gondozása jelentősen megújult. A Coimbrai Korai Fejlesztési Projekt, mely a társadalombiztosítási, egészségügyi és oktatásügyi szervezetek együttműködésén alapult, valamint a lisszaboni Korai Fejlesztés Kiszállítási Projekt az egész országban kedvezően hatott a korai fejlesztés alakulására. A két projekt fontos szerepet játszott a szakértőknek nyújtott belső képzés biztosításában is.
Ebben a szakaszban nagy szerepet játszott és pozitív hatást gyakorolt a “Kiszállítási Modell Szülők számára”. A modell az otthonközpontú modellt és a szülőkkel kialakított partneri viszonyt hirdette és számos új vonással rendelkezett, például: célok megtervezése és egyéni fejlesztési módszerek alkalmazása; az erőforrások rendszeres szervezése (‘a források piramisa’); a szolgáltatók közötti interdiszciplináris együttműködés; belső képzési modell és a családlátogatások keretén belüli felügyelet.
Elmondható, hogy a korai fejlesztés fejlődése Portugáliában „alulról felfelé” történt, ami a politikai döntéshozók egyre fokozódó tudatosságához vezetett. A szakértők helyi szinten végzett tevékenysége vezető szerepet játszott a korai fejlesztés alakulásában. Szervezetek közötti együttműködéssel és már létező közösségi programokhoz benyújtott pályázatokkal igyekeztek minél jobban kihasználni a szórványos és gyakran elégtelen erőforrásokat. Ennek eredményeképpen hamarosan az egész országban Integrált Projektek készültek, melyek célja a korai fejlesztés javítása volt.
Ugyanakkor az Oktatási Minisztérium egyre nagyobb részt vállalt a hat évesnél fiatalabb fogyatékos gyermekeket támogató intézkedések gyakorlati megvalósításában. Például 1997-ben az Oktatási Minisztérium létrehozta azt a rendszert, mely erőforrásokat és anyagi támogatást biztosított a helyi korai fejlesztési projektekhez. A rendszer alapja az oktatást támogató szolgáltatások és a magánkézben lévő gyógypedagógiai intézmények közötti együttműködés volt.
Portugáliában a nem-tudományos szervezetek biztosította belső képzés fontos szerepet játszott - és játszik ma is – a korai fejlesztéssel foglalkozó szakértők képzésében. Általában ezek a képzési formák az észak-amerikai elméletet és gyakorlatot, illetve a vonatkozó törvényi szabályozást követik. A korai fejlesztés fontos kérdései segítséget nyújtottak a szakértőknek abban, hogy a hagyományos gyakorlat helyett a hatékonyabb bizonyítékalapú gyakorlatot alkalmazzák:
A gyermek- és fogyatékosságközpontú modellt felváltotta a gyermek természetes közegében végzett integratív fejlesztés;
- A párhuzamos, töredékes és monodiszciplináris fejlesztés (elszigetelt terápia) helyett előtérbe került az interdiszciplináris csoportmunka, és az integrált, szervezetek közötti együttműködés és részvétel.
- A “segítségnyújtás” modell átadta helyét a nagyobb szabadságot biztosító modelleknek és a családközpontú gyakorlatnak, melyek a családot tekintik a fejlesztés legkisebb egységének.
A fejlődés ökológiai (Bronfenbrenner; 1979, 1998) és tranzakcionális (Sameroff és Chandler 1975; Sameroff és Fiese, 1990) modelljei a korai fejlesztést a szervezetek közötti együttműködési rendszer felé irányították, amely olyan átfogó programokat jelent, amelyekben a hatékony családi és közösségi részvétel kulcsszerepet játszik.
1999-ben kizárólag a korai fejlesztéssel kapcsolatos törvényi rendelkezés született (891/99 sz. Közös Végrehajtási Szabályzat). Ez tartalmazta a “fogyatékkal élő és a fejlődésben súlyosan visszamaradt gyermekek korai fejlesztésére vonatkozó szabályzatot és irányelveket a családok számára”.
Fontos lépés volt ez a korai fejlesztés elismerésében és identitásának keresésében.
A törvényi szabályozás integrált támogatási intézkedésként határozza meg a korai fejlesztést, mely gyermek-és családközpontú, prevenciós és rehabilitációs tevékenységen keresztül, konkrétan az oktatás- és egészségügy, valamint a társadalmi jólét hatáskörében valósul meg, azzal a szándékkal, hogy:
a) biztosítsa a fogyatékkal élő és a fejlődésben súlyosan visszamaradt gyermekek fejlődésének feltételeit;
b) javítsa a családon belüli interakciót;
c) erősítse a család kompetenciáját, önállóságát, és képességeit, hogy kezelni tudja a fogyatékosságból adódó nehézségeket.
Először a kormány kötelezettséget vállalt a korai fejlesztési szolgáltatások biztosítására. Kialakult az erőforrások és a támogatások rendszere, a szektorok közötti koordináció és az állami, valamint magánszervezetek közötti együttműködés. Az oktatási, egészségügyi, és társadalombiztosítási szektor közös felelősséget vállalt a megyei közvetlen fejlesztési csoportok, a kerületi koordinációs csoportok és az országos minisztériumok közötti csoport kialakítására.
Az utóbbi években tapasztalt jelentős fejlődés dacára a portugál korai fejlesztési ellátásnak komoly kihívásokkal kell szembenéznie és a szolgáltató szervezetek összefogására van szükség, hogy:
- növeljék a társadalmi lefedettséget (főleg a két évesnél fiatalabb gyermekek körében);
- javítsák a korai felismerés és a továbbítás szakaszait;
- erősítsék az interdiszciplináris és családközpontú gyakorlatot;
- fejlesszék a szakmai képzés minőségét, és
- tudatosítsák a korai fejlesztés értékét és fenntarthatóságát a politikai döntéshozók, a szakértők és a tágabb közösség körében.
1999-ben kizárólag a korai fejlesztéssel kapcsolatos törvényi rendelkezés született (891/99 sz. Közös Végrehajtási Szabályzat). Ez tartalmazta a “fogyatékkal élő és a fejlődésben súlyosan visszamaradt gyermekek korai fejlesztésére vonatkozó szabályzatot és irányelveket a családok számára”.
Fontos lépés volt ez a korai fejlesztés elismerésében és identitásának keresésében.
A törvényi szabályozás integrált támogatási intézkedésként határozza meg a korai fejlesztést, mely gyermek-és családközpontú, prevenciós és rehabilitációs tevékenységen keresztül, konkrétan az oktatás- és egészségügy, valamint a társadalmi jólét hatáskörében valósul meg, azzal a szándékkal, hogy:
a) biztosítsa a fogyatékkal élő és a fejlődésben súlyosan visszamaradt gyermekek fejlődésének feltételeit;
b) javítsa a családon belüli interakciót;
c) erősítse a család kompetenciáját, önállóságát, és képességeit, hogy kezelni tudja a fogyatékosságból adódó nehézségeket.
Először a kormány kötelezettséget vállalt a korai fejlesztési szolgáltatások biztosítására. Kialakult az erőforrások és a támogatások rendszere, a szektorok közötti koordináció és az állami, valamint magánszervezetek közötti együttműködés. Az oktatási, egészségügyi, és társadalombiztosítási szektor közös felelősséget vállalt a megyei közvetlen fejlesztési csoportok, a kerületi koordinációs csoportok és az országos minisztériumok közötti csoport kialakítására.
Az utóbbi években tapasztalt jelentős fejlődés dacára a portugál korai fejlesztési ellátásnak komoly kihívásokkal kell szembenéznie és a szolgáltató szervezetek összefogására van szükség, hogy:
- növeljék a társadalmi lefedettséget (főleg a két évesnél fiatalabb gyermekek körében);
- javítsák a korai felismerés és a továbbítás szakaszait;
- erősítsék az interdiszciplináris és családközpontú gyakorlatot;
- fejlesszék a szakmai képzés minőségét, és
- tudatosítsák a korai fejlesztés értékét és fenntarthatóságát a politikai döntéshozók, a szakértők és a tágabb közösség körében.
A szakképzés, a kutatási eredmények és a gyermekeket és családjaikat támogató folyamatok értékelése mind-mind lényeges a portugál korai fejlesztés fejlődése és minősége szempontjából.
Västerås (Svédország) Svédországban a gyermekkor filozófiája az ember életében egyedi fejlődési szakasznak tekinti ezt a kort. A gyermekkor saját, önálló értékkel bír, nem pusztán a felnőttkorra való készülődésnek tekintik. Ezért a nevelők legfontosabb feladata, hogy minél több alkalmat biztosítsanak a gyermeknek a játékra.
Az önkormányzatok (összesen 289) felelősek az alapvető szolgáltatásokért, beleértve a gyermekgondozást, az iskolai és szociális szolgáltatásokat. Svédországban 20 megye található, mindegyiket megyei tanács irányítja. Ezek felelősek az egészségügyi és fogászati ellátásért, mely a gyermekek és a fiatalok számára ingyenes.
A korai fejlesztésben a sajátos támogatást igénylő gyermekek vehetnek részt, születésüktől kezdve egészen 6 vagy 7 éves korukig, amikor belépnek az iskolarendszerbe. A korai fejlesztés szolgáltatásait a családban vagy egyéb környezetben élő gyermekek vehetik igénybe. A korai fejlesztés a közösségek és a megyei tanácsok felelőssége, bár céljaik és célcsoportjaik különböznek.
A prevenció elsődleges szintjén a közösség felelőssége a gyermekek és a családok jólétének és az elfogadható élet feltételeinek biztosítása. Másodlagos szinten a közösség felelőssége az iskolás kor előtt, illetve a gyermekellátási programokon végzett fejlesztés. A harmadlagos prevenció során a közösség felelőssége, hogy egészséges környezetet teremtsen a gyermekek és a családok számára. Az elsődleges prevenció során a megyei tanács feladata, hogy egészségügyi és ahhoz kapcsolódó szolgáltatásokat biztosítson a gyermekek és családjaik számára a Gyermekegészségügyi Szolgálaton keresztül. Az életkörülmények változásával a Szolgálat szerepköre is megváltozott: míg régebben csak általános vizsgálatokat és immunizációs programokat bonyolított le, most már a pszicho-szomatikus és szocio-emocionális problémák kezelése, a változó szülői szerep tudatosítása és a bevándorló családok támogatása is a feladatai közé tartozik. A szülői csoportok létrehozása és a szülők oktatása is itt folyik.
A családközpontúság azt jelenti, hogy a fejlesztés természetes helyzetekben, a mindennapi életben zajlik. Ezért a svédországi korai fejlesztés a kisgyermekek természetes közegében, a családban vagy a közösségi alapú gyermekellátás/iskolai előkészítés keretében történik. A közösségek és a megyei tanácsok egyaránt biztosítanak ilyen szolgáltatásokat. A közösség felelőssége a sajátos fejlesztés az iskolai előkészítés, vagy a családi gyermekellátás során, valamint személyes asszisztens és iskolahalasztási ellátás biztosítása a sajátos támogatásra szoruló gyermekek és családjaik számára. A megyei tanács feladata, hogy a fogyatékos gyermekek számára szolgáltatásokat szervezzen a Gyermekhabilitációs Központokban.
Svédország hivatalos filozófiája a fogyatékos gyermekek támogatását illetően megegyezik a Funkcionális Fogyatékosság és Egészség Nemzetközi Osztályozása által képviselt nézőponttal (WHO, 2001). Ebben az egyén egészségének és az ahhoz kapcsolódó tényezőknek az aspektusait osztályozzák a testfunkciók, testfelépítés, aktivitás, a részvétel és környezeti tényezők függvényében.
A Nemzetközi Osztályozást használhatjuk a támogatást igénylő gyermekeknek nyújtott svédországi szolgáltatások szervezeti felépítésének leírására is. A megyei tanácsok szolgáltatásai a testfunkciókhoz (Gyermekegészségügyi Szolgálat) és az aktivitáshoz (Gyermekrabilitációs Központ) kapcsolódnak. Ha egy gyermeknek a testfunkciói problémásak, a Szolgálaton keresztül továbbküldik a gyermekek számára létrehozott egészségügyi szervezetekhez. Ott a gyermeket és családját olyan szakértők várják, akik az egészségügyi modell alapján a testfunkciókat követik figyelemmel, például a szemklinikán, a belgyógyászaton vagy az ortopédián. Ha a gyermek nem fejlődik optimálisan, nem mutat kellő aktivitást, egy Habilitációs Központba irányítják. A rehabilitációs szolgáltatások a fogyatékos gyermekek és családjaik számára érhetők el, és ‘élő párbeszédet’ alakítanak ki a szolgáltatás használói és a szakértők között.
A Habilitációs Központokban az egészségügy, az oktatás, a pszichológia és a szociális munka területeiről érkező szakértők együttműködnek a gyermekkel és a családdal. A közösségi szakembereket a támogatást igénylő szerep, vagy rendszer szerint vonják be a munkába, lehetnek például családtámogatók, vagy iskolaelőkészítő konzultánsok. A probléma felismerését követően számos szervezet szakembereit bevonják a sajátos támogatást igénylő gyermekekkel folytatott munkába. Az együttműködés során fontos az ajánlások és a korai fejlesztést eltérő nézőpontból értelmező szakemberek által nyújtott szolgáltatások megfelelő koordinációja.
2.3.2 Hasonlóságok és különbségek
Az egyes országok szakembereitől kapott föntebb ismertetett általános információ és a három helyszín szakértőivel folytatott eszmecsere alapján bizonyos hasonlóságok és különbségek mutathatók ki a három gyakorlat között.
Ugyanaz az elméleti modell: a gyakorlat valamennyi példában az ökológiai-rendszerszerű modell alapelveit vette alapul, és a következő közös vonásokat mutatja:
- ugyanazok az elvek érvényesek a családközpontú megközelítésre, a társadalomközpontú szempontra, a csoportmunkára és a családnak a közelség elve alapján nyújtott szolgáltatásokra;
- a szolgáltatások ingyenesek a családok számára;
- a szakmai képzés nagy fontosságot kap, és ennek megfelelően valamennyi csoporttag részt vesz valamilyen típusú belső képzésen;
- a szakértők odaadó, áldozatos munkát végeznek, kompetenciájuk egyértelmű, és pozitívan tekintenek a csoportmunkára;
- a közös célok megvalósítása érdekében végzett munka jó hangulatot teremt.
Eltérő gyakorlat: az ökológiai modell a gyakorlatban többféleképpen, az országok jellemzőinek függvényében valósul meg. Az alábbi különbségek eltérő módon, a helyszín sajátosságaitól függően nyilvánulnak meg.
A müncheni korai fejlesztési központ biztos alapokon áll és nagy tapasztalattal rendelkezik; a bajor korai fejlesztési központok szilárd hálózatának jeles tagja. Ez az ellátási rendszer ‘speciális központokon’ keresztül valósul meg, és alapja egy stabil és magasan képzett szakértői csoport a családok közelében. Sok központ létezik, fenntartásukat különféle szervezetek és minisztériumok finanszírozzák.
A müncheni korai fejlesztési központ biztos alapokon áll és nagy tapasztalattal rendelkezik; a bajor korai fejlesztési központok szilárd hálózatának jeles tagja. Ez az ellátási rendszer ‘speciális központokon’ keresztül valósul meg, és alapja egy stabil és magasan képzett szakértői csoport a családok közelében. Sok központ létezik, fenntartásukat különféle szervezetek és minisztériumok finanszírozzák.
A szolgáltatások különböző forrásokból történő finanszírozása kihívás lehet, hiszen a szakértőknek valamennyi forrást ismerniük kell. Az ökológiai modell elvei szerint a családok támogatásához és a szükséges források biztosításához produktív együttműködésre van szükség.
Coimbrában magasan képzett csoport végzi a korai fejlesztést egy úgynevezett ügynökségközi rendszer keretein belül. A rendszer alapja az egyetértés és együttműködés a helyi és területi egészségügyi, szociális és oktatási szervezetek között. Ezek felelősek a szolgáltatások finanszírozásáért, és a szükséges szakértők biztosításáért.
A rendszer biztosítja az erőforrások hatékony és észszerű használatát, mely során a társadalmilag hátrányos helyzetben lévő családok elsőbbséget élveznek. Komoly kihívást jelent a minden szinten (helyi, területi, országos) bekapcsolódó ügynökségek megfelelő koordinációja
– bármelyik kiesése sebezhetővé teszi a rendszert mind anyagi, mind szakmai szempontból. Az ilyen típusú ellátás számára a csoportok stabilitása a másik nagy kihívás Portugáliában.
A Västeråsban található Közösségi Erőforrások Központjában a szakemberek az iskola előtt álló gyermekeknek (egy éves kortól) és szüleiknek nyújtanak támogatást. Ennek a ‘lokális és decentralizált’ típusú ellátásnak szilárd szociális rendszer képezi az alapját, mely fontos szociális juttatásokat biztosít a családok számára.
A rendszer láthatóan a szakértők kompetenciájára és az ország egészséges gazdaságára alapozva működik.
Bizonyos kihívásokra fel kell hívni a figyelmet. Mind helyi, mind országos szinten szükség van a szolgáltatások és a szakemberek koordinációjára és együttműködésére, továbbá hangsúlyt kell fektetni arra, hogy a szakértők átfogó képzést kapjanak a kisgyermekek fejlődéséről.
Végül mindhárom példa utal a bevándorlás megnövekedett szerepére a korai fejlesztéssel kapcsolatos ellátásban. Ez jó jel, mivel azt mutatja, a szakértők tisztában vannak a munkájukat befolyásoló társadalmi változásokkal Európában.Dokumentumok
Dokumentumaink segítséget nyújtanak, ha szükséged van rá a munkád során. Vedd figyelembe, te is segíthetsz másoknak, ha publikálsz itt cikkeket!
Témakörök
A honlap megpróbálja összegyűjteni a fejlesztéshez, gyógypedagógiai és logopédiai munkához szükséges anyagokat. Tegyél te is azért, hogy minél több anyagot találjanak itt az érdeklődők.
Segítségnyújtás
Ha kérdése van, a fórumban megkérdezheti és a megfelelő szakember megpróbál segíteni Önnek!
Fórum
A fórum az a hely, ahol meg lehet beszélni a problémákat. Mindenkit várunk oda, akinek kérdése van vagy segítséget szeretne nyújtani másoknak.